Juhász Ferenc Kossuth-díjas költő 10 éve halt

A Pest megyei Bián (ma Biatorbágy) született 1928. augusztus 16-án, félig magyar, félig sváb családban. Édesapja kőműves, édesanyja napszámos-cseléd volt, a család nagy szegénységben élt. Az elemi iskolát szülőfalujában, a polgári iskolát Bicskén végezte. Apja elektroműszerésznek szánta, de sikerült rávennie édesanyját, hogy inkább a budapesti, Márvány utcai Kereskedelmi Iskolába írassa be, itt tanult 1942 és 1946 között.

A második világháború végén, 1944-ben besorozták, de a hadseregből megszökött.

A budapesti egyetem szanszkrit-magyar szakán 1946-ban megkezdett tanulmányait egy év múlva megszakította, a budai pamutfonó munkása lett. 1948-ban a József Attila Népi Kollégium tagjaként folytatta egyetemi tanulmányait, ebben az időben kötött barátságot Nagy Lászlóval és Simon Istvánnal, és ismerte meg első feleségét, Szeverényi Erzsébetet. Az egyetemet az első félévi vizsgák után ismét abbahagyta mert megnősült, és úgy döntöttek, hogy inkább felesége tanuljon tovább.

Juhász Ferenc előbb a Hunnia Filmgyár dramaturgja lett, majd 1951-ig a Könyvhivatalban és az Írószövetség lektorátusában dolgozott, majd 1974-ig a Szépirodalmi Kiadó szerkesztője volt.

1963-ban bekapcsolódott az Új Írás című folyóirat szerkesztésébe, 1974 és 1991 között a lap főszerkesztője, 1992-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja volt. Irodalmi pályafutása 1948-ban kezdődött, a Diárium című lap karácsonyi száma közölte első két versét. Első verseskötete, a Szárnyas csikó 1949-ben a Franklin Társulat kiadásában jelent meg, és Baumgarten-díjjal jutalmazták érte. 1950-ben A Sántha család című könyvéért József Attila-díjat, egy évvel később az Apám című elbeszélő költeményéért Kossuth-díjat kapott. Ezt követően a korábban elkötelezett kommunista költő egyre inkább érzékelte az ország valós politikai és gazdasági gondjait, magánéletére is árny borult. Költői szemlélete megváltozott, amit legjobban az Óda a repüléshez című kötete érzékeltet.

Költészetének nyelvi forradalmát A tékozló ország című kötete hozta meg; nehezen értelmezhető látomásos képei, a természet burjánzásának aprólékos rajza későbbi munkáinak is legfőbb ismertetőjegyévé vált.

1956 után mély depresszióba süllyedt, állapotában a külföldi meghívások hoztak kedvező változást. Íróküldöttség tagjaként járt többek között a Szovjetunióban, Ausztriában, Franciaországban, Kubában, nemzetközi írótalálkozón vett részt Finnországban, Hollandiában, Spanyolországban, Indiában, költői felolvasókörúton járt Németországban, az Egyesült Államokban, Izraelben is. 1965-től sorra jelentek meg kötetei, majd 1978 és 1980 között összes verseinek gyűjteménye is megjelenhetett. Nagyszabású kompozícióiban, eposzaiban megidézte költőelődeit (Ady Endre utolsó fényképe, József Attila sírja), számot vetett személyes sorsának gondjaival (Babonák napja, csütörtök: amikor a legnehezebb), a magyar történelmi múlttal (A halottak királya), emléket állított szüleinek (Anyám).

Bartók Cantata profanája ihlette A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából című művét. Utolsó kötete, amelyben 2007 óta írt versprózáit adta közre, a 2015-ös Ünnepi Könyvhétre jelent meg A végtelen tükre címmel. Versei angolul, németül, finnül, svédül, olaszul, franciául, bolgárul, héberül is megjelentek. Munkásságáért több rangos elismerést kapott, a Kossuth-díjjal két alkalommal (1951, 1973) tüntették ki, megkapta 1991-ben a Művészeti Alap Nagydíját, 1967-ben a Strugai Költői Estek különdíjával, 1993-ban az Aranykoszorújával jutalmazták, és ugyanebben az évben Az Év Könyve Jutalmat is megkapta. 1994-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetést, 2004-ben a Prima Primissima Díjat vehette át, 2014-ben beválasztották a Nemzet Művészei cím birtokosai közé.

Második felesége Kilián Katalin immunológus, Gutai Magda József Attila-díjas költő testvére, házasságukból két lány született: Eszter az orvosi pályát választotta, Anna irodalmár, kulturális menedzser, a Hadik Irodalmi Szalon alapítója. Juhász Ferenc 2015. december 2-án hunyt el Budapesten.