2024. szeptember 30., 16:25

Jubilál a világ első szupergyorsvonata

Hatvan éve, 1964. október 1-jén adták át Japánban a világ első nagysebességű vasútvonalát, a Sinkanszent. Felavatása csupán kilenc nappal előzte meg az első tokiói olimpia kezdetét.

 

Sinkanszen vonat - Japán - Series-N700S-J2 - wikipedia 1
Sinkanszen vonat N700S-J2.
Fotó: wikipedia

A japán mérnököket már az 1930-as évektől foglalkoztatta a nagysebességű vasút gondolata, első terveiknek a lövedékvonat becenevet adták. (Az alaki és sebességbeli hasonlóság miatt ezt a nevet őrizték meg a későbbi futurisztikus szerelvények.)

A Sinkanszen, azaz új fővonal elnevezést először 1940-ben használták a Tokiót és a Honsú szigetének déli csücskén fekvő Simonoszekit összekötő gyorsvasút tervezésekor, ezen a gőz- és dízelmozdony vontatta szerelvények óránként 200 kilométeres sebességgel száguldottak volna.

A háborús hódítás lázában égő japánok nem kisebb álmot dédelgettek, mint hogy az útvonalat Pekingig, majd Szingapúrig meghosszabbítják, a másik irányban pedig összeköttetést teremtenek a transzszibériai vasúttal. A háborús helyzet alakulása miatt a terveket fel kellett adni, de néhány alagút megépült, ezeket ma is használja a Sinkanszen. A háború után új erőre kapó Japánban a sűrűn lakott Tókaidó (A Tokiót és Kiotót összekapcsoló folyosó) mentén egyre nőtt a személy- és teherforgalom. Mivel a vasútvonal az 1950-es évek közepén már teljes kapacitással működött, a vasúti minisztérium elővette a Sinkanszen terveit. Az optimizmust fokozta, hogy az Odakiu vasúttársaság 1957-ben bemutatta Romancecar nevű vonatát, amely keskeny nyomtávon már 145 km/órás sebességet ért el, így okkal bíztak abban, hogy elkészülhet a normál nyomtávon 200 km-es sebességgel robogó vasúti szerelvény.

A tokiói kormány 1958 decemberében adta áldását a nagyszabású építkezésre, amelyet 1959 áprilisában kezdtek el (Japán egy hónappal később nyerte el az olimpia rendezési jogát). A költségeket erősen alábecsülték, mert a beruházás a tervezett 200 milliárd jen duplájába, 400 milliárdba került, de öt és fél év alatt megépült az 515,4 km hosszú, normál nyomtávú, hidakon, viaduktokon és alagutakon át vezető vasútvonal.
Sinkanszen vonat belülről - jreast.com.jp
Sinkanszen vonat belülről.
Fotó:  jreast.com.jp

Elkészültek a rajta közlekedő vonatok is, és kiépült a közlekedést központilag irányító, jelzőlámpák nélküli vezérlési rendszer is. 1964. október 1-jén a tokiói központi vasútállomásról Hirohito császár jelenlétében gördült ki az első kék-fehér színű szerelvény, a világ akkori leggyorsabb vonata. A modern Japán jelképévé vált Sinkanszen a fővárost köti össze Oszakával, s Jokohamán, Nagoján és Kiotón áthaladva Japán legnagyobb városai között teremt kapcsolatot. A szerelvények a korábbi 6 óra 40 perc helyett négy óra alatt tették meg az útvonalat, ez az idő egy évvel később már 3 óra 10 percre rövidült. A szupervonat a közönség körében még ennél is gyorsabban népszerű lett, 1967. július 13-án már a százmilliomodik utast szállították. Az 1970-es oszakai világkiállításra a szerelvényeket 12 kocsiról 16-ra bővítették.

A Sinkanszen ma is a világ legforgalmasabb vasútvonala, 1964-es felavatása óta közel 6,4 milliárd utast szállított, a vonatok átlagos késése kevesebb mint egy perc. Naponta 336, egyenként 1323 ülőhelyes vonat indul a vonalakon, a szerelvények közötti legrövidebb indítási idő 3 perc. A vonalon háromféle szerelvény közlekedik, gyorsaság szerint a Nozomi (Kívánság vagy Remény), a Hikari (Fény) és a Kodama (Visszhang). A leggyorsabb Nozomik 300 km/órás sebességgel haladnak, 2 óra 25 perc alatt érnek Tokióból Oszakába, a két végállomás között csak 5 állomáson állnak meg. A Hikarik valamivel lassúbbak, a Kodamák pedig minden állomáson és megállóhelyen megállnak, s általában rövidebb szakaszokon járnak.

A vonalon 1964-ben forgalomba állított, 12 kocsiból álló Sinkanszen-vonatok 210 km/órás sebességgel száguldottak, amit később 220 km/órára növeltek. Az utolsó, klasszikus lövedékorrú szerelvényt 2008. november 30-án vonták ki a forgalomból, az egyik eredeti szerelvény mozdonya Nagy-Britanniában, a yorki Nemzeti Vasúti Múzeumban tekinthető meg. A nagy sebességből adódik egyetlen hátrányuk, a zaj: a szerelvények az alagutakból hangrobbanás kíséretében száguldanak ki, s tekintettel a járatsűrűségre, pár percenként zavarják a közelben lakók nyugalmát. A fizika törvényei ellen egyelőre nincs orvosság, de a 2011 márciusában átadott, 320 kilométeres végsebességgel közlekedő E5-ös szerelvény a zajcsökkentés érdekében már igen hosszú, hétméteres "orrot" kapott.

A Sinkanszen a világ legbiztonságosabb vasútvonala, amelyen az elmúlt hatvan év alatt még senki sem vesztette életét a vonat kisiklása vagy a szerelvények összeütközése miatt. Az egyetlen halálos balesetet az okozta, hogy az egyik ajtó egy utasra záródott.

A vonalon 1964-ben forgalomba állított, 12 kocsiból álló Sinkanszen-vonatok 210 km/órás sebességgel száguldottak, amit később 220 km/órára növeltek. Az utolsó, klasszikus lövedékorrú szerelvényt 2008. november 30-án vonták ki a forgalomból, az egyik eredeti szerelvény mozdonya Nagy-Britanniában, a yorki Nemzeti Vasúti Múzeumban tekinthető meg. Az évtizedek során a Sinkanszen hálózat folyamatosan bővült, ma már nyolc, Kjúsútól Hokkaidóig futó vonal működik, a hálózat hossza 2951,3 kilométer, a vonatok sebessége néhol eléri a 320 km/órát is. A legújabb szakaszt 2024 márciusában adták át Kanazava és Curuga között. A Szapporóig tartó meghosszabbítás építés alatt áll, és a tervek szerint 2031-ben készül el.

 

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.