Hiába a gyérítés, a farkasok továbbra is komoly károkat okoznak
Szlovákiában a napokban véget ért a farkasok kilövési időszaka, a hivatalos adatok szerint ebben a pár hónapban 67 egyedet likvidálták a vadászok. A medvékhez hasonlóan a farkasok állandó jelenléte is problémát okoz az országban, a nézetek azonban rendkívül megosztottak a témával kapcsolatban.
Tekintsünk most el a statisztikáktól, és gondoljunk bele azon gazdák helyzetébe, akiknek tetemes kárt okoznak a ragadozók. Az elmúlt évben sem volt hiány farkastámadásokból, a statisztikák szerint a ragadozók okozta kár elérte a 600 ezer eurót.
A legtöbb támadás Polonyinák Nemzeti Parkban (Národný Park Poloniny) történt, ott szinte rendszeressé váltak az ilyen esetek.
A gazdák számára a juhtenyésztés nem csupán a megélhetést jelenti, hanem egy generációkon átörökített életformának számít. Amikor egy ragadozó kárt okoz, az nemcsak pénzben mérhető veszteség, hanem úgymond a természetbe vetett bizalmuk elvesztése is.
A gazdák ezért is tartják olyan fontosnak a farkasok gyérítését, bár a mostani kvótát sem sikerült teljesíteni. Az állam megpróbál megoldást találni erre a problémára (kisebb-nagyobb sikerrel), de minden vadászati szezon végén felmerül a kérdés, hogy hogyan tovább? Hogyan lehet megvédeni az állatállományt úgy, hogy közben a farkasok populációja sem kerül kritikus helyzetbe?
Az ökológusok és természetvédők persze egészen más szemszögből tekintenek erre a történetre. Számukra a farkasoknak fontos szerepük van az ökológia egyensúly fenntartásában. Jelenlétük szabályozza a vadállományt, visszafogja a túlszaporodást, és közvetve segíti az erdők megújulását.
Véleményük szerint, ahol farkas van, ott az egész ökoszisztéma összetettebbé és ellenállóbbá válik. Ahogy fogalmaznak, eltűnésük nemcsak egy faj elvesztését jelentené, hanem egyensúlyvesztést is, amelynek hatásai évekkel később, sokszor váratlan formában jelentkeznének.
Ennek fényében nem is véletlen, hogy aktivisták és zöld szervezetek azt követelik, hogy a farkasok legyenek egész évben védettek, tehát ne lőhessenek ki belőlük. Szerintük a gyérítés nem hosszú távú megoldás, legfeljebb pillanatnyi megoldás. A hangsúlyt inkább a megelőzésre, tehet a tartós megoldásra helyeznék, így a villanypásztorokra, őrkutyákra, gyors és igazságos kártérítési rendszerekre.
Olyan együttélési modellekre, amelyekben az ember nem akar felülkerekedni a természeten, hanem megpróbál együttérni azzal. Igen ám, azonban a legtöbb hegyvidéki gazdaságban már rendelkeznek villanypásztorral és őrkutyákkal, azonban ezek mit sem érnek egy éhes farkasfalka ellen.
A környezetvédelmi miniszternek minél előbb megoldást kellene találnia erre a problémára, a gyérítés láthatóan nem hozta meg a várt eredményt. A gazdák folyamatos problémával néznek szembe, mivel akár az életük munkája egy szempillantás alatt odalehet.
Megfelelő anyagi kompenzációban sem részesülnek, így pedig egyre többen felhagynak az állattenyésztéssel, melynek akár súlyosabb következményei is lehetnek. Kérdés, hogy Tarabáéknak sikerül e valamit kiokoskodniuk, a medvék esetében nem jártak nagy sikerrel.
