Kalodák, szégyenpad, zárka
Lapunk hasábjain már bemutattuk a szilvásváradi börtönmúzeumot és panoptikumot, amely elsősorban a középkori büntetés-végrehajtás módszereit és eszközeit tárja a látogatók elé, a sátoraljaújhelyi Börtönmúzeum azonban a valódi börtönéletbe nyújt betekintést.
A 2007. március 6-án megnyílt kiállítás a határ menti város, Sátoraljaújhely főutcáján – az egykori Királyi Törvényszéki Palota impozáns épületében – a mai Sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtön parancsnoki épületének alagsorában kapott helyet. Öt teremben, közel 250 négyzetméteren láthatók a börtönélet relikviái. A múzeum létrehozásából a fogvatartottak is kivették a részüket. A kiállítás középpontjában maga a börtön áll, az alapítók célja az volt, hogy az egykori testi fenyítésektől és a halálbüntetéstől a szabadságvesztésig megtett utat mutassa be. Szemlélteti a magyar történelem büntetési rendszereit, formáit, végrehajtásának módjait, az elítéltek helyzetét, sorsát.
Magyarországon az első Börtönmúzeum Vajna Károly nevéhez fűződik. Ő volt a budapesti királyi országos gyűjtőfogház igazgatója, gyűjtötte a börtönökkel kapcsolatos történeti adatokat, amelyeket egy kétkötetes munkában foglalta össze. Gyűjtőmunkájának eredményeként tárgyi emlékek birtokába is jutott, ezek képezték az első, 1910-ben létrehozott börtönmúzeum anyagát.
A kiállított tárgyak, képek, információk a szabadságvesztésnek, mint büntetésnek a kialakulását szemléltetik. A múzeum betekintést nyújt a jelenkori büntetés-végrehajtási szervek működésébe, a fogvatartottak életébe, oktatásába és foglalkoztatásába. A fegyintézetek célja, hogy minden fogvatartott befejezze az általános iskolát, de akár középiskolában vagy egyetemen is tanulhatnak. Azt talán mindenki tudja, hogy egykor Sátoraljaújhelyen töltötte büntetését Ambrus Attila, „a viszkis”. Itt tanulta ki a kerámiakészítés fortélyait, amiből napjainkban él, sőt kommunikációból diplomát is szerzett.
A Börtönmúzeumban megnézhetünk három zárkahelyiséget is. Az első még az 1850-es években volt használatban, a másikat már a mai előírásoknak megfelelően rendezték be, a harmadik azonban egy álló sötétzárka, amely az 1950-es évek közepéig volt használatban. A múzeum legjelentősebb tárgyi emlékeinek egyike az 1790-es évekből származó faragott kő zárkaajtókeret és a hozzá tartozó fa ajtó, a lipótvári fegyintézetből származó szintelválasztó- és ablakrács, az 1800-as években használt, működőképes öntöttvas zárkakályha, egy eredeti bitófa, különféle kalodák, szégyenpad és a deres, valamint a különböző béklyók, de láthatunk itt az 1800-as évek végéről származó írásos anyagokat is.
A kiállított tárgyi anyag mennyisége (közel 800 darab) folyamatosan bővül. Ízelítőt kaphatunk a fogvatartottak által a képzés során vagy a szakköri munka keretében készített tárgyakból, kerámiákból, festményekből, sőt ezek meg is vásárolhatók. Itt jegyezném meg, hogy a múzeum színes ablakai is a rabok munkáját dicsérik.
A múzeum alapszintű múzeumpedagógiai foglalkozásokat is szervez iskolásoknak. A fiatalok itt szembesülhetnek a bűnelkövetés következményeivel, ami segíthet abban, hogy jogkövető polgárokká váljanak. A múzeum nagy előnye, hogy a kiállítás nemcsak megtekinthető, hanem tárlatvezetést is biztosít az érdeklődők számára. Pavlics Tamás tárlatvezetőtől tudhattuk meg például azt, hogyan határozzák meg, hogy az adott bűnelkövető melyik börtönbe, fegyházba vonuljon be, hányszor próbáltak megszökni a helyi börtönből, és annak milyen súlyosbító következményei lettek. A börtönben a 10 ujj mellett a tenyér éléről és lapjáról is vesznek lenyomatot. A büntetés-végrehajtó intézetek helyzetének javításával többek között báró Eötvös József is foglalkozott, míg Deák Ferenc a halálbüntetés eltörlését kezdeményezte. Magyarországon az utolsó akasztás 1988-ban volt.
Érdekes a fogvatartottak napirendje. Minden nap 4.30 órakor kelnek, és 6 órakor állnak munkába. Az ebéd után a szabad levegőn tartózkodhatnak, majd kezdődik a szakköri munka: kerámiázás, festészet, modellezés. A rabok számára 10 órakor kötelező a villanyoltás. A munkavégzésért nekik is illetmény jár, ez a mindenkori átlagbér egyharmada. Láthattuk, hogyan változott a rabok öltözete, sőt egy kis történelmi sétát is tehettünk azok között az eszközök között, amelyek a középkorban a vesszőzéstől a testcsonkításig szolgáltak büntetésképpen.
Az Év Múzeuma pályázaton 2007-ben és 2008-ban is díjat nyert a Börtönmúzeum. A díjak odaítélésének alapja a szakmai munka elismerése mellett a fokozott látogatói érdeklődés volt. Aki még nem látta, de szívesen meglátogatná az intézményt, előzetes telefonos egyeztetés után megteheti a Kazinczy u. 35. szám alatt.
