Japán 80 évvel ezelőtt kapitulált
Nyolcvan éve, 1945. szeptember 2-án írta alá Japán a feltétel nélküli kapitulációról szóló megállapodást a Tokiói-öbölben horgonyzó amerikai Missouri csatahajó fedélzetén, ezzel a csendes-óceáni hadszíntéren is véget ért a második világháború.
A nyersanyagokban szűkölködő, de dinamikusan fejlődő Japán vezetése a gazdasági és népesedési gondok megoldásának egyetlen eszközét a saját érdekövezetének tekintett távol-keleti és csendes-óceáni térségben való terjeszkedésben, új piacok akár erőszakos meghódításában látta.
1931-ben lerohanták Mandzsúriát, 1937-ben Kínát, 1940-re megszállták Indokína északi részét, ugyanebben az évben szövetségre léptek a náci Németországgal és a fasiszta Olaszországgal.
A második világháború a csendes-óceáni hadszíntéren 1941. december 7-én kezdődött meg, amikor Japán hadüzenet nélkül megtámadta az Egyesült Államokat, súlyos károkat okozva a Pearl Harbor-i támaszponton horgonyzó amerikai flottának, de annak kulcsfontosságú egységei, a repülőgép-hordozók sértetlenek maradtak.
A japán haderő a következő hónapokban szinte akadálytalanul robogott előre: behatolt Burmába, elfoglalta Szingapúrt, a Fülöp-szigeteket, Holland-Indiát, már Ausztráliát fenyegette, s úgy látszott, hogy karnyújtásnyira van a "Nagy Kelet-Ázsiai Közös Jóléti Övezetnek" nevezett birodalom létrejötte.
Jellemző, hogy amíg a japánok a háború alatt tíz repülőgép-hordozó hajójuk mellé újabb 18 darabot építettek, addig az Egyesült Államok tízszer annyit, 120-t.
Az amerikai hadvezetés a "szigetről szigetre ugrás" stratégiáját követte: az elfoglalt szigeteken nem bajlódtak a védők teljes felszámolásával, repülőteret építettek, s nyomultak tovább.
Miután Európában 1945. május 9-én a német fegyverletétellel véget értek a harcok, a három szövetséges antifasiszta nagyhatalom, az Egyesült Államok, a Szovjetunió és Nagy-Britannia vezetői július 26-án, potsdami értekezletükön, Japánt is feltétel nélküli megadásra szólították fel.
A tokiói vezetés abban reménykedett, hogy a háború elhúzódása esetén kompromisszumos békével megtarthatja az elfoglalt területek egy részét, s nem adott érdemi választ. Az amerikaiak augusztus 6-án Hirosima, majd 9-én Nagaszaki ellen is bevetették az atombombát, augusztus 8-án pedig a Szovjetunió is hadat üzent Japánnak.
A megadásról szóló okmányt 1945. szeptember 2-án írták alá a Tokiói-öbölben horgonyzó amerikai Missouri csatahajó fedélzetén. Először Douglas MacArthur tábornok, a csendes-óceáni amerikai haderő főparancsnoka mondott rövid beszédet, majd - a szmokingot és cilindert viselő Sigemicu Mamoru japán külügyminiszter és az uniformisba öltözött Umezo Josigiru vezérkari főnök után - valamennyi szövetséges ország nevében ő írta alá a fegyverletételi egyezményt.
A húszperces ceremónia után a japán küldöttség távozott az amerikai hadihajóról.
A kapituláció után az új kormányfő Higasikuni Naruhiko herceg (az egyetlen a császári családból származó, és a legrövidebb ideig hivatalban lévő japán miniszterelnök) lett, de a lényegi hatalmat a "sógun" MacArthur gyakorolta, ő vezényelte le a szigetország demokratizálását.
A Szovjetunió és Japán csak 1956-ban, közös nyilatkozatban nyilvánította hivatalosan lezártnak a háborút, de a két fél (illetve 1992-től a Szovjetunió jogutódjának számító Oroszország) a Kuril-szigetek körüli területi vita miatt azóta sem kötött békeszerződést.
A második világháború volt a történelem eddigi legnagyobb fegyveres konfliktusa, amelyben 61 ország vett részt, közülük 40 vált tartósan hadszíntérré. Becslések szerint az első totális háborúban mintegy 75 millió ember halt meg, kétharmaduk polgári személy volt, a mérhetetlen emberi szenvedés mellett az anyagi veszteségek is nehezen becsülhetők.
