Hermann Göring 80 éve halt meg

Hermann Wilhelm Göring 1893. január 12-én született a bajorországi Rosenheimben, jómódú junker családban. Apja a német gyarmat Délnyugat-Afrika (ma Namíbia) biztosa, majd haiti nagykövet volt, apja nyugdíjazása után szüleit Göring keresztapja, egy jómódú zsidó orvos támogatta anyagilag. A fegyelmezetlen gyerek tizenkét évesen katonai iskolába került, 1912-ben avatták tisztté. Az első világháborúban a francia fronton harcolt, bátorságáért megkapta a Vaskereszt második osztályát. A lövészárokban szerzett reumája miatt kórházba került, itt beszélte rá vadászpilóta barátja, hogy lépjen át a légierőhöz. Kérelmét elutasították, de megfigyelőként engedély nélkül is a levegőbe emelkedett barátja gépén. Elzárás helyett pilótatanfolyamra irányították és hamarosan "ász" pilóta lett. Számtalan győzelmet aratott légi párbajokban, megkapta a legmagasabb katonai kitüntetést, a háborút annak a repülőszázadnak a parancsnokaként fejezte be, amelyet a híres "Vörös Báró", Manfred von Richthofen alapított. A fegyverletétel után nem találta a helyét, Dániában, majd Svédországban dolgozott pilótaként. Itt ismerkedett meg Carin von Rosen svéd bárónővel, egy olimpiai bajnok tornász feleségével, akit annak válása után, 1922-ben feleségül vett. 1931-ben megözvegyült, 1935-ben nősült újra, filmszínésznő feleségétől egy lánya született. 1921-ben visszatért Münchenbe, ahol egy évig történelmet és politikatudományt hallgatott az egyetemen. A weimari köztársaságban és a hivatásos politikusokban csalódott Göring a bajor fővárosban ismerkedett meg Hitlerrel, és 1922 októberében belépett a Nemzetiszocialista Német Munkáspártba (NSDAP). A Führer tetszését elnyerte az egykori háborús hős, ezért megtette a rohamosztagosok (Strumabteilung - SA) katonai parancsnokává. 

Az SA az ő vezetésével vett részt 1923 novemberében a sikertelen müncheni sörpuccsban, a harcok során megsebesült és Ausztriába szökött. 

Ekkor szokott rá a fájdalmai tompítására kapott morfiumra, szenvedélyéből később több ízben sikertelenül próbálták kigyógyítani. Göring 1924-től Svédországban élt, 1927-ben amnesztiát kapott és hazatérhetett. 

Az 1928-as választáson a náci párt 12 mandátumot szerzett a 491 tagú Reichstagban, frakcióvezetőjük Göring lett. 

A nagy gazdasági válság alatt egyre erősödő NSDAP az 1932-es választásokon már 230 mandátumhoz jutott, és Göringet választották meg a Reichstag elnökévé. Az idős Paul von Hindenburg elnök 1933. január 30-án Hitlert kérte fel kancellárnak, a nemzetiszocialisták kerültek hatalomra. Göring kulcsszerepet játszott a Reichstag felgyújtása után, 1933. március 24-én áterőszakolt felhatalmazási törvény elfogadtatásában, amely lényegében teljhatalommal ruházta fel Hitlert. A Führer porosz belügyminiszterré, porosz miniszterelnökké, majd a rohamosan növekvő légierő, a Luftwaffe felügyelőjének tette meg bizalmasát. Göring ellenőrizte az ellenzékiek "átnevelésére" felállított első koncentrációs táborokat, a porosz rendvédelmi erőkből megszervezte a rettegett titkosrendőrséget, a Gestapót, a Hitler "belső ellenzékével" leszámoló hosszú kések éjszakáján ő felügyelte az SA vezetőinek kivégzését. 

Feltétlen hűségéért cserébe magas pozíciókhoz jutott, Rudolf Hess mellett a Harmadik Birodalom második emberének számított. 

A Gestapo és a koncentrációs táborok vezetését idővel Heinrich Himmlernek adta át, 1936-ban a hadigazdaság négyéves tervének biztosa és Hitler utazó nagykövete lett, jelentős szerepe volt az 1938-as kristályéjszaka zsidóellenes atrocitásainak megszervezésében. A második világháború kitörése után a Luftwaffe sikert sikerre halmozott, Göring Hitler kijelölt utóda, birodalmi marsall lett. Ám amikor dédelgetett légiereje elvesztette az angliai csatát, helyzete megingott. Viselkedése egyre kiszámíthatatlanabb lett, az elhízott légi marsall még akkor is pompában élt, amikor a szövetségesek már Németországot bombázták, hivalkodó fényűzése még vezetőtársait is felháborította. 

Ő irányította Németországban és a meghódított területeken a zsidó vagyonok elrablását, s hatalmas műkincsgyűjteményre tett szert. 

Vadászszenvedélyének és becsvágyának engedve megszerezte a Berlinhez közeli schorfheidei erdőgazdaságot, itteni - első felesége után Carinhallnak nevezett - birtokán halmozta fel a lopott festményeket, szobrokat, falikárpitokat. Az összeomlás idején a bajoroszági Sasfészekben tartózkodó Göring 1945. április 23-án - mivel úgy vélte, a Berlinben bekerített Hitler már nem képes az irányításra - táviratban kért engedélyt tőle, hogy átvehesse hatásköreit. 

A feldühödött Führer válaszul megfosztotta minden tisztségétől, kizárta a pártból, árulónak nyilvánította és elrendelte őrizetbe vételét. 

A fogságból Hitler öngyilkossága után, május 5-én szabadult ki és azonnal megadta magát az amerikaiaknak, abban bízva, hogy tárgyalópartnernek tekintik majd. Ehelyett háborús főbűnösként ismét letartóztatták, a nürnbergi perben a Nemzetközi Katonai Bíróság elé állították. A börtönben lefogyott és morfium-szenvedélyétől megszabadult Göring saját magát védte: 

tagadta, hogy köze lett volna a náci rendszer legszörnyűbb bűntetteihez, amelyeket Himmler titkos tevékenységének nevezett, magát ártatlannak vallotta. 

A bíróság azonban minden vádpontban bűnösnek találta, halálra ítélte és elutasította kérelmét, hogy katonaként ne kötél, hanem golyó által végezzék ki. Göring a kivégzése előtti éjszaka, 1946. október 15-én méreggel öngyilkos lett cellájában, csak két évtizeddel később derült ki, hogy a ciánkapszulát letartóztatása óta rejtegette egy pomádés dobozban. Holttestét elhamvasztották, hamvait az Isar folyóba szórták.