Jakab-napi népszokások, hiedelmek, termésjóslások

Jakab volt az első vértanúhalált szenvedő apostol. A hagyomány szerint Szent Jakab ereklyéit a spanyolországi Compostelában őrzik, ahol kegyhelye ma is Európa egyik legnagyobb zarándokhelye.

Szent Jakab, mint védőszent

A búcsújárók, zarándokok, hajósok és utazók védőszentje, ezért is ábrázolják kezében vándorbottal, vállán tarisznyával, kalapján a fésűkagyló, mely a compostelai búcsújárás igazoló jelvénye volt. 

A régi katolikus naptár szerint július róla kapta a nevét - Szent Jakab hava.

Az időjóslásban igen fontos ez a nap. A Jakab-napi időből eleink a várható téli időjárásra következtettek.

Sokfelé úgy gondolták, hogy Jakab napjának a délelőtti időjárása a karácsony előtti, délutáni időjárása pedig a karácsony utáni időjárásnak felel meg.

Vagyis, ha délelőtt felhős az ég, akkor a tél első felében, ha pedig délután, akkor meg a tél utolján lesz tartós havazás.

Virágzó hó

Székesfehérváron úgy hitték, ha Jakab napján sok a felhő, akkor sok hó lesz télen, és ezt a jelenséget nevezték "virágzó hónak".

Az eleki (Békés vármegye) németek szerint is sok havat jósolnak a fehér fellegek.

Jakab napja "fényeskedik"

A tápéiak (Tápé egykori község Csongrád-Csanád vármegyében, ma Szeged városrésze) szerint ha Jakab napján északról fúj a szél, akkor a tél hideg lesz. Ha viszont alszél fúj: enyhe, lucskos tél várható.

Ha a nap fényeskedik, nagy hideget jelent, ha eső esik, jó idő lesz – mondják a székelyek.

Eleink úgy hitték, ha ezen a napon felhős, esős az idő, az télre sok havat ígér.

A szegedi juhászok Jakab éjszakáján a csillagok állásából következtettek a következő évi időjárásra.

Jakab-napi viharok

Jakab napja veszedelmes: nagy viharokat hoz, dúl, borít, sok kárt csinál – tartja egy mondás.

Doroszlón (Vajdaság) azt vallják, hogy Illés, Anna, Jakab három szeles nap. Ezeken a napokon vihar vagy szél dühöng. Ha az egyiken nem, akkor a másikon. Innét származik a szólás: „Illés meg Jakab Annát kergeti.“

Az időjárási megfigyelések mellett hagyományos jóslások is társulnak e naphoz, amelyek során különféle növények és állatok viselkedéséből következtettek a jövőre.

Ha a hangyák hosszú sorban meneteltek, az kemény, hideg telet jósolt.

A néphagyomány szerint erre a napra le kell aratni a zabot, mert különben Jakab lova kitiporja, vagyis már nem lehet betakarítani.

Doroszlói megfigyelés szerint: "a zab aratását Jakab-napig be kell fejezni, mert ami gabona Jakab-napig kint marad, az kint is veszik”.

Mesztegnyőn (Somogy vármegye) is úgy tartották, hogy Jakab napja a zabaratás határnapja, eddigre „lë köllött aratnyi“.

Öregek visszaemlékezése szerint Gyöngyöspatán (Heves vármegye) a Jakab napján köpült vajat orvosságnak tették el.

A régi szegedi parasztság Jakab napján kezdte meg a búza nyomtatását, vagyis a gabonaszemek állatokkal történő kitapostatását.

Jászdózsán (Jász-Nagykun-Szolnok vármegye) úgy tartották, hogy a Jakab-napra kelt csirkék gyorsan nőnek.

Jakab-napi tilalom

A szegedi parasztasszonyok hajdan ezen a napon nem mostak, és nem sütöttek kenyeret.

Eleink úgy hitték, „ha Jakab napon tiszta az ég, sok gyümölcs lesz.” Ha viszont esős, kárt szenved a dió és a mogyoró.

Fontos volt ez a nap a szőlőtermesztők számára is, hiszen Jakabkor megszűnik a hajtások növekedése, a bogyók elkezdenek tarkulni, édesedni.

Ahogy Kapolyon (Somogy vármegye) mondják, „ezután má nëm nyől a szőllővessző, a szöllőszöme bőre vékonyul".

Van ahol, úgy tartják, hogy Jakab beszenteli a gyümölcsöt, vagyis ami addig a fákon maradt, az be is fog érni.

A fokhagyma kiszedése is ezen a napon javasolt.

Jakab és a növények

Jakab nevét a növények között is megtaláljuk: július végén érik a jakabalma és a Székesfehérvár környékén termő jakabszőlő.