Jövőre Dunaszerdahelyen léptek volna fel - Török Adrienne Kóbor Jánosról és az Omegáról
Török Adrienne, az elóKONCERT szervezőiroda egyik vezetője, aki 1994 óta folyamatos kapcsolatban volt az Omega együttessel, illetve hétfőn elhunyt énekesével, zeneszerzőjével, szövegírójával, Kóbor Jánossal. Az énekes halálhíre annyira megrázta a szervezőt, hogy kérdéseinkre is csak pár órányi türelmi idő után tudott érdemben válaszolni.
Ezek során tudtuk meg, hogy Dunaszerdahely városa, a Csallóközi Vásár 40-edik évfordulóját egy kiemelkedő zenei eseménnyel kívánta emlékezetesebbé tenni, s a város választása a szintén jubiláló, megalakulásuk 60. évét ünneplő Omegára esett. Ennek kapcsán már idén októberben megbeszélést folytattak Kóborral, s a ma7.sk-nak nyilatkozó Török Adrienne szerint már akkor mintha furcsa lett volna az énekes hangja. Kétségeit a világhírű együttes énekese azzal magyarázta, hogy „megfázott egy kicsit.”
Török Adrienne elmondta, hogy Kóbornak további terve volt egy templomturné a Testamentum nagylemezhez, ez azonban sem Szlovákiában, sem Magyarországon nem jöhetett létre az aktuális vírushelyzet miatt.
Templomi fellépésük viszont volt Szlovákiában, a legemlékezetesebb talán a kassai Szent Erzsébet dómban tartott föllépés volt, de ezen kívül előadást tartottak a rimaszombati református templomban is. Kassa egyébként is kedvelt helyszíne volt az együttesnek, a nagy, városi sportcsarnok is probléma nélkül telt meg a koncertjükre.
Együttműködésük Csehországra is kiterjedt, bár a legfiatalabb generáció számára nehezen érthető, hogy egy magyar rockegyüttes hogy tud teltházat produkálni a távoli Prágában, Pardubicén vagy Třinecen. Ahogy azt Török Adrienne elmondta, mindenütt az egykori keleti blokk talán egyetlen, külföldön is sikeres együttesét látták bennük, s a dalait mindenütt magyar nyelven előadó Omega fellépéseit sosem kísérte rendbontás, vagy esetleges nemzetiségi torzsalkodás.
Ahogy a koncertiroda vezetője elmondja, Kóbor János rendkívül nyitott és érdeklődő művész volt, folyamatosan szemmel tartotta a fejlődés lehetőségét, s talán portálunk olvasóinak jelentős része is emlékszik arra, hogy a fényágyúk, füstgépek vagy lézertechnika színpadi felhasználását nagy mértékben ők honosították meg tájainkon. Minden ilyesmi főképpen Kóbor agyából pattant ki – teszi hozzá Török Adrienne.
Megtudtuk azt is, hogy zenekar a rendszerváltás után nehezebben vállalt külföldi fellépéseket, a nemcsak magyar területekre szóló teljes nyitással kapcsolatos végleges döntést a Napot hoztam, csillagot…! című előadásuk összeállításakor hozták meg, s ennek mintegy nyilvános főpróbáját Dunaszerdahelyen, a DAC stadionban tartották meg.
A sok közös munka során Kóbor Jánost, mint egy zseniális embert ismerte meg, ezért, mondja Török Adrienne sírásba hajló hanggal, szinte teljesen érthetetlen a vírussal, illetve az oltással kapcsolatos álláspontja. Bár közeledett a nyolcvanadik éve felé (78), nem volt semmilyen alapbetegsége, ezért talán olyan érzés keríthette hatalmába, hogy kitűnően működő immunrendszere ellenállhat szinte mindennek? – teszi fel a kérdést interjúalanyunk.
Nem akart oltakozni, hitte, hogy őt ez elkerüli, vagy ha el is kapja, könnyedén legyőzi, mint máskor az influenzát, amikor legfeljebb lázcsillapítót vett be – sorolja, majd szomorú hangon teszi hozzá, ez halálos tévedése volt az rocksztárnak.
A beszélgetésbe bekapcsolódik Török Elemér is, a koncertiroda alapító tulajdonosa, aki Kóborék korszakokon átívelő munkásságáról mond el egy történetet. Ennek lényege, hogy az együttes moszkvai koncertje után legnagyobb meglepetésükre az orosz ortodox egyház vezetése a Romanov Nagykereszt Emlékéremmel tüntette ki Kóbor Jánost, és ismerte el az együttes működését.
Kóborékat váratlanul érte a megtisztelés, s érdeklődésükre a díjat átadó pópa annyit mondott, a Brezsnyev-érában mi a szakállunkkal, önök pedig a hajukkal és a zenéjükkel tiltakoztak a kommunizmus fojtó légköre ellen.
A Török házaspár meggyőződése, hogy egy igazi rocksztárt, de ezzel egyetemben egy ténylegesen nagybetűs embert vesztettünk el!