Kárpáti György napra pontosan 90 éve született

Az uszodák világában csak Gyurikaként ismert sportember Budapesten, a Józsefvárosban született 1935. június 23-án. Tízévesen vitte le az uszodába édesapja, a Ferencváros ificsapatának edzője, a Fradiban az úszás mellett focizott és a műugrást is kipróbálta. Bár úszásban is négyszer nyert magyar bajnokságot, mégis a vízilabda mellett kötelezte el magát.

Tizenöt évesen került be a zöld-fehérek felnőtt csapatába, egy évvel később Rajki Béla szövetségi kapitány beválogatta az 1952-es helsinki olimpiára készülő keretbe, mert ő volt a pólósok közül a leggyorsabb, egy percnél is gyorsabb volt 100 méteren.

A csapat győzött az ötkarikás játékokon, a 17 éves "Gyurika" pedig minden idők legfiatalabb olimpiai bajnoka lett vízilabdában. Gyorsasága, robbanékonysága mellett helyzetfelismerése, az összjátékhoz való érzéke emelte világklasszissá. Második aranyérmét az 1956-os melbourne-i olimpián szerezte, ahol a magyar válogatott - többek között - a szovjeteket győzte le a hatos döntőben. Az egy hónappal a forradalom és szabadságharc eltiprása után rendezett mérkőzés "vérfürdőként" vonult be a sportág történetébe: 4-0-s magyar vezetésnél az egyik szovjet játékos Zádor Ervin arcába könyökölt, és az uszoda vízét vörösre festette a vér.

Az indulatok a parton is elszabadultak, ezért a bíró a mérkőzést egy perccel előbb lefújta. Kárpáti az 1960-as római olimpián "csak" bronzérmet szerzett, de az 1964-es tokiói játékokon megnyerte harmadik olimpiai aranyérmét.

A három olimpiai aranyérem mellett háromszoros Európa-bajnok is volt a válogatott 1954-es, 1958-as és 1962-es diadalának részeseként.

A nemzeti csapatban 1969-ig 162 mérkőzésen szerepelt, a Ferencvárossal ötszörös magyar bajnok és kupagyőztes, a klub örökös bajnoka lett. Visszavonulása után, 1970 és 1980 között Gyarmati Dezső szövetségi kapitány mellett a válogatott edzőjeként dolgozott, részese volt a csapat 1976-os montreali olimpián elért elsőségének. Az 1980-as években - több alkalommal - Ausztráliában, Sydneyben és Melbourne-ben edzősködött. Válogatott pólósként 1964-ben szerzett jogi doktorátust az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogtudományi Karán.

1980-tól az FTC vízilabda-szakosztályának vezetője, 1989-1992 között a Magyar Olimpiai Bizottság, 1996-ig a Magyar Vízilabda Szövetség elnökségi tagja volt, 1990-ben bekerült a Ferencváros elnökségébe. Kárpáti György 1962-ben a Magyar Népköztársaság Kiváló Sportolója lett.

1982-ben az egyesült államokbeli Fort Lauderdale-ben beválasztották az úszás halhatatlanjai, az International Swimming Hall of Fame tagjai közé. 1994-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, 1996-ban Köztársasági Elnök Aranyérmét kapta meg, 2000-ben beválasztották az évszázad magyar vízilabda-válogatottjába. 2004-ben MOB-érdemérmet és a Magyar Örökség díjat, 2005-ben a NOB elnöki különdíjat kapott. Melbourne és Budapest díszpolgára, 1994-től tagja, 2011-től elnöke a Halhatatlanok Klubjának. 2013-ban a Nemzet Sportolójává választották. Az önbizalmáról és jó humoráról ismert vízilabdázó sportpályafutása emlékeit Peterdi Pállal közösen több könyvben írta meg:

Melbourne-Miami-Margitsziget (1957), Kint vagyok a vízből (1966), Itt állok megfürödve (1981), Medencék, gólok, pofonok (1982), Cini és a többiek (1985), Három testőr Ausztráliában (1988), Mennyei lábtengó (és más hazugságok) (1997), Medencék, gólok, pofonok (Helsinkitől Moszkváig) (2012). A bohém, jó kedélyű sportember kártyaszenvedélye legendás volt, és imádta a lóversenyt.

Az FTC népligeti sportcentrumának sétányán található a mellszobra. 2010-ben, hetvenötödik születésnapján dokumentumfilmet forgattak róla A vízilabda Puskása címmel, 2015-ben mutatták be a róla készült, Káel Csaba által rendezett dokumentumfilmet Gyurika - Egy pólós vallomásai címmel. Kárpáti György 2020. június 17-én, életének 85. évében, hosszantartó betegség után hunyt el.