Johann Strauss, a keringőkirály 200 éve született

Szent Ulrichban (ma Bécs Neubau nevű kerületének része) jött a világra zenészcsaládban, apja, idősebb Johann Strauss a bécsi közönség kedvenc karmestere, az udvari bálok igazgatója, számos népszerű keringő szerzője volt.

Johann fia hatévesen már komponált, de apja nem akarta, hogy muzsikus legyen, köztisztviselőnek szánta.

Ezért az ifjú Johann titokban vett hegedűórákat, amiben anyja viszont támogatta. Miután hűtlenkedő apja végleg otthagyta családját, megélhetésük biztosítása Johannra maradt. Saját zenekart szervezett, s bár apja minden eszközzel igyekezett megakadályozni bemutatkozását, 1844. október 15-én kirobbanó sikerrel debütált a schönbrunni kaszinóban. A vetélkedés éveken át beárnyékolta viszonyukat, egy látszatkibékülés után apja felajánlotta, hogy csatlakozzék az ő együtteséhez, de nemet mondott.

Az 1848-as forradalom is az ellenkező oldalon találta őket: az idősebb Strauss a fennálló rendet fogadta el, míg fia a forradalmárokkal rokonszenvezett. Forradalmi indulót komponált, a Marseillaise előadásáért letartóztatták, s a következő években a cenzúra kitüntetett figyelmét élvezte.

Amikor apja 1849-ben meghalt, egyesítette a két zenekart. Zenéje iránt olyan gyorsan nőtt az igény, hogy egyre több muzsikust alkalmazott, akik a város különböző pontjain játszottak, ő maga pedig ingázott köztük. 1851-től számos koncertkörutat tett Európában, 1872-ben az Egyesült Államokban is vendégszerepelt, a turné során hatalmas vagyont, százezer akkori dollárt keresett. Megerőltető életmódja kimerültséghez vezetett, de a reklámnak - "Ma Strauss játszik " - eleget kellett tenni, ezért öccse, Josef helyettesítette őt a pódiumon, aki lojalitásból feladta sikeres építésztervezői pályáját.

A hatalom megbocsátotta Johann 1848-as "félrelépését", s 1863-ban az udvari bálok zeneigazgatójának nevezték ki, és amikor 1870-ben felmentését kérte, Ferenc József-renddel tüntették ki. Zenekarát testvéreinek, Josefnek és Eduardnak adta át, 1877-ben őt bízták meg a párizsi operabál rendezésével is.

1887-ben harmadik házassága érdekében lemondva az osztrákról felvette a német állampolgárságot és a katolikusról áttért az evangélikus vallásra.

Utódai egyik házasságából sem születtek. A keringőkirály 1899. június 3-án halt meg Bécsben tüdőgyulladásban. Halála hírére az egész város gyászba borult, díszes halottaskocsin kísérték utolsó útjára, miközben a zenekar az idős Strauss által komponált Radetzky-indulót játszotta. A Bécsi Központi Temetőben lévő síremléke Beethoven, Schubert és Brahms sírja közelében található.

Strauss műjegyzéke közel 500 kompozíciót, köztük 16 operettet tartalmaz.

Művei közül a keringők a legjelentősebbek, amelyet ő emelt a vendéglők világából a koncerttermekbe. Ritmikájuk, választékos dallamviláguk és kitűnő hangszerelésük révén még Bülow, Wagner és Brahms csodálatát is kivívták. Wagner úgy nyilatkozott: "szépségével, finomságával és igazi zenei értékével egyetlen Strauss-keringő éppúgy felülmúlja a külföldről néha nagy nehézségek árán behozott ipari termékeket, amiként a Stephansdom tornya a párizsi boulevardokat szegélyező talmi oszlopokat", míg Brahms egy alkalommal azt mondta, mindent odaadott volna azért, ha ő írhatja meg a Kék Duna keringőt.

A valcerkirályt Offenbach példája és bíztatása késztette színpadi művek írására, amelyek közül a legmaradandóbb a szilveszterkor elmaradhatatlan A denevér, valamint az Egy éj Velencében, A királyné csipkekendője, a Jókai kisregénye nyomán készült A cigánybáró és a Pázmán lovag. Zeneművei között polkái, francia négyesei és indulói is maradandóak.

Népszerű keringője a Mesél a bécsi erdő, amelytől Ödön von Horváth a színdarabja címét kölcsönözte. Strauss halála után több sikeres operettet állítottak össze dallamaiból, zenéje az osztrák császárság polgári jóléten alapuló színes, mulatós stílusát és konszolidált könnyelműségét is képviseli. A Bécsi Filharmonikusok hagyományosan minden év január 1-jén a Strauss család zenéjére alapozott, a világ számos országába közvetített újévi koncertet adnak, amelynek elmaradhatatlan darabja a Kék Duna keringő. Az 1867-ben bemutatott mű annak ellenére is a közönség kedvencévé vált, hogy a folyó soha nem volt igazán kék, eredetileg pedig kórusműnek készült az 1866-os königgrätzi vereség után. A mérsékelt sikerű premier után Strauss zenekarra dolgozta át művét, amely az 1867-es párizsi világkiállításon kezdte világhódító útját. Öt évvel később a tengerentúl is népszerű lett, Stanley Kubrick felhasználta a 2001: Űrodüsszeia című filmjéhez. A Kék Duna keringő olyannyira eggyé vált Ausztriával, hogy 1945. április 27-én, a Németországtól való függetlenné váláskor - hivatalos himnusz hiányában - ezt játszották a parlament ülése előtt.

A többi közt Strauss zenéje hallható Hitchcock Bécsi keringők című, 1934-ben forgatott játékfilmjében, s az egyik Tom és Jerry rajzfilmben.

Az osztrák fővárosban a bécsi keringő legnagyobb alakjának egykori lakásában múzeum működik, André Rieu holland hegedűművész pedig 1987-ben nevével zenekart alapított. 2018 óta október 25-én, Johann Strauss és Georges Bizet születésnapján ünneplik az opera világnapját. Strauss életét számtalan film feldolgozta, őt hegedülő valcerkirályként ábrázoló aranyszobra a bécsi városi parkban látható. Születése idei bicentenáriuma és az Európai Űrügynökség alapításának 50. évfordulója alkalmából az űrhivatal május 31-én Strauss-koncertet sugárzott Bécsből a Földtől 25 milliárd kilométerre járó Voyager 1 űrszondának.

Az idei évfordulót Bécs városa egész évben változatos kulturális programokkal ünnepli.