James Braid, a hipnózis felfedezője 230 éve született

Az edinburghi egyetem elvégzése után bányaorvos lett, majd Manchesterben kezdett sebészeti praxist. 1841 novemberében részt vett egy francia mesmerista előadásán, akinek sikerült a színpadra hívott nézőket olyan módosult tudatállapotba hoznia, hogy azok nem tudták felnyitni szemhéjukat. A német Franz Anton Mesmer a 18. század második felében Párizsban "delejes gyógyítás" révén, homályos teremben tartott szeánszokon csodás gyógyulásokat ért el, az orvosok azonban túltengő miszticizmusa miatt elutasították tanait. Mesmer úgy vélte, a mágneses folyadékáramlás befolyásolja az emberi test működését, ezért pácienseivel vasport itatott, majd mágnesekkel érintette testük különféle részeit, véleménye szerint helyreállítva ezzel az energia szabad áramlását.

Az általa állati mágnesességnek (magnétisme animal) nevezett elmélet alapján a betegségek akkor alakulnak ki, ha az emberi szervezet nem tartalmaz elegendő mágneses nedvet, vagy a szervezetben valami blokkolja annak szabad áramlását.

Braidet a mesmeri mágneses fluidumtannál jobban érdekelte a terápia során elért szuggesztió, amelynek során a mesmeristák kezeltjeiket egyfajta éber álomba juttatták, és különféle utasításokat hajtattak végre velük. Először Braid is sarlatánságra gyanakodott, de a kérdés nem hagyta nyugodni. Saját magán, majd feleségén és a szolgálóin kísérletezett, és idővel ő is nyilvános bemutatókat rendezett, amelyeken alanyait olyan transzszerű alváshoz hasonló, de féltudatos állapotba hozta, amelyben hajlandók voltak utasításait teljesíteni. Rájött:

a jelenségnek semmi köze nincs az állati mágnesességhez, sem a páciens és az irányított személy között áramló mágikus folyadékhoz, sokkal inkább a tudatnak az ismétlődő ingerek okozta "felfüggesztéséhez", egyfajta alváshoz hasonló fiziológiai jelenséghez, amelyet az intenzív összpontosítás okozta kifáradás vált ki.

Alanyait arra kérte, koncentráljanak egy fényes, élettelen tárgyra, amelyet olyan közel tartott, hogy kifárassza a szemet és a szemhéjat, ami általában a szem spontán bezáródásához vezetett és előidézte a szemhéj vibrálását is. Maga a "hipnózis, hipnotizál, hipnotizőr" szavak is Braidnek köszönhetők, aki - a jelenséget eleinte az alvás egy formájának gondolva - 1843-ban az alvás görög istene, Hüpnosz után alkotta meg a neuro-hipnózis vagyis idegrendszer-alvás, majd később a hipnózis kifejezést. Amikor felismerte, hogy

a hipnotikus állapotba került páciensek esetében nincs szó valódi alvásról, már hiába próbálta meg az egyébként is jóval nehezebben megjegyezhető és kiejthető, a figyelem beszűkülésére utaló monoideizmus kifejezést bevezetni.

Tapasztalatairól számos munkát írt, A hipnózis felfedezése magyarul is olvasható. Követőkre elsősorban francia orvosi körökben talált. Eredményeket ért el a paralízis, a reuma, a beszédképesség elvesztése (afázia) kezelése során és reménykedett abban, hogy a hipnózissal gyógyíthatatlan idegrendszeri betegségeket is sikerrel kezelhet. Hírnevét kezdetben aláásta, hogy túl messzire merészkedett az akkor még áltudománynak tartott területen, idővel aztán egyre több tudós ismerte el igazát. Mivel a sebészi beavatkozások során tapasztalt idegesség és fájdalom hipnózissal csökkenthető, a kémiai érzéstelenítés megjelenéséig gyakran használták ezt az eljárást.

A tudatot háttérbe szorító, az emberi elme akkoriban kevéssé értett és sokakat megrémítő mélységeit is feltáró hipnózissal később pszichiáterek kísérleteztek.

Eleinte Sigmund Freud is hipnózissal dolgozott, de mert úgy látta, nem mindenki hipnotizálható (az emberek egyharmada nem ejthető hipnózisba) és tartós eredményeket nem tud elérni a lelki betegségek gyógyításában, ezért más módszerekkel helyettesítette. A modern pszichoterápiák is alkalmazzák Braid módszerét, amelyhez a mai napig sok tévhit és félreértés kapcsolódik. Tanult terapeuták sokféle kognitív folyamatot képesek befolyásolni általa, sikerrel alkalmazzák szenvedélybetegségek, szorongásos problémák kezelésekor, illetve segítségül szolgál traumatikus élmények feldolgozásában, elfojtott emlékek előhívásában.

James Braid 1860. március 25-én halt meg Manchesterben, valószínűleg szívroham következtében. Londonban 1997-ben nem orvosi végzettségű hipnoterapeuták, pszichoterapeuták és tanácsadók részvételével megalapították a nevét viselő James Braid Társaságot, amely - a honlapjuk szerint - 2025 végén kénytelen megszüntetni a tevékenységét.