Híres műkincsek különös sorsai
A történelem során nem minden műkincs élvezhette a múzeumok, vagy a galériák biztonságát, néhány ilyen híres alkotás hosszú kalandos utat járt be, mire eljutott mai helyére. Írásunkban összegyűjtöttünk néhányat a legérdekesebbek közül.
Leonardo da Vinci mesterműve nem csupán rejtélyes mosolyáról ismert. A mű eredetileg I.Ferenc francia király magánygyűjteményében foglalt helyet és évszázadokig a francia paloták falát díszítette. A francia forradalom után a kép a nép tulajdonát képezte, míg Napóleon szemet nem vetett a nagyszerű alkotásra, és hálószobája falára nem akasztotta. Később, mikor a Louvre-ba került, egyre nagyobb népszerűség övezte. 1911-ben azonban ellopták, ami igazi szenzációvá tette a portrét. Mivel akkoriban nem létezett fénykép róla, az emberek leírások alapján váltak egyre érdeklődőbbek az alkotás felé.
Olyannyira, hogy látogatók ezrei özönlöttek a Louvre-ba csak azért, hogy megnézzék az üresen maradt helyét. Érdekesség, hogy a nyomozás ideje alatt Pablo Picasso-t is megvádolták a lopással, sőt még börtönbe is vetették. Két évvel később a festményt Olaszországban találták meg, miután egy firenzei műkereskedő figyelmeztette a helyi hatóságokat, hogy egy férfi megpróbálta eladni neki a műtárgyat. Az illető Vincenzo Peruggia volt, egy olasz franciaországi bevándorló, aki rövid ideig a Louvre-ben dolgozott. Ő és két másik munkatársa levették a portrét a falról, majd egy éjszakán át a mellékhelyiségben bujkáltak vele, és reggel elmenekültek. A Louvre-ba való diadalmas visszatérése előtt festmény Olaszországban volt vándorkiállításon.
Az 1902-ben alkotott olajfestmény először Lehel Ferenc 1931-es monográfiájában jelent meg egy fekete-fehér kép formájában. Az alkotást elveszettnek, megsemmisültnek hitték, míg végül kiderült, hogy egy nem műgyűjtéssel foglalkozó család birtokában volt, akik 60 éven át titokban tartották a kép létezését.
2006 novemberében azonban felfedték a festmény hollétét Kieselbach Tamás műkereskedőnek és megkérték, hogy értékesítse azt. Ez év decemberében a művet egy magát megnevezni nem kívánó műgyűjtő vásárolta meg 230 millió forintért, jutalékokkal együtt 280 millió forintért (814 000 euró), ezzel a valaha eladott legdrágább magyar festménnyé téve azt. 2012 márciusában a Szerelmesek találkozását több más műalkotással együtt ellopták a gyűjtő otthonából. Szerencsére, alig 2 hónappal később előkerült, egy budai lakás falában rejtegették a műrablók.
A híres olasz festő feltehetőleg 1513 körül készült portréját a nácik rabolták el Lengyelországból 1939-ben. A művet a történészek a II. világháború alatt eltűnt legfontosabb festménynek tekintik. Bár vitatott, de szakértők szerint a portré Raffaello önarcképe, mivel az arcvonások hasonlóak Az athéni iskola freskóján fellelhető önarcképéhez. 1939-ben Augustyn Józef Czartoryski herceg számos művet megmentett a Czartoryski Múzeumból, beleértve a Fiatal férfi portréját is.
A gyűjteményt a Gestapo később felfedezte, így a portré egy berlini, majd drezdai látogatás után a Führer magánkollekciójának részévé vált Linzben. A festményt utoljára Krakkóban, a Wawel kastélyban látták, jelenlegi holléte azonban ismeretlen. 2012-ben egy hamis hír kapott szárnyra a festmény megtalálásáról, ám hamar kiderült a félrevezetés. Lynn H. Nicholas szakértő szerint, ha a portré most előkerülne értéke körülbelül 100 millió amerikai dollár (89,4 millió euró) lenne.
