Hol a boldogság mostanában?
„Szerelemhez nem kell szépség, szerelemhez nem kell ész…” Hirdeti az örökzöld sláger. Az csak úgy jön, szinte rázuhan az emberre. És mindent visz. Nincs menekülés… A pillangók csak úgy repkednek gyomortájon, és a másik rabjává válik az ember. A felfokozott érzelmi állapot maximum 1,5-2 évig tart. Utána jó esetben mély szeretetté szelídül. Ennek köszönhetően képes a férfi és a nő hosszú évekig, akár évtizedekig is együtt élni. Sokak fejében él ilyen kép a mindent elsöprő, nagy szerelemről, ám a valóság sokszor más. Beszédes statisztika, hogy a lángoló szerelemből született házasságok ritkán tartanak örökké, vagy legalábbis sokáig. Ám azok, amelyekért talán egy lyukas garast sem adtunk volna, kibírják az idő próbáját.
A szerelemnek, mint ahogy ezt a tudósok megállapították, vajmi kevés köze van a szívhez. Még ha meg is dobogtatja azt az imádott közelsége… Az bizony, mint oly sok minden, fejben dől el. Mondhatnánk úgy is, a hormonok játéka. A dopamin, a szerotonin és oxitocin kifejezések bizonyára sokak számára ismertek már. Nos, ezek szintjének növekedése, változásai „okolhatók” azért a földöntúli érzéshalmazért, amit egyszerűen csak szerelemnek nevezünk. Jó esetben életünkben többször is átélhetjük ezt a kegyelmi állapotot, amikor minden figyelmünk csak az imádott személyre irányul, és ezt mások is észreveszik.
Te ragyogsz, mi történt, csak nem vagy szerelmes? Sokaknak feltehették már ezt a kérdést. Mert bizony a szerelmes ember megszépül, energikusabbá válik, tekintete sugárzóbb lesz, és az sem mellékes, hogy az izgalomtól alig bír enni, ami súlycsökkenésben mutatkozik meg.
Valljuk be, de őszintén, bár a világ legjobb dolga szerelmesnek lenni, hosszú távon azért nem lehetne bírni ezt a felfokozott érzelmi állapotot. Ezért a bölcs természet egy idő után a lángot takarékra állítja bennünk, nehogy végképp elégjünk. Ha szerencsénk van, néha-néha sikerül újra felizzítani, ami a tartós párkapcsolatban valóságos áldás és segíti a mindennapok teljesebb megélését.
A fenti kérdés leginkább a nőket foglalkoztatja, de férfiak szájából is hallani néha olyat, hogy bizony az igazi már megvolt, elmúlt, de kár érte… A szakemberek szerint a nagy Ő igenis létezik. De leginkább csak álmainkban. Mert hogy is lehetne a több milliárd lakosú földön egyetlenegy ember, aki éppen nekünk lett szánva, és őt meddig kéne keresnünk…? Más a vágyakozás, amiben sokan igencsak jók vagyunk, és más a kapcsolódás. Egy másik emberhez. Képesek vagyunk-e rá? Láttunk-e pozitív példákat gyermekkorunkban?
A modern kor emberének egyik legnagyobb problémája a kötődések hiánya. Bizalmatlanok vagyunk, ami nem kedvez a hosszú párkapcsolatoknak. A mostani, sokszor csonka családokban felnövő fiatalok frusztráltak, félnek a kötődéstől, a felelősségvállalástól. Amint megjelennek az első problémák a kapcsolatban, már ki is hátrálnak belőle. Nem is akarják megjavítani, helyrehozni, eldobják, mint a tönkrement mobilt.
Popper Péter neves pszichológus mondta egyszer, habár az igazi nem létezik, de ha szerencsések vagyunk, az életünk során találkozhatunk két-három olyan emberrel, akivel tartósan is élhetünk boldogságban, vagy legalábbis erre jó sanszunk van. Ezekkel az esélyekkel kellene okosan sáfárkodni, ha öregkorunkra nem akarunk egyedül élni, vagy a kutyánkkal kettesben. Azt meg már eleget hallhattuk a korábban születettektől, hogy bizony a párkapcsolat húzd meg, ereszd meg játék, kompromisszumok nélkül egyszerűen nem megy.
S hogy miért írunk éppen most a szerelemről? Hát mikor, ha nem a szerelem hónapjában? Hogy bőven benne járunk, annak ékes bizonyítékai a lánykérések, az eljegyzések, az esküvők. Tele vannak a közösségi oldalak boldog párokkal… Habár virágzó cseresznyefa alatt májusban csókot váltani már-már reménytelen vállalkozás. A klímaváltozás miatt a cseresznyefák már jóval előbb elvirágoznak, mintsem beköszöntene ez a szép hónap.
Helyette van akácillat, és ha az időjárás kegyes, akár szabadtéri lagzikat is lehet szervezni. Az utóbbi évtizedekben azonban lejtmenetet vett a házasodási kedv, és nem csupán azért, mert az esküvők sokba kerülnek. Sok pár csak úgy „vadon” él együtt. Jó nekünk így, mondogatják, amikor a holtomiglan-holtodiglan kerül szóba.
Nem minden fiatal nő vágyik manapság fehér, habos ruhára sem. Sokan csak hosszú többéves együttélés után húznak gyűrűt egymás ujjára. Régebben még akkor esküdtek meg, amikor tombolt a szerelem, manapság meg sokszor akkor, amikor azok a bizonyos hormonszintek rég normalizálódtak, jól ismerik egymás hibáit és előnyös tulajdonságait. Ki tudja, lehet, hogy éppen az ilyen házasságok tartanak ki sokáig, akár egy életen át, inkább mint a rózsaszín ködben köttetettek!
Bözsikém, még most is ugyanúgy szeretlek, mint mikor elvettelek. Ezt egy sok évtizedes házasság után jobblétre szenderült idős férfi mondta párjának a halálos ágyán, miközben egymás kezét fogták. Kell-e szebb szerelmi vallomás? Ráadásul úgy, hogy ezt a szobában jelen lévő többi családtag, gyermekek, unokák is hallották? De anélkül is tudták, érezték… Harmonikus házasság volt a szüleiké, igazi szövetség, s gyermekeik szeretetben nőttek fel. Abban, hogy apa és anya a hangos szó után bocsánatot kér egymástól. Hogy szüleik szeretik, mi több imádják egymást, az apró jelekből – mosolyokból, derékátfogásokból, ölelésekből, egymás ugratásából – vált nyilvánvalóvá számukra.
Bár szigorból sem volt hiány, sok volt a nevetés a házban, apa és anya tisztelte egymást, és hagyták, hogy a másiknak legyen egy kis külön élete is. Egy szó, mint száz, aki ilyen mintát kap, ilyen példát lát, az a saját párkapcsolatában vagy házasságában is erre törekszik.
Sírig tartó szerelem bizony van. Igaz, egyre ritkább, de még találni rá példákat. A magányos emberek között akadnak olyanok, akik csak egyet szerettek igazán az életben… A szerelmek azonban manapság talán túl hamar múlnak el és mintha nem is fájnának annyira, mint régebben. Sokan a boldogság keresése, hajszolása során egyikből a másikba esnek, miközben észre sem veszik, hogy volt valaki, akit nekik szánt sors.
Megjelent a Magyar7 2025/19.számában.
