Jean Sibelius finn zeneszerző 160 éve született

A Helsinkitől száz kilométerre északra található Hämeenlinna városában, Johan Julius Christian Sibelius néven látta meg a napvilágot egy svéd anyanyelvű családban; Finnország akkoriban az Orosz Birodalom önkormányzattal rendelkező része volt. Kiskorában Janne néven becézték, s húszévesen kezdte ennek franciás hangzású Jean változatát hivatalosan használni. Iskoláit már finn nyelven végezte, s lelkes hazafi lett. Zongoratanulmányait kilencéves korában kezdte meg, s arról álmodozott, hogy hegedűvirtuóz lesz, de húszévesen mégis a jogi egyetemre iratkozott be. Az intézménynek hamarosan hátat fordított és a kor egyik legelismertebb zenetudósa, Martin Wegelius által alapított helsinki zenei iskolában (ma Sibelius Akadémia) folytatta tanulmányait, ahol hegedűre a magyar Csillag Hermann, Joachim József tanítványa oktatta. Álmai egy baleset miatt nem válhattak valóra:

eltörte jobb könyökét és ettől kezdve nem tudta a hegedűvonót megfelelően kezelni.

Első művét tízévesen komponálta csellóra és hegedűre Esőcseppek címmel, első komolyabb kamaradarabjait húszas évei elején írta. Berlinben és Bécsben is képezte magát, Goldmark Károlynál zeneszerzés tanulmányokat folytatott. Korai alkotói periódusában a romantika, elsősorban Brahms hatása alatt állt, de tanulmányútjáról hazatérve a finn nemzeti zene megteremtésének szentelte magát.

A Kalevala szövegeire 1892-ben komponált Kullervo című szimfonikus költeményét a kedvező kritikák dacára életében csak néhányszor engedte előadni, újra csak halála után csendülhetett fel teljes egészében.

Ezt finn legendákat földolgozó zenekari darabok - En Saga (Monda), Karélia-szvit -, majd a Wagner hatására operaként fogant, de zenekari műként megvalósult Lemminkäinen-szvit követte. Az 1890-es években keletkezett a Négy legenda a Kalevalából alcímet viselő szimfonikus tetralógia (amelynek legismertebb tétele, A tuonelai hattyú önálló darabként is népszerű) a könnyelmű, de az énekléshez kiválóan értő Lemminkäinen életéből emel ki epizódokat. Sibelius 1899-ben született Finlandia című szimfonikus költeménye a finn függetlenségi törekvések jelképe lett, egyik fennkölt részlete, amelyet Sibelius különálló művé dolgozott át, 1940-ben írott szöveggel Finnország egyik nemzeti himnusza. A komponista nevét I. szimfóniája tette Európa-szerte ismertté, az 1899-es bemutatón ő maga dirigálta a Helsinki Szimfonikus Zenekart.

Sibelius 1924-ig hét szimfóniát komponált, a nyolcadikon hosszú ideig dolgozott, de végül a tűzbe vetette a kottát.

Sokan úgy tartják, hogy ő volt a klasszikus szimfonikus hagyomány utolsó mestere, aki "ott folytatta a szimfóniák írását, ahol Beethoven abbahagyta". Egyik legismertebb művét, d-moll hegedűversenyét 1904-ben mérsékelt sikerrel mutatták be, mert a nehéz darabot a szerző csak a premier előtt nem sokkal fejezte be, és a szólót játszó, temesvári születésű Novacsek Viktornak nem jutott elég ideje a gyakorlásra. A hűvös fogadtatás látva Sibelius átírta a darabot, a jóval nagyobb tetszést arató, a csodagyerek Vecsey Ferencnek dedikált berlini premiert Richard Strauss dirigálta; Sibelius 1910-ben több utazását is elhalasztotta, hogy Vecsey előadásában hallhassa saját művét.

1904-től visszavonult a Järvenpää közelében épült tóparti birtokára, amelyet feleségéről, Ainóról Ainolának nevezett el, az épületegyüttes ma múzeum.

1903 és 1921 között öt alkalommal látogatott Angliába, hogy műveit dirigálja, 1914-ben az Egyesült Államokba utazott, hogy részt vegyen Az okeanidák című szimfonikus költeménye bemutatóján. Utolsó jelentősebb műve, a Tapiola című szimfonikus költemény 1926-ban íródott, az ezt követő három évtizedben már hallgatott, jelentős művet nem komponált többé. Kilencvenedik születésnapját világszerte megünnepelték, az Ormándy Jenő vezette Philadelphiai Zenekar és a Sir Thomas Beecham vezette Royal Philharmonic Orchestra különleges koncerteket adott műveiből. Sibelius 91 évesen, 1957. szeptember 20-án halt meg Ainolában, a helsinki katedrálisban ravatalozták fel és állami temetésben részesült.

A legismertebb finn zeneszerző nevével 1965 óta ötévente nemzetközi hegedűversenyt rendeznek.

A Wihuri Sibelius-díj a klasszikus zene egyik legrangosabb, csak időről időre odaítélt kitüntetése, amelyet elsőként 1953-ban Sibelius kapott meg, magyar zeneszerzők közül Ligeti György (2000) és Kurtág György (2012) vehette át. A komponistáról elnevezett helsinki parkban 1967 óta áll különleges emlékműve, Eila Hiltunen alkotása: Sibelius képmása mellett zenéjét jelképező több mint 600 különböző hosszúságú fémcső sorakozik hullámformában.

Az euró 2002-es bevezetése előtt Sibelius képe volt látható a 100 márkás finn bankjegyen, tiszteletére kisbolygót is elneveztek.

Hazájában születésnapján tartják a finn zene napját, s nevét viseli a világ egyik legelterjedtebb számítógépes kottaszerkesztő programja. Sibeliusról 2003-ban készítettek Finnországban egész estés életrajzi filmet.

Tíz éve, születésének 150. évfordulóján a helsinki katedrális lépcsőin több mint ezren énekelték a Finlandia dalt, a Finn Nemzeti Múzeumban rendezett nagyszabású kiállításon először lehetett megtekinteni több művének kéziratát, továbbá azt a portrét, amelyet a pop-art "atyja", Andy Warhol még a komponista életében, egy fénykép alapján készített. Sibelius zenei kéziratai 2021-ben felkerültek az UNESCO világemlékezet listájára.