Hol talált menedékre IV. Béla?
A nép ajkán több monda is fennmaradt, amelyek szerint IV. Béla király a szerencsétlen muhi csata után észak felé menekült és a Szádelői-völgy környékén nyíló barlangokban húzódott meg. A varázslatos szurdokvölgy és a karsztfennsík lejtői azonban több barlangot is rejtenek, ezért ma már csak feltételezni tudjuk, melyikben talált menedékre a király.
A monda legkorábbi irodalmi említését az eperjesi születésű Korabinszky János Mátyás, német nevén Johann Matthias Korabinsky 1786-ban megjelent földrajzi lexikonjában találjuk. A német nyelven írt munka Szádelőről azt tartja, hogy „van itt egy fölötte nagy barlang, melybe IV. Béla menekült, midőn a Sajó mellett megveretett. Azt is mondják, hogy ezen barlangot más emberek lakták, mivel benne mindenféle állat csontjai találhatók”.
Szádelőt és a barlangot 1799-ben Vályi András is megemlítette Magyarország leírásában: „fekszik Udvarnoknak szomszédságában; nevezetesíti híres barlangja, melly némellyek szerént IV. Béla Királynak Sajó vizénél történtt veszedelme után menedékhelyet szolgáltatott”. Fényes Elek 1851-ben azt írta Szádelőről, hogy „nevezetessé teszi ezen helységet nagy barlangja, melly igen messze elnyúlik, s benne különféle állatok csontjai szemlélhetők”.
A királynak menedéket nyújtó mondák máig fennmaradtak, amelyeket id. Stibrányi Gusztáv szepsi gyógyszerész és helytörténész gyűjtött össze, majd egy szerény füzetben közre is adta 1993-ban.
Fennáll tehát a kérdés, hogy a fent említett barlang a ma ismertek közül melyiknek felel meg? Ha feltételezzük, hogy a királynak és kíséretének nem sok ideje volt a sziklás Szádelői-völgy távolabbi részén üregeket keresgélni, a bejárathoz legközelebb három barlang található: a Király-barlang, a Csontváz-barlang és az Ernye. Az elsőnek már a neve is sokat elárul, sőt a Stibrányi Gusztáv által lejegyzett monda szerint: „A gyászos kimenetelű Mohi-pusztai ütközet után IV. Béla király kevés számú hívével menekült észak felé. A Szádelői-völgyhöz érve egy barlangban rejtőztek el, melynek máig is Király-barlang a neve. Legszívesebben egy forrásnál időzött, melyet ma is Király-kútnak neveznek”.
Ha azonban vesszük a fáradságot és a völgy nevezetes Cukorsüveg sziklaszirtje mögött felkapaszkodunk a meredek sziklás hegyoldalon, rátalálunk a barlangra, de nyomban észrevesszük, hogy azt egyetlen, mindössze 17 m hosszú járat képezi.
Ráadásul annyira szűk, hogy a király és kísérete alig fért volna el benne. Nehéz tehát elképzelni, hogy ebben a keskeny folyosóban húzódott volna meg IV. Béla. A Csontváz-barlang már hosszabb, járata a 60 métert is eléri, közelebb is fekszik a völgy bejáratához, azonban a sziklás hegyoldalon rendkívül nehezen hozzáférhető, ezért csak jóval később vált ismertté. A járatában talált embercsontokra csak a múlt század ötvenes éveiben talált rá a már említett Stibrányi Gusztáv.
Marad tehát a 96 m hosszú Ernye-barlang. Ez pedig a völgy bejárata mellett, a Szádelői-fennsík déli lejtőjén nyílik nagyjából 170 méterrel Szádelő község felett.
Nyílását szinte észrevehetetlenné teszi a karsztos hegyoldal sűrű növényzete, ahonnan viszont jól belátható a medence széles területe. A barlang lépcsőzetesen mélyülő függőleges bejárata egy 60x40 m alapterületű hatalmas terembe torkollik, amelynek magassága a 14 métert is eléri. Ha tehát a bejárathoz falétrákat ácsoltak, a terembe bejuthatott és kényelmesen elfért a király egész kísérete. Ezt támasztják alá a fentebb említett Korabinszky János és Fényes Elek írásai, akik kimondottan „nagy” barlangról szólnak.
A barlang neve azonban többet is elárul. Az elnevezést minden valószínűség szerint az Ákos nemzetségbeli Ernye főlovászmesterről és későbbi országbíróról kapta, aki részt vett a muhi csatában és átadta lovát a menekülő királynak, majd feltartóztatta az üldözőket.
Az összetűzések során meg is sebesült, de sikerült elmenekülnie. A királyt elszántan üldöző tatárok csoportjának és vezetőjüknek, Kadánnak ugyancsak érdeke volt elfogni az ország első emberét, nehogy újra szervezze a magyar sereget. Elképzelhető tehát, hogy a menekülés során Ernye vette fel a kapcsolatot a helyi lakossággal és intézte a király elrejtését, ezért a barlangot is róla nevezték el. Az is feltételezhető, hogy a helyi lakosok, akik jól ismerték a környéket és a barlangot, készségesen rendelkezésére álltak Ernyének. Ernye később egészen a dalmáciai Trau (ma Trogir) váráig kísérte és segítette a királyt, végül pedig visszatért az országba és magas rangú tisztségeket töltött be.
Az Ernye-barlanghoz kötődik egy másik, szintén Stibrányi Gusztáv által közreadott monda, amely szerint a király a barlangot inkognitóban, vándornak öltözve látogatta meg.
A barlangot Tornán Csengő-barlangnak is nevezik (regéjét Tompa Mihály „Csengő-barlang” című versében örökítette meg). Ebben az esetben valószínűbb, hogy a király az országba való visszatérése után kereste fel a barlangot ismét, amely menekülése során talán az életét mentette meg. A Szlovák-karszt Nemzeti Park területén fekvő Ernye-barlang napjainkban nem látogatható.
A király elrejtését a Szádelőhöz nem messze fekvő Tornagörgő lakosai is büszkén vállalják. A község felett, a Felső-hegy meredek sziklás lejtőjén található ugyanis az Oltár-lyuk nevű barlang. Kisebb ugyan az előbbinél, hossza csupán 14 m, de búvóhelynek úgy-ahogy megfelel. 1888-ban Scholtz Albert iglói tanár azt írta: „Ott volt állítólag IV. Béla vára s a hely maig is Palotának neveztetik. Felette van egy sziklaüreg, melyet a nép oltárlyuk-nak nevez. Azt regélik róla, hogy a vallásüldözés idején ott isteni tiszteletet tartottak.
Egy másik versio szerint meg ismét IV. Béla király tartózkodott volna benne (a tatárjárás alatt) s itt adta volna ki a sok nemesi diplomát (Görgő lakossága csupa nemes emberekből áll) a görgőieknek, kik őt élelemmel ellátták”.
Hasonló vélekedést tükröz a Borovszky és Sziklay által 1896-ban szerkesztett Magyarország vármegyéi és városai című monográfia-sorozat Abauj–Torna vármegyét tárgyaló része. „A néphit azt tartja, hogy IV. Béla király a muhi ütközetből menekülve, hosszabb ideig tartózkodott itt és még maig is mutogatják azt a kőfalat, mely lakását körülvette, továbbá az ´Oltárlyuk´ nevű sziklahasadékot, a hol IV. Béla imáját végezte és a lakosok nemesi leveleit kiállította (a görgöiek mind nemesek voltak), végre egy sziklatetőt, melyet Béla király palotájának neveznek és melyen Béla király kísérete menekülésekor az ott fészkelő galambok tojásával csillapította éhségét.”
A néphagyománynak valószínűleg van annyi alapja, hogy az akkori lakosok IV. Bélának és kíséretének különféle szolgálatokat tettek menekülése közben, amiért cserébe nemességet szereztek.
Tény, hogy egy sziklát a község felett ma is Galambos-kőnek neveznek. A király hosszabb ideig való itt tartózkodása azonban nehezen képzelhető el, hiszen nyomában a jól képzett mongol sereg vágtatott, élén Kadánnal. Valószínűbb, hogy a helyszínhez a mongolok kivonulása után tért vissza.
Az Oltár-lyuk ma szabadon látogatható barlang a karsztos lejtő sziklás környezetében, nyílásához a sárga turistajelzés vezet fel Tornagörgőről.
Megjelent a Magyar7 2025/26. számában.
