Illatok Háza – KÉPEKKEL
Talán mások is úgy vannak vele, hogy Tihany nevének hallatán automatikusan az apátság és a levendula jut az eszükbe. Ezért is voltam csalódott, amikor először jártam a településen, mert sokkal több levendulára számítottam. Főleg az után, hogy a légvonalban 25 kilométerre fekvő Kőröshegy levendulását is bejárhattam. Nos, miután azonban eljutottam a tihanyi Illatok Házába, egyszerre mindent megértettem.
Az Illatos időutazás című kiállítás egy múlt századi műemlék jellegű épület három termében kapott helyet. Bemutatja a tihanyi levendula történetét és a magyarországi illóolajgyártás megteremtőjének, dr. Bittera Gyula életének legjelentősebb állomásait, aki által világhírű lett a tihanyi levendula. Bittera doktor örökségén túl betekintést nyerhetünk az illatok és a korabeli drogériák világába is.
A mai Zólyomi járásban, Nagyszalatnán (Zvolenská Slatina) született 1893-ban. A pozsonyi magyar királyi főreáliskolában érettségizett, majd 1913 és 1919 között a Magyar Ornithológiai Központban dolgozott gyakornokként Herman Ottó keze alatt, fizetéséből pedig egyetemi tanulmányainak költségeit fedezte. Jelentős kutatásokat végzett a közép-európai madárvilágról. Amikor Herman megbízást kapott a gyógynövénykísérleti állomás megalapítására, a fiatal kutató első kézből értesülhetett a világháború miatti gyógyszerhiányról, illetve a gyógynövények termesztésének fontosságáról. Miután egyetemi tanulmányait 1918-ban befejezte, és természetrajz-vegytan szakon tanári diplomát, állattanból doktorit szerzett, már tudta, hogy az illóolajoknak akarja szentelni életét. 1919-ben a Gyógynövénykísérleti Állomáson folytatta munkásságát.
Felismerte az illóolaj- és gyógynövények termesztésének és feldolgozásának jelentőségét, azt, hogy a magyar klíma és a talajviszonyok is megfelelőek erre a célra. Hitte, ha meghonosítja a növényeket és azok feldolgozásával sikerül világszínvonalú termékeket előállítania, hosszú távon exportra is dolgozhatnak. Külföldön tanulmányozta a termesztési és feldolgozási módokat, majd nemesített növényegyedeket és vetőmagokat vásárolt.
A levendulát Franciaországból, a borsmentát Angliából, a köményt pedig Hollandiából hozatta.
1919-ben létrehozta a Kaposvári Illóolajgyárat, amely gyógy- és iparnövényekből nyert illóolajakkal foglalkozott. Bár a gyár csak 1924-ig működött a vezetésével, a magyarországi illóolajipar innen indult. Bittera Gyula 1936-ban megvette Budapesten a Hungária körút 77. szám alatti üzemépületet és az illóolajok mellett illatos és gyógyászati célokat szolgáló növényi kivonatok készítésével is foglalkozott. Ő lett az első magyar illóolajgyár igazgatója. Borsmenta, kapor, lestyán, koriander, édeskömény, muskotályzsálya, angelika termett a földeken, ezeket nemesítette. Tihanyban a levendula termesztése mellett tette le voksát.
A levendulatermesztés fortélyait Dél-Franciaországban tanulmányozta, a Földközi-tenger partvidékének lankáin, amelyről minduntalan a Balaton-felvidék jutott az eszébe. Talajvizsgálatai után arra az eredményre jutott, hogy Tihanyban, a Csúcshegy napsütötte lejtője a legalkalmasabb a levendulatermesztésre. 1926-ban született meg a gondolat: bérbe veszi az Apátság tulajdonában lévő legelőterületet, és levendulát telepít rá. Sikeresen meg is állapodott az apátsággal, hogy minden évben a virághozam 10 százalékának ellenértékét fogja kifizetni a föld bérleti díjaként.
A talaj előkészítésekor először a nagy köveket kellett kiemelni a földből, majd ezekből falszerű bástyákat hoztak létre. Az ültetvény szélét feketeribiszkével ültették be, a levendulák közé pedig mandulacsemeték kerültek az Apátság kérésére. Bittera a magvakat Franciaországban, a jó nevű, Vilmorin – Andrieu & Cie cégtől vásárolta, a palántákat Budakalászon nevelték elő. A kopár domboldal hamarosan virágzó gazdasággá vált. Ahogyan kezdetben minden munkafolyamatot, úgy a betakarítást is manuálisan, sarlóval végezték. A telepítés utáni ötödik évben, 1931-ben arattak először, és akkorra már elkészült a három, rézből készült, mozgatható lepárló, mert fontos a szedés utáni azonnali feldolgozás. A lepárlást az ültetvény mellett végezték. A vízgőzt a Külső- majd a Belső-tó vizéből állították elő gőzgép segítségével.
Az egyik amerikai cég megbízásából egy parfümipari szakember, dr. Ernest Guenther világméretű felmérést végzett az illóolajokról. Az éppen Magyarországon tartózkodó tudós bevizsgálta a tihanyi levendula illóolaját is, és meglepetésére az jobbnak bizonyult a franciaországinál. Ezért az Illóolaj- és Vegyészeti Gyár termékei bekerültek az amerikai tőzsdére, és egy csapásra nemzetközi sikert arattak.
Bittera Gyula 1939-ben mintegy 100 ezer dollár értékben exportált illóolajokat az USA-ba, de hatalmas megrendeléseket kapott más országokból is. A kereslet a második világháború után még tovább nőtt, mert a francia és az olasz termelés visszaesett. 1949 végéig dolgozhatott a gyárban, amikor is államosították. Így a Bittera Gyula-féle Illóolaj és Vegyészeti Gyár megszűnt, illetve bekerült a nemzeti vállalatok cégjegyzékébe. Hamarosan a levendulást is felszántották, csak olyan helyeken hagyták meg, amelyeket nem lehetett gépekkel megközelíteni. Ez ma az őslevendulás. Eredetileg 370 ezer négyzetméteren termelte az illatos növényt, annak is a francia változatát. Híres még a portugál levendula, illetve a kettő nemesítéséből született angol levendula.
Bittera sokoldalúságát bizonyítja, hogy ő készítette el a közkedvelt Ólevendula szappan receptjét, előállította a Cardiarol nevű szívgyógyszert, valamint az üzemektől felvásárolt paprika csumájából kimutatta a koncentrált kapszaicint, amelynek kivonata eredményesen gyógyította a reumás fájdalmakat.
Az ingyenesen megtekinthető kiállítás helyszíne a családi vállalkozásként 2009-ben létrejött Illatok Háza, amelynek márkaneve Eau de Tihany. Ez a család hozta létre a Bittera Gyula Alapítványt is, amelynek célja: „Bittera Gyula szellemi örökségét következetesen, célorientáltan feltárni, bemutatni. Példaértékű munkásságát elismertetni és álmait tovább álmodni.”
A vállalkozásnak három üzlete is van (egy Budapesten, a Váci utcában), és a kiállítás épületében működteti a látványmanufaktúrát. Saját ültetvényeik virágaiból szappanok, illatosítók, fürdősók, parfümök, arckrémek, lakásparfümök, kelmeillatosítók készülnek, amelyek akár helyben is megvásárolhatók.
Megjelent a MAGYAR7 21. számában.
