Hóember jóember
Van igazi tél, hóesés, nem is akármilyen! Sok év után végre van ilyen! Bár ennek nem egyaránt örül mindenki, főleg az útra kényszerülők, a személygépkocsikon siklók, a hólapátolók, illetve a késésben lévő tömegközlekedési eszközökre várakozók. A mezőgazdászok annál inkább, a gyerekek még inkább, élvezhetik a tél örömeit! Ilyenkor kellene elrendelni rendkívüli téli szünetet, úgysem lehet biztonságosan közlekedni. Régebben takarékossági szempontból az ilyet szénszünetnek hívták, de olyan is volt gyerekkorunkban, hogy vinni kellett naponta mindenkinek pár darab szenet a suliba, hogy zavartalan legyen a fűtés. Idén sajnos az igazi tél beállta kicsúszott a téli szünetből, de legalább megérkezett, csak ne tartson nagyon sokáig.
A hóember építés a gyerekeknek kivételes téli öröm, és nagyon évszakhoz kötött. Nyári Mikulást szoktak ugyan emlegetni, de nyári hóembert soha! A hóember készítés igazi közösségi tevékenység, mindenkinek jut benne feladat, és jó, ha valaki koordinálja az egészet. Én még nem láttam magányosan hóembert építő gyereket. Csoportot annál inkább, zsivalyosat még inkább. Az egyik répát vagy krumplit hoz orrnak, a másik öreg seprűt a kezébe, vagy a kéz helyére, a harmadik kalapnak való füles bádogedényt, esetleg kinőtt bilit. Szemnek, szájnak és gomboknak alkalmas szenet már nem igen találnak otthon, azokat helyettesíteni kell valamivel.
A háromrészes hóember változat a legelterjedtebb: a legalsó rész, az alsótest a legterebélyesebb, ez ad stabilitást a másik két golyónak. A következő a felsőtestet formálja meg, a legfelső legkisebb pedig a fejet, amit aztán répa orral, krumpli szemmel, gallyból készült szájjal és kavics füllel lehet kiegészíteni, tökéletesíteni. Ez az adja az egész hóember életszerűséget, a fej megformálása jelenti a legkomolyabb alkotóműveletet.
A gyermeki tudat még nem fogja fel, nem is kell neki, de a hóember jelképezheti akár az emberi életet. Kis hógolyóból születik meg, amelyet kézzel gyúrva, hempergetve gondosan felnevelünk, megerősítünk, emberi alakká formálunk, megszeretünk, büszkék vagyunk rá!
Aztán ahogy lassan melegszik az idő, a hóember kezd elvékonyodni, lassan elfogyni, a végén már csak egy tócsa emlékeztet valódi voltára. Tavaszra már csak a kellékek maradnak szomorúan a helyén – a répa, egy széndarab, a füles bádogedény, esetleg egy régi sál, amit a gyerekek a nyaka köré tekertek, hogy ne fázzon. Pedig ha tudták volna, hogy szeret fázni...
A hóember mindig férfi? Miért nem terjedt el a cicis változata, a hóasszony vagy hóhölgy? Vagy ezt az alapanyagszállító Holle anyó testesíti meg? Egyesek szerint az hóval ábrázolt szexualitás nem a terekre való, mások szerint pedig már az óvodában el kell kezdeni a felvilágosítást.
Hóember gyilkosok is akadnak sajnos! Az egyik parkban a nappal felállított hóembereket az éjszaka leple alatt egyesek „játékból” széttrancsíroztak. Biztos jól szórakoztak mások alkotásainak szétrombolásán, miközben a gyerekek reggeli bánatát maguk elé képzelték.
Brüsszelben most állítólag azon törik a fejüket, hogy ne csak fehér hóemberek legyenek...Illetve hogyan tiltsák be a hóemberkészítést nyilvános területen. Esetleg a lakásban engednék...
