Husz Jánost 610 éve égették meg

Husz János (Jan Hus) 1370 körül született a dél-csehországi Husinecben, szegény családban. 1390-ben iratkozott be a prágai Károly Egyetemre, ahol 1396-ban magiszteri fokozatot szerzett, majd 1398-ban kinevezték a teológia tanárává. Két évvel később pappá szentelték, 1402-ben megválasztották az egyetem dékánjának. Ekkoriban kezdett prédikálni az újonnan épült Betlehem-kápolnában, cseh nyelven mondott beszédeiben az angol vallásújító, John Wycliffe "realista" eszméit terjesztette, amelyeket lelkesen fogadtak a nemzeti érzelmű cseh magiszterek is. Wycliffe bírálta a papság gazdagságát, támadta az egyház hatalmát, a hit mércéjének a Bibliát tekintette és azt állította, a szentáldozáskor az ostya és a bor nem átlényegül Krisztus testévé és vérévé, hanem abban Krisztus ténylegesen jelen van.

A cseh társadalomban akkoriban forrt az elégedetlenség: az alsópapságot felháborította az ország földjeinek felét birtokló egyház főpapjainak fényűzése és szimóniája (az egyházi posztok adásvétele), a parasztokat nyomasztották az egyházi adók. Maga a katolikus egyház is válságban volt: csak néhány évtizede ért véget a pápák avignoni fogsága, s ezt tetézte a pápák és ellenpápák versengése. Az egyre radikalizálódó Husz hevesen bírálta az egyházon belüli visszaéléseket, a szegénység eszméjét és az Antikrisztus közelgő eljövetelét hirdette. Az egyetem német tanárait ez felháborította és bepanaszolták Huszt a pápánál. IV. Vencel cseh király Husz mellé állt, ezután a német professzorok és diákok tömegesen hagyták el Prágát, s 1409-ben Husz lett az immár cseh többségű egyetem rektora. A politikai helyzet gyorsan változott: az egyházszakadást orvosolni hivatott pisai zsinaton letették a Csehországban elismert XII. Gergely pápát és XIII. Benedek ellenpápát is, s V. Sándort választották meg egyházfővé. A leváltottak ezt nem fogadták el, így immár egyszerre három pápa követelte magának az egyház vezetését. Vencel cseh király V. Sándor mellé állt, aki a cseh főpapság nyomására 1409 végén kiközösítette a Wycliffe eszméit terjesztő prágai egyetemet és magát Huszt is. Husz a bulla ellenére kitartott nézetei mellett, tovább prédikált és tanított. V. Sándor 1410-ben meghalt, utódává a később ellenpápának nyilvánított XXIII. Jánost választották meg. Az új pápa keresztes háborút és búcsúcédula-árusítást hirdetett a XII. Gergelyt támogató László nápolyi király ellen, amit Husz elítélt - de így szembekerült Vencellel, aki részt kapott a cédulák hasznából.

A kiközösítés elől Husz 1412-ben Dél-Csehországba menekült, s az ellene írt vitairatokra válaszul megírta fő művét: Az egyházról című röpiratában az egyház fejéül csak Krisztust ismerte el, s vitatta az egyházi hierarchia és a pápaság létjogosultságát. Vencel fivére, Luxemburgi Zsigmond magyar és német király (1433-tól német-római császár) véglegesen rendezni akarta az egyházszakadást és 1414-ben XXIII. János pápával közösen egyetemes zsinatot hívott össze a Bodeni-tó partján fekvő Konstanz városába (ma a németországi Baden-Württemberg tartományhoz tartozik). A zsinat elé idézték Huszt is, aki csak akkor szánta rá magát a megjelenésre, amikor Zsigmond menlevelet adott neki, garantálva, hogy akkor is szabadon távozhat, ha bűnösnek találják. Azt nem tudni, Husz tisztában volt-e azzal, mi vár rá, mindenesetre indulás előtt végrendelkezett. Husz a zsinat alatt is prédikált és misézett, amit a menlevél feltételei megsértésének minősítettek, ezért elfogták, és 1414 decemberében börtönbe zárták.

Az 1415 júniusában kezdődött zsinat előtti tárgyalása során 39 téves tanítást olvastak fejére. Husznak ezeket meg kellett volna tagadnia, de ő egy heti gondolkodás után a konstanzi dómban 1415. július 6-án tartott főtárgyaláson kijelentette: nem tagadhat meg olyat, amit nem is vallott. Ekkor eretneknek nyilvánították, megfosztották papi jelvényeitől, majd egy "eretnekek ura" feliratú papírsüveget helyeztek a fejére. Még aznap a város főterén megégették (a feltételezett helyszínen ma emlékkő látható), hamvait a Rajnába szórták. A legenda szerint a cölöphöz kötözve látta, hogy egy nénike milyen lelkesen gyűjti a rőzsét a lassan lángot fogó máglyához, ekkor hagyták el száját a vallási fanatizmust jellemző híres szavak: "O, sancta simplicitas", azaz "szent együgyűség". Halálával Husz a személyes bátorság és elvhűség jelképévé lett. Kivégzése után fellángolt Csehországban az egyházi reformmozgalom, az események egyenesen vezettek a huszita háborúkhoz.

Tanai nem csak a cseh, morva, lengyel és magyar területeken elterjedt huszitizmus ideológiai alapját rakták le, hanem a Luther Márton nevéhez köthető reformáci előfutáraként is szolgáltak. Husz cseh nyelvű írásai a nemzeti irodalom klasszikusaivá lettek, a prágai nyelvjárást ő tette irodalmi nyelvvé, és új helyesírási rendszert is kidolgozott. Hazájában száznál is több szobra és emlékműve található, a legismertebb a prágai Óváros téren áll, tucatnyi filmet forgattak életéről, történetét többek között Háy Gyula Isten, császár, paraszt című drámája is feldolgozta. 2014-ben minden idők negyedik legnagyobb cseh személyiségévé választották. Máglyahalálának és vértanúságának napja állami ünnep Csehországban. Szent II. János Pál pápa 1999-ben sajnálkozását fejezte ki Husz kivégzése miatt, a cseh reformátor rehabilitációjára azonban a katolikus egyházban mindmáig nem került sor.