Hogyan viselkedjünk, ha lövöldöznek?
A legutóbbi pozsonyi Vár utcai (Zámocká ulica) véres események után – mely során két fiatal élet hunyt ki – sokunkban felmerül, mit is kellene tenni, ha mi is hasonló helyzetbe kerülnénk...
Annál is inkább, mert a pozsonyi lövöldözésnél is legalább tíz lövést lehetett hallani.
Hogyan kell reagálni hasonló helyzetben? Erről kérdezte a tvnoviny.sk Pavel Houdek kriminológust, önvédelmi szakembert, a cseh Modern önvédelem (Moderní sebeobrana) tagját.
A szakember a tanúk elmondása alapján arra következtet, hogy sokan nem ismerik fel azonnal, hogy lövöldöznek. Ha nem látják az eseményt saját szemükkel, azt hihetik, valahol leestek a csövek.
Mindenképpen azt tanácsolja, ha fura zajt hallunk, azt vegyük komolyan.
Ez az a három szó, amit az európai rendőrök alapként tanítanak mindenkinek. De az sem árt, ha pár másodpercre megállunk és orientálódunk. Különben fennáll a veszélye, hogy egyenesen a támadó irányába szaladunk. Azzal is számolni kell, hogy az elkövető nincs egyedül és valahol lehet társa is.
Mit tegyünk, ha meglőnek? A legfontosabb arra gondolni, hogy a túlélési esélyünk nagy.
Az USA statisztikái szerint a meglőtt személyek 92 százaléka túléli sérülését. A nyugat-európai tömeges támadások esetében 40 százalékos a túlélés esélye.
A legfontosabb, hogy nem szabad pánikba esni. Nem az történik, mint a filmekben, hogy öt métert repül az ember, leesik és meghal, mondta Houdek.
A sérültnek elsősorban saját magával kell törődnie. Az egyetlen, amit tehet, hogy valamit rányomjon a sebre. Ez nagy fájdalommal jár, de meggátolható vele a kivérzés. Később segítség után kell nézni.
Ha a megsebesülés után is ott van még a lövöldöző, akkor azzal törődjünk, nehogy még egyszer ránk lőjön. Fontos, hogy a helyszínről elmenjünk, akár elfussunk, vagy elbújjunk.
Ha szemtanúi vagyunk egy lövöldözésnek, elsősorban a saját biztonságunkról kell gondoskodni és felhívni a segélyszámot. Sose számítsunk arra, hogy ezt majd valaki más megteszi!
Ha önvédelemről van szó, akkor érvényes az a kemény szabály, hogy a halott ember senkinek sem segít. Beleszaladni a helyzetbe és célponttá válni, senkinek sem segít. Épp ellenkezőleg.
Abban az esetben, ha tudjuk, hogy az agresszor elment, nyújtsunk elsősegélyt a sérülteknek. Nem számít, hogy ebben nem vagyunk profik. Ha felhívjuk a mentőket, ők elmondják, mit kell tennünk. Laikus hozzáállással is megmenthető az emberi élet.
Aranyszabály, hogy ha látjuk a támadót, akkor fussunk el. Mert ilyenkor ő is lát bennünket. Elrejtőzni legjobb olyan helyre, ahová a támadó nem jut be, például ajtó mögé.
Ha belülre nyílik, érdemes elbarikádozni például bútorral, bezárni.
Ha nincs más lehetőség, harcolnunk kell. Ha a támadó bejut az épületbe, ahova menekültünk és nincs hátsó kijárata, akkor nem marad más, mint felvenni vele a harcot. Körül kell nézni és valamit, amit fegyverként tudunk használni – például szék, poroltó – felkapni és elsőként támadni.
Ha az ember olyasmit követ el, ami Pozsonyban történt, akkor azt a legtöbb esetben hosszasan tervezi. Gyakran olyan emberekről van szó, akik fokozatosan radikalizálódnak, sikertelenek az életben és életük egyetlen értelme az ilyen aktivitás. Állandóan megerősítik magukat abban, hogy jó az elgondolásuk és egy napon meg is teszik, magyarázta a szakértő.
Sok esetben intelligens emberek követik el az ilyen fegyveres támadásokat, mint ahogy ez Pozsonyban is volt. Az elkövető elit iskolába járt.
Az ilyen elkövetők alaposan átgondolják és aprólékosan megtervezik a támadást. Nagyon sok esetben magányos, közösségből kizárt emberek követnek el vérengzéseket, tipikusan ilyenek az amerikai iskolai lövöldözők.
