Jorge Luis Borges argentin író, költő 40 éve halt meg
Negyven éve, 1986. június 14-én hunyt el Jorge Luis Borges argentin író, költő, irodalomtörténész, filozófus, a mágikus realizmus irányzatának egyik legjelentősebb képviselője.
Jorge Francisco Isidoro Luis Borges Buenos Aires egyik rosszhírű városrészében, Palermóban született 1899. augusztus 24-én. Apja ügyvéd és pszichológiatanár, anyja fordító volt, a családban angolul és spanyolul beszélgettek egymással. Borges meghatározó élménye volt a mérhetetlen gazdagságú családi könyvtár és a nagy területű, labirintushoz hasonló kert. E két dolog, a könyvtár és a labirintus későbbi munkáinak jellegzetes motívuma lett.
Az első világháború után a család Barcelonába, majd Mallorcára költözött, Borges verseket és irodalmi kritikákat írt különböző lapoknak. 1921-ben visszatértek Buenos Airesbe, s Borges egyre inkább felfedezte szülővárosát, 1923-ban Fervor de Buenos Aires (Buenos Aires-i láz) címmel verseskötete is megjelent, a borítóját Norah nővére fametszete díszítette. Ugyanekkor több irodalmi újságnak is külső munkatársa lett. A harmincas évek elejétől egyre inkább a metafizikai problémák felé fordult érdeklődése, a költészettől is eltávolodott, novelláiban és esszéiben találta meg képzelete fantasztikus világának megjelenítő eszközeit. 1937-ben munkát vállalt a városi könyvtárban, a nem túl sok szellemi kapacitást igénylő katalogizálás mellett Virginia Woolfot és Faulknert fordított.
1938-ban vérmérgezést kapott, hetekig élet és halál között vergődött. A betegség azonban hihetetlen kreativitást szabadított fel benne, lábadozása idején megírta a Pierre Ménard, a Don Quijote szerzője című munkáját, a gyógyulása utáni években pedig legjobb fantasztikus elbeszéléseit, amelyeket a Ficciones (Fikciók) című sorozatban gyűjtött össze. A könyvtárban végzett munka ihlette A bábeli könyvtár című novellájának megírására is, a képzeletbeli könyvtár hatszögletű könyvtárszobáiban elhelyezkedő minden könyv azonos terjedelmű, nagyságú és kötésű. Írt álnéven krimiket, majd politikai tárgyú cikkeket. Emiatt Juan Perón hatalomra kerülése után kitették állásából, s a piacok baromfi- és nyúlvizsgálójává nevezték ki, amiről azonnal le is mondott.
Egy ideig angol nyelvi lektor volt, majd járta az országot, s előadásokat tartott. 1950-ben az Argentin Írószövetség elnöke, 1955-ben, Perón bukása után a Nemzeti Könyvtár igazgatója ás az angol irodalom professzora lett a Buenos Aires-i Egyetemen. Erre az időre azonban már teljesen elvesztette látását, műveit anyjának és titkárainak mondta tollba. Az 1960-as évekre műveit lefordították és kiadták az Egyesült Államokban és Európában. 1956-ban Nemzeti Irodalmi Díjat kapott, 1961-ben Samuel Beckett társaságában megkapta a tekintélyes Formentor-díjat. Nevét igazán ekkor ismerte meg a világ, s hamar népszerűvé vált. Sokat utazott, amerikai és európai egyetemeken tartott előadásokat. Írásai közül e korszakának kiemelkedő műve az El Hacedor (A Teremtő) és a Képzelt lények könyve, amelyekben szinte teljesen elmosta a próza és a költészet közötti határvonalat.
Borges 1967-ben 68 évesen megnősült, feleségül vette az özvegy Elsa Astete Millánt, aki fiatalkori szerelmeinek egyike volt, de a házasság csak három évig tartott. 1973-ban lemondott könyvtárigazgatói posztjáról, az utazás és az írás töltötte ki napjait. Ekkor került szoros kapcsolatba a japán származású argentin Maria Kodamával, akivel 1985-ben Genfbe költözött, s 1986 áprilisában összeházasodtak. A frigy azonban rövid életű volt, Borges 1986. június 14-én májrákban meghalt Genfben, ahol síremléke a Királyok temetőjében található. Szülővárosának Palermo negyedében utcát neveztek el róla. Noha többször is esélyesnek tartották a Nobel-díjra, politikai nézetei miatt soha nem kapta meg. Umberto Eco állítólag róla mintázta A Rózsa neve című regényében a könyvtárt őrző vak Jorge alakját. Borges egyetlen örököse felesége, Kodama volt, aki életét az írói hagyaték ápolásának szentelte. Az özvegy 2023-ban végrendelet nélkül halt meg, így unokaöccsei kapták meg az író műveinek szerzői jogait.
