Hol vagytok, Három nővérek?
Annak idején nem múlhatott el szilveszter a Három nővér nélkül. No, nem Csehov legismertebb színművére, a kárba veszett szépség drámájára gondolok, amely Kosztolányi Dezső remek fordításában jutott el a magyar olvasókhoz, hanem a Magyar Televízió által 1979-ben színre vitt paródiára.
Nem véletlenül írtam, hogy színre vitt, akkor még voltak igazi színpadi paródiák, a kor legjelesebb színészeinek közreműködésével. Mára ez a műfaj szinte teljesen eltűnt, maradtak a stand-upok, a dumaszínházak. Szerintem nagy kár érte.
A női ruhába öltözött három remek színész produkciója, nem túlzás, világklasszis lehetne ebben a műfajban (is).
Haumann Péter, alias Olga tanárnőnek megszólalnia sem kellett, már egyetlen pillantásától röhögött az egész nézőtér. És a komikusi vénájú Márkus László, aki Mását alakította, és a jelenet első perceiben csak a csehovi szövegkönyvet idéző lírai sort ismételgette: „Tengerparton áll a tölgyfa, aranylánc csüng az ágain”! Végül pedig Irinaként Körmendi János, aki mindent tudott, ami komédia.
A paródiának akkora sikere volt, hogy a Madách Színházban ugyanabban az időben játszott klasszikus Három nővért le kellett venni a műsorról,
mert amikor Almási Éva felment a színpadra és azt mondta: „Tengerparton áll egy szikla…”, a közönség fuldokolt a röhögéstől. A paródia évekre „meghekkelte” az előadást…
Megjelent a Magyar7 hetilap 1. számában.
