Hetven éve ment el Mistinguett a francia revü csillaga
Hetven éve, 1956. január 5-én halt meg Mistinguett, a francia sanzon és szórakoztatás nagy alakja, aki hírnevét főleg elsöprő színpadi személyiségének és híresen szép lábainak köszönhette.
1875. április 5-én született Enghien-les-Bains városkában, Jeanne Florentine Bourgeois néven. Kiskorától híres színésznő szeretett volna lenni, s mindenre hajlandó volt álmainak megvalósítása érdekében. Tizenkét évesen a kaszinó előtt virágokat árult, és egy vendéglőben énekelt, de szülei ahhoz már nem járultak hozzá, hogy az iskolát is otthagyja - engedményként viszont Párizsban hegedűre járatták.
A vonaton számos ismeretséget kötött, egyebek között a párizsi Kaszinó revürendezőjével, akit sikerült meggyőznie, hogy alkalmazza a színházban. Először csak a függöny fel- és leengedését bízták rá, de 18 évesen már - rendkívül lámpalázasan - a színpadra is állhatott, hogy elénekeljen egy dalt. Bár sem énekelni, sem táncolni nem tudott (igazán később sem tanult meg), a belőle áradó vitalitás és vonzerő elbűvölte közönségét, partnerével ő adott elő először apacstáncot, amelyben a férfi űzi-kergeti a nőt a színpadon.
Művésznevét sokáig kereste, szerepelt Miss Hélyett (ez egy akkor rendkívül népszerű operett címe volt), majd Miss Tinguette néven (vagy a La Vertinguette vagy a Mistinguo dal után), amelynek végéről a nagyobb hatás kedvéért idővel az e betűt is elhagyta, 1893-ban már ezen a néven lépett fel a főváros egy kis kávéházában. Hamarosan nagy színházak szerződtették, a Moulin Rouge, később a Folies Bergere sztárja lett, operettekben tündökölt. 1911-től volt állandó partnere Maurice Chevalier, kettősük az évek során legendássá vált. Az első világháború kitörése ugyan szétválasztotta őket, de Mistinguett elérte, hogy hadifogságba esett partnerét két év múlva szabadon bocsássák és újra elfoglalhassa helyét oldalán. Chevalier nem sokkal később megunta az alárendelt szerepet és előbb szakmailag, majd érzelmileg is szakított a nála jóval idősebb partnerével és a saját útját kezdte járni.
A magára maradt Mistinguett így is a Casino de Paris királynője maradt. Ő viselte elsőként azt a hatalmas fejdíszt, amely ma Párizstól Las Vegasig a "showgirl-ök" viseletéhez tartozik és ő volt az első sztár, aki a lépcső tetején jelent meg és lelépdelve fogadta a partnerek és a közönség hódolatát. Híres lábait, amelyeknek csupán kivillantása is felvillanyozta a nézőket, 1919-ben az akkor lélegzetelállítónak számító félmillió frankra (amerikai turnéján egymillió dollárra) biztosították. A húszas évek elején ő volt a legjobban fizetett női előadó nem csak Franciaországban, de az egész világon. Chevalier elvesztése után született legnagyobb sikere, a Mon homme című sanzon, amelynek angol változata is népszerű lett. Az immár francia nemzeti kincsnek számító Mistinguett 1924-ben Amerika meghódítására indult, de csalódnia kellett.
Legnagyobb sikerét azzal aratta, hogy francia kiejtésével az Ártatlan szemek (Innocent Eyes) című dalban egy egészen más testrészt (Innocent Asses) emlegetett. Ettől függetlenül többször visszatért a tengeren túlra, utoljára 1951-ben, 75 évesen mutogatta lábait. Szégyellni valója még akkor sem volt, idősen is meggyőzően tudta a fiatal szerepet alakítani, utolsó revüjét 1949-ben mutatták be. A Moulin Rouge-nak nemcsak sztárja, de egy ideig művészeti igazgatója is volt, pazar kiállítású előadásokat vitt színre, persze saját magával a főszerepben. Üzleti érzéke is kiváló volt, nevével majdnem mindent árultak a likőrtől a parfümig és a cigarettáig, a bevételek egy része persze őt illette.
Mistinguett számos filmben is szerepelt (1913 és 1916 között tizennégyet forgatott), ezek szinte mindegyike némafilm, egyedül a Rigolboche címűben beszélt. Bár férjhez soha nem ment, 1901-ben fia született egy brazil diplomatával folytatott kapcsolatából. Igazán valószínűleg csak Maurice Chevalier-t szerette, de ettől függetlenül viharos és nagy nyilvánosságot kapó románca volt egy indiai herceggel, XIII. Alfonz spanyol királlyal és rajongója volt még walesi herceg korában a későbbi VII. Edward brit uralkodó is. Emlékiratai 1954-ben jelentek meg két kötetben Toute ma vie címmel franciául, majd angolul is. Több mint fél évszázados pályafutás után nyolcvanéves korában, 1956. január 5-én halt meg Bougivalban. Szülővárosában temették el, gyászbeszédét az író, filmrendező Jean Cocteau mondta.
