John Snow és a járványok
Az e heti cikkem címe láttán a tisztelt olvasó tán George R. R. Martin híres regényciklusának hősére gondol, esetleg elírást gyanítva. Most azonban nincs elírás, John Snow-t, egy 19. századi angol orvost tartjuk a modern járványtan, azaz az epidemiológia alapítójának.
Munkássága fontos mérföldkő volt az orvostudományban, segített megérteni, hogyan terjednek a fertőzések, ráadásul olyan korban bizonyította mindezt, amikor még nem is igazán ismertük a mikroszkopikus világot. Munkásságának jelentősége Semmelweis Ignácéhoz, Louis Pasteuréhez, illetve a szintén angol Joseph Listeréhez mérhető.
A járványok, különösen természetesen a koronavírus okozta járvány ma a híradások célkeresztjében állnak. A koleráról talán kevesebb szó esik. Legutóbb a Jemenben kitört kolerajárvány esete érte el az ingerküszöböt, hogy bekerüljön a nemzetközi hírek tallózásába. Az évek óta zajló polgárháború, a káosz, az eleve rossz infrastruktúra a világ egyik legszegényebb országában kellően megágyazott annak, hogy 2016 októberében kolerajárvány törjön ki.
Azóta bőven egymillió fölötti azoknak a száma, akik megfertőződtek ott, és több ezren belehaltak. A legaggasztóbb, hogy nagyon sok gyermek is. A világ egyik legsúlyosabb, éppen zajló humanitárius katasztrófájának tartják. A kolera számunkra távoli betegségnek tűnik, manapság Európában nem igazán találkozhatunk vele. John Snow idejében más volt a helyzet.
Először nézzük, miért veszélyes ez a betegség. A kolerát a Vibrio cholerae nevű baktérium okozza. Széklettel, szennyvízzel terjed, a rossz minőségű ivóvíz mellett gyakran a szennyezett ételektől lehet elkapni.
Jól táplált, erős immunrendszerű emberek gyomorsaván nehezen tudnak ezek a baktériumok átjutni, hogy a belekben elindítsák a kóros folyamatokat. A szegény, éhező, alultáplált emberek éppen ezért nagyobb veszélyben vannak. A bélrendszerbe jutva a bélnyálkahártya sejtjeit erős vízleadásra készteti a baktériumok által termelt méreganyag. Ennélfogva rendkívül híg, rizslészerű hasmenés alakul ki, naponta több mint tíz liter folyadékot is veszíthet a beteg. Ez óriási teher a szervezetnek, nagyon gyorsan kiszárad az illető, szív- és érrendszeri, neurológiai szövődmények lépnek fel a felborult vízháztartás következtében. A tünetek a fertőzést követően gyorsan, akár még aznap jelentkeznek, és néhány nap alatt meghalhat a beteg.
Feltételezhetően Indiából indult az a nagy világjárvány a 19. század elején, amely később Európában is komoly pusztítást okozott. Ezzel találta szembe magát John Snow. London egyik kerületében a kolera egyik gócpontját vizsgálta. Az adott területre két forrásból, külön vezetékrendszeren érkezett az ivóvíz. Felfigyelt rá, hogy csupán az egyik vezetékrendszer kútjához járó háztartásokban betegszenek meg, halnak meg az emberek a kolera miatt. Rájött az összefüggésre a fertőző betegség és a szennyezett víz között.
Ez a mai tudásunkkal apróságnak tűnik, de akkortájt egyáltalán nem volt magától értetődő. Hatalmas jelentőségű megfigyelés volt, ami elindította a járványtan fejlődését.
A kolera megelőzését a fentiekből kiolvashatjuk: a szennyvizet el kell különíteni az ivóvíztől, az élelmiszerek érintkezését a szennyezett vízzel meg kell akadályozni, illetve nagyon alaposan megmosni, hőkezelni. Az ivóvíz felforralása John Snow megfigyeléseire alapozva már akkor is megállította a járványt. Fontos az emberek általános állapota, a jó karban levőket, jól tápláltakat kevésbé veszélyezteti. A betegek számára elengedhetetlen a rehidratáció, vagyis a folyadék, az ásványi sók és a cukor pótlása. Manapság létezik tabletta formájában, szájon át bevehető vakcina. Nagy általánosságban elmondhatjuk, hogy a rehidratálással megelőzhető az elhalálozás, a betegek meggyógyulnak, felépülnek. Sajnos a nagy vízvesztés kompenzálása nagyon sokáig tart, hirtelen nem lehet nagy mennyiségű infúziót bekötni. Mindenesetre a kolerának ma már nem kellene halálos betegségnek lennie, támogató kezeléssel legyőzhető. Mégis időnként felüti a fejét egy nagyobb járvány, de India, Pakisztán térségében szinte folyamatosan jelen van.
A kolera esete szerintem számunkra ma is tanulságos. Két szempontból. Egyrészt, mert viszonylag egyszerű lépésekkel megelőzhető, kordában tartható, sőt visszaszorítható lenne.
Párhuzam vonható teljesen más járványokkal, akár a mostani koronavírus-járvánnyal, akár a hasonló mértékben, sőt, talán még veszélyesebben pusztító influenzával is. Alapvetően egyszerű óvintézkedések a védekezés, a megelőzés sarokpontjai. A kolera esetében a tiszta ivóvíz, a köztisztaság, a náthajárványok esetében pedig a betegek, beteg gyanús emberek visszavonulása, izolálása, valamint szájmaszk hordása.
Másrészt szerintem az is tanulságos, hogy az észak-atlanti térségtől távol eső vidékek pusztító járványai mennyire elkerülik a figyelmünket.
Mennyire nem foglalkozunk ezeknek az embereknek a gondjaival. Igaz, először a mi portánkon kellene kitakarítani, de ne gondoljuk, hogy az egzotikus nyavalyák előbb-utóbb nem gyűrűznek be hozzánk. A mi szervezetünk pedig a legtöbb ilyenhez kevésbé adaptálódott, mint a folyamatosan velük, a szorításukban élő afrikaiaké, dél-ázsiaiaké. A globalizált világba könnyen berobbanhat bármilyen járvány. Félelem és aggódás helyett cselekedni érdemes. A gazdag országok háborúk szítása helyett talán az infrastruktúra, a közegészségügy fejlesztésére is fordíthatnák az energiájukat. Abból mindannyian profitálnánk.
