Holnap lesz a nándorfehérvári diadal emléknapja
II. Mohamed a XV. században azt tűzte célul, hogy meghódítja Európát. A közép-európai népek, így a magyarok is komoly véráldozatot hoztak azért, hogy a Nyugat ne tapasztalhassa meg a török veszélyt. 1456-ra a török egymás után gyűrte maga alá a balkáni népeket, ezért Nándorfehérvár kulcsszerepet játszott abban: sikerül-e számukra az áttörés.
Sem a király, sem a magyar arisztokrácia erői nem vettek részt az ütközetben. Hunyadi feladata --aki már nem volt kormányzó-- a déli határok védelme volt. A rendelkezésére álló pénzösszegből zsoldos hadsereget verbuvált, és megkísérelte a lehetetlent. Vajon mennyire alakulhatott volna az ország történelme másképp, ha a magyar urak nagy része is komolyan veszi feladatát, az ország védelmét?
Szilágyi Mihály 7 ezer fős sereggel védte Nándorfehérvárt, Hunyadi pedig a vártól távolabb helyezkedett el seregével. Az ostrom megkezdése előtt nem volt túl nagy remény arra, hogy megvédik Magyarország kapuját, bár Hunyadi és Kapisztrán is szép számú védelmet tudott biztosítani. Ahhoz viszont, hogy embereiket bejuttassák a várba, előbb szét kellett zúzniuk a Dunán sorakozó török hadigályákat, akiknek épp az volt a feladatuk, hogy ezt megakadályozzák. Hunyadiéknak azokkal a törökökkel kellett szembeszállniuk, akik 3 évvel korábban eltüntették a térképről a keleti kereszténység központját, Bizáncot.
A szultán igazi célja tulajdonképpen a nyugati kereszténység térdre kényszerítése volt, míg Szilágyi Mihályé az, hogy Hunyadi érkezéséig tartsa a falakat. Végül a folyami ütközet sorsfordítónak bizonyult, hiszen Hunyadiék szétzúzták a török hadiflottát, katonái bejutottak a várba, megakadályozva, hogy a török elvágja a várat a hátországtól. Az ostrom július 4-én kezdődött, és 21-én --Hunyadinak és Kapisztránnak köszönhetően-- sikerült visszaverni a törököt. Igaz, Hunyadi megtiltotta, hogy Kapisztrán serege átkeljen a Száván, de Kapisztrán ezt megszegte, és nekirontott embereivel az ébredező törökökre. Hunyadi ezt látva kirontott lovasaival, és a hatalmas török sereget térdre kényszerítette. A magyarok tehát mezei ütközetben verték meg az ellenfelet. A török menekült, a szultán megsebesült, július 22-én pedig megszületett a győzelem. Ez még azoknak is hihetetlennek tűnt, akik ezt a csodát végbe vitték. A csatamezőn aratott győzelmet követően az oszmánok elmenekültek a Duna-parti vár alól, ezzel Magyarország és Európa hosszú évtizedekre elhárította a török terjeszkedés veszélyét.
A hír a pápai udvarba is eljutott, a pápa ekkor változtatta meg a harangszóra vonatkozó rendeletét. Ami eredetileg a végítélet közeledtét hirdette, arra buzdítva a keresztényeket, hogy imádkozzanak, az ettől kezdve a diadal emlékére szóló harangzúgássá változott.
