Innovációs jövőkép
A tudományos felfedezések meddők maradnak hatékony hasznosulás, innováció nélkül. Innováció sem képzelhető el megelőző tudományos áttörések nélkül. Mennyire talált egymásra a kutatás és az innováció a régiónkban? Mit hoz a jövő a kutatás-fejlesztés terén?
Előző két írásomban röviden a globális innovációs helyzetet mutattam be, valamint két, szerintem tanulságos európai példát hoztam a kutatás-fejlesztés gyümölcsöző együttműködésére. Ezekből a legfontosabb tanulságok, hogy az innováció erősen kötődik a nagyvárosokhoz, a kellő pénzügyi tőkéhez és a kiváló kutatókat, feltalálókat összekapcsoló multidiszciplináris központokhoz. Emlékezzünk ezekre, amikor a Kárpát-medence innovációs jövőjéről gondolkozunk.
Az innovációról folytatott diskurzust bonyolítja, hogy az egyes szektorokban, akár országokban kissé másképpen határozhatják meg az innováció fogalmát. Az apró eltérések összeadódva már torzítják a globális képet, és részben emiatt is nehézkes nagyobb földrajzi egységek kutatás-fejlesztési ökoszisztémáit megfelelően összehasonlítani. Az innovációt szinte mindig vállalkozási-üzleti oldalról közelítik meg. Termék-, eljárás-, marketing- és szervezeti innováció helyett 2018 óta egyszerűsítve termék- és üzleti folyamatokat érintő innovációtípusokat különböztetnek meg a standard nemzetközi nyelvezetben. Ettől még az üzleti szemszög nem változott. Az innováció szerves része persze az üzleti hasznosulás, ám én azt javaslom, hogy különböztessünk meg elsődlegesen üzleti igények felől induló innovációt és áttörő tudományos felfedezésekre ráépülő innovációt. Ennek a Kárpát-medence innovációs lehetőségeinek tárgyalása esetében azért van jelentősége, mert a kétfajta innovációs irány kapcsán kissé eltérő potenciálunk van.
Az üzleti igények felől kezdeményezett innovációra számos remek példát találunk a régiónkban. A Szlovák Műszaki Egyetemmel jó kapcsolatot épített ki a gépipar több meghatározó szereplője, példának a pozsonyi Volkswagent vagy a zólyomi Continentalt említeném.
A győri Audi meghatározó innovátora nem egyszerűen csak a városnak aktív alakítója, hanem a Széchényi István Egyetem Járműmérnöki Karának is. Nemrég jelentették be, hogy hatalmas beruházásra készül Szegeden egy kínai elektromos autókat gyártó nagyvállalat, ehhez kapcsolódóan a helyi egyetemi képzések is átalakulnak majd. A Zalaegerszeg közelében felépült tesztpálya pedig a járműipari alkalmazott kutatások, tesztek odavonzását célozza. Mindegyik példa azt mutatja, a külföldi tőkeerős, nagy járműipari vállalatok régiónkra már nem csupán összeszerelő üzemként tekintenek, és igyekeznek befektetni a helyi képzésbe, fejlesztésbe.
Ezek a cégek komoly motorjai a helyi gazdasági életnek, fontos felvásárlói számtalan beszállítónak. Ezentúl már számottevő fejlesztést is végeznek. Az innováció viszont a járműiparon belül marad, tehát az általam vázolt innovációs felosztásban az üzleti igények felől induló fejlesztések közé tartozik. Nem növelik az esélyét annak – persze egyértelműen nem is lehetetlenítik el –, hogy a régióban teljesen új, független ötletek bontakozzanak ki.
Aki a járműipar területén szeretne maradandót alkotni, nagy eséllyel beszippantja valamelyik idetelepült nagyvállalat világa, és nem kezd egy tőlük független, sőt velük versenyző céget építeni. Sem százmilliós lakosság, sem tízmilliós metropoliszunk nincs, a gazdasági erő is szerényebb, mint amilyet az innováció nagy nemzetközi központjainál látunk. Ha labdába akarunk rúgni, más megközelítés esetén van esélyünk.
Szerintem erre az áttörő tudományos felfedezések oldaláról induló innováció terén van számottevő esélyünk, de lemaradásunk is. Hosszú távon felívelő innovációs tevékenység pedig nehezen képzelhető el enélkül az innovációs irány nélkül.
A felfedezés oldaláról kezdeményezett innovációs tevékenységet szintén érdemes ketté vennünk a jobb megértés kedvéért. Az első csoportba a nemzetközi kutatási hálózatokat tenném. Ezeknek tagjai, résztvevői a magyar és a szlovák szervezetek is, nem vagyunk teljesen a periférián. Valószínűleg sokan hallottak a CERN-ről, ez az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet. A Jura-hegység gyomrában felépített részecskegyorsító és -ütköztető gyűrű világhírű, a részecskefizika számos felfedezéséhez járult hozzá. Az EMBL, vagyis az Európai Molekuláris Biológiai Laboratórium valószínűleg kevéssé ismert az olvasók körében. A neve árulkodó, a molekuláris biológia kutatási együttműködések, képzések szervezete. Többtucatnyi hasonló nemzetközi kutatási szervezet létezik. Az ELI-t emelném még ki ezek közül; a fény és az anyag kölcsönhatását vizsgáló különleges lézer Szegeden épült fel. Hasonló Prágában is létrejött.
A másik csoportba a helyi kezdeményezésű kutatásokat sorolnám. Ha innovatív, a nemzetközi élvonalba tartozó módszerekkel vizsgálnak ütőképes témákat, várhatók olyan újszerű felfedezések, amilyenekre senki sem számított. Ezek lehetőségét előre jelezheti, mekkora eséllyel szállnak versenybe nemzetközi pályázatokon a kutatók. A legnívósabb pályázati rendszert az Európai Kutatási Tanács (ERC) működteti. A kutatói közösség méretére normalizálva a legnagyobb eséllyel a hollandiai, az írországi és az osztrák laboratóriumok pályáznak. Ezeken a helyeken ezer kutatóra nyolc nyertes pályázat esik, Magyarországon majdnem három, Csehországban 1,3. A szlovák laboratóriumok eddig jelentősen lemaradtak, ez a mutató mindössze 0,1. Ezzel szemben a szlovák kutatási stratégia optimista. A tervek arról szólnak, hogy a GDP kutatásra fordított hányadát tízéves távlatban megduplázzák, ám az elmúlt években ez a hányad csökkent vagy alig változott.
A szlovák műhelyekben készült, nemzetközileg felkapott tudományos publikációk aránya 4-5 százalék körül mozog az utóbbi öt évben. Tíz év múlva nyolc százalékra számítanak.
A tudományos közélet szereplőinek, alakítóinak érdemes lenne átgondolniuk, hogy valójában mit terveznek ezzel a szektorral. Komolyan vehető tervek, jó szakemberek esetén szerintem labdába rúghatunk, egyébként nem.
Megjelent a Magyar7 2024/11.számában.
