Johannes Vermeer holland festő 350 éve halt meg

Jan Vermeer van Delft életéről keveset tudunk. 1632-ben született a németalföldi Delftben, ahol október 31-én keresztelték meg (abban az időben az újszülötteket néhány nappal világrajövetelük után keresztvíz alá tartották). Feltételezett szülőháza falán ma emléktábla látható. Apja műkereskedő volt, halála után Vermeer vette át az üzletét.

1653-ban nősült meg és ebben az évben fogadta tagjai közé a delfti Szent Lukács-céh festőmesterként, 1662-ben a céh vezetőségi tagjai közé választották.

Tizenöt gyermeke született, akik közül több nem érte meg a felnőttkort. Utolsó éveiben anyagi helyzete megrendült, halála után özvegyére lényegében csak adósságokat hagyott. Síremléke a delfti Oude Kerk protestáns templomban található.

Vermeer életműve viszonylag kicsi, csak kevés műve dokumentált (ma 37 képéről tudnak, hármat nem neki tulajdonítanak egyértelműen), művészi fejlődésének időrendisége is bizonytalan.

Vélhetőleg a fiatalon elhunyt Carel Fabritius tanítványa lehetett, legkorábbi munkái történeti képek, amelyek a Bibliából és a mitológiából vett epizódokat ábrázolnak, stílusának igazodásában pedig a klasszikus látásmódú iskolák, elsősorban az amszterdami történeti festők és az utrechti Caravaggio-követők játszottak szerepet. Egyik legkorábbról fennmaradt műve, a Krisztus Mária és Márta házában motívumaiban rokon a korabeli flamand festők hasonló témájú képeivel és fény-árnyék megoldásaival. Az amszterdami és utrechti iskolához való kötődéséről tanúskodik A kerítőnő című festménye, amelyen feltételezések szerint önarcképe is felfedezhető.

Az 1650-es évek végén két remekművel adózott szülővárosának: ezek az Utca Delftben és egyik főműve, a Delft látképe - mindkettő a város megragadó, költői hangulatú festői eszközökben gazdag ábrázolása.

Egyes kutatók szerint egy gazdag delfti polgár, az 1674-ben elhunyt Pieter Claes van Rujiven lett a festő mecénása, az ő feltűnése után fordult Vermeer váratlanul a kristálytiszta zsáner felé. Legszebb képeit az 1660-1670 közötti évtizedben festette, ezek portrék, illetve a korra jellemző egyszerű motívumok: zenélő csoportok, enteriőrökben, hangulatos szobában foglalatoskodó asszonyok láthatók. Legtöbbre kisméretű, gondosan komponált enteriőrjeit értékelik, amelyek megvilágítását az ablakon beáramló napfény adja. Az Olvasó nő, A gyöngymérő nő, a Nő ablaknál vizeskancsóval és a Tejet öntő asszony című képei e korszak munkáinak kiemelkedő darabjai. Egyik leghíresebb és egyben egyik legkisebb méretű képét, a derűsen munkájába merülő Csipkeverő nőt a párizsi Louvre őrzi.

Vermeer képei a hétköznapi élet pontos dokumentumai, amelyek az érzelmek rejtett világát is elénk tárják, csöndes elmélyült figurái sajátos álomvilágot, hangulati élményeket sugároznak, a tónusok tisztaságával, a fény és a tér bámulatos érzékeltetésével igazolják a festő mesteri tudását.

A zsánerszerű kompozíciókon kívül finom kidolgozású, elragadó portrék sorát festette meg, mint például a Lány piros kalappal, Lány flótával és a budapesti Szépművészeti Múzeumban látható Női arckép. A Leány gyöngy fülbevalóval, avagy Turbános nő című képe 1665-ben készült el. Talán a legismertebb alkotása a hágai Mauritshuis múzeumban őrzött, Észak Mona Lisájaként is emlegetett festmény, amelynek vonzereje titokzatosságában rejlik. (Az ábrázolt lány kiléte évszázada óta foglalkoztatja a művészettörténészeket és a közönséget.) A festmény széles körben való ismertségét Tracy Chevalier amerikai-brit írónő 1999-ben megjelent nagy sikerű regényének és filmre adaptált változatának köszönheti. Utóbbit 2003-ban mutatták be Scarlett Johansson és Colin Firth főszereplésével.

A festő utolsó korszakában régi motívumait ismételte érettebb megfogalmazásban, mint A szerelmes levél című képén. Műveinek szintézise A festészet allegóriája, a színek és fény varázsához menekülő művész utolsó nagy ajándéka a festészet számára.

A képet akkori tulajdonosa, az osztrák arisztokrata Jaromir Czernin 1940-ben eladta Adolf Hitlernek, aki a tervezett linzi birodalmi múzeumban akarta kiállítani.

A műalkotás tulajdonjoga a második világháború után meghozott népbírósági ítélet alapján az osztrák államra szállt, ma a bécsi Kunsthistorisches Museum féltett kincse.

Vermeer életében nem ért el nagyobb sikereket, képeinek döntő többsége magánkézben volt, kortársai alig tettek említést róla.

A 18. század első felében megjelent Nagy Holland Festőenciklopédia minden külön utalás nélkül már csak a nevét említette, vásárlói egykori kortársainak tulajdonították műveit. Festészetét csak a 19. században fedezték fel újra, nem kis részben azért, mert I. Vilmos holland királynak annyira megtetszett a Delftről készült városkép, hogy 1842-ben előkelő helyre rakatta gyűjteményében.

Az impresszionisták már csodálták, a modern festészet egyik forrásaként méltatták, ma népszerűségét tekintve Rembrandt, Van Gogh és Picasso mellett helyezkedik el.

Festményeiről a mai napig derülnek ki újdonságok a modern technikának köszönhetően. Az első önálló Vermeer-kiállítás 1935-ben nyílt meg Rotterdamban, művei egy virtuális múzeumban ingyen is megtekinthetők, a Meet Vermeer applikációval. 2023-ban az amszterdami Rijksmuseum műveiből kiállítást rendezett, amely hatalmas érdeklődés kísért.

Az eddigi legteljesebb életműtárlatán 28 képét láthatta a közönség, festményeit szerte a világ múzeumaiból és kollekcióiból gyűjtötték egybe.