Honvédemlékmű - Selmecbánya
Selmecbánya fontos szerepet játszott az 1848–89-es szabadságharc történetében.
A téli hadjárat idején egy ideig itt volt Görgei Artúr főhadiszállása, és közelében két fontos csata is volt, a szélaknai és a hodrusbányai. Maga Selmecbánya 400 önkéntes bányászt állított fegyverbe, és 200 ezer forinttal segítette a szabadságharcot. Ez indokolta, hogy honvédemlékművet állítsanak a városban, amely közadakozásból, a selmecányai hírlapok kezdeményezésére valósult meg.
A gyűjtés fővédnöke az 1848-as honvédtisztnek, később a város polgármesterének, Ocsovszky Vilmosnak az özvegye volt.
A szobrot Tóth András (a költő, Tóth Árpád édesapja) debreceni szobrász készítette. Az akkori Erzsébet téren (ma Kamerhof utca alsó része) állították fel. A 285 cm magas álló honvédalak baljában címeres zászlót, jobbjában kivont kardot tart, lábánál ágyúcső, ágyúkerék és ágyúgolyók hevernek. Ady Endre még Debrecenben látta a szobrot, ezt írta róla:
A szobrot 1919-ben a bevonuló cseh légionáriusok megrongálták,
de helyén maradt, 1933-ban azonban eltávolították és az Óvárba vitték. Itt 1944-ben golyószóró lövedékek érték, letörött a kardja és a zászlórúd is megsérült.
Mai helyére, az északi torony alá a Pro Pátria Honismereti Szövetség és Görföl Jenő kezdeményezésére került. 2002-ben a magyar Országos Bányászati és Kohászati Szövetség adományából felújították, pótolták a kardot és a zászló rúdját, s erről egy magyar és szlovák nyelvű feliratot is elhelyeztek talapzatán.
Különös sorsa volt az egykori szobortalapzatnak is. Az eredeti három méter magas, 16 tonnás talapzatot szétszedték és egyes részeit az Óvár bejáratához és udvarára vitték.
A Sine Metu polgári társulás Orosz Örs irányításával 2019-ben Miklós László korábbi környezetvédelmi miniszter segítségével megszerezte a selmecbányai önkormányzattól a talapzat darabjait. Ezeket a Gombaszögi Nyári Tábor területére szállították és ereklyés zászlótartót alakítottak ki belőle. A talapzatban egy időkapszulát helyeztek el, benne minden szlovákiai magyar településről származó egy-egy marék földdel.
Erre az újból felépített talapzatra az eredeti talapzaton lévő tábla másolatát (MDCCXLIX–1849) tették.
