Hazafi vagy szélsőséges?
Február 11-én Kürthy Gábor ipolysági városi képviselő egy Facebook-csoportban tett közzé egy rövid megemlékezést egy ellentmondásosnak vélt felvétel kíséretében, amelyen egy SS-katona volt látható. 1945-ben ezen a napon törtek ki a német és magyar katonák a szovjetek által körülzárt budai várból. Sorait azzal zárta, hogy "dicsőség a hősöknek". Erre figyelt fel egy dél-szlovákiai olvasó, és ajánlotta a bejegyzést az Aktuality sk. szerkesztőjének figyelmébe. 1945. február 11. egy ismert dátum, amire a becsület napjaként hivatkoznak bizonyos körökben.
1945. február 11-én a szovjet csapatok által bekerített, katlanba zárt magyar és német katonák Budán, a királyi vár területén gyülekeztek. A helyzet lényegében kilátástalan volt, de a katonák a mégoly reménytelennek ítélt helyzetben is az utolsó csepp vérükig való harcot, a kitörést választották. Az esemény a mai napig szélesebb körben ismeretlen fejezete történelmünknek.
Oroszellenességnek tartották, emiatt a rendszerváltás előtt tiltott volt a megemlékezés erről a napról. Sőt, ha összekapcsolták a zsidóüldözéssel, még 1989 után is ellentmondásos volt az esemény megítélése. De változnak az idők! Budapest védelme a szovjetekkel szemben bizonyos szempontból ma már árnyaltabb megítélés alá esik, mint ahogy a felszabadító szovjetek megítélése sem teljesen egyértelmű. A II. világháború csatáit pedig nem szabad minden alkalommal kimondottan az antiszemitizmus tükrében vizsgálni.
Megkérdeztük Kürty Gábort, az érintettet, hogy mi késztette a megemlékező bejegyzésére.
Nézőpont kérdése a történelmi esemény megítélése, de a tények akkor is csak tények maradnak. Aki ismer, az tudja, hogy nem vagyok se fasiszta se antiszemita. Utólag úgy gondolom, a náci katonát ábrázoló kép valóban nem volt szerencsés, de nem ez volt a lényeg. Mint egyszerű halandó többnyire a saját szemszögemből nézem, és formálok véleményt az aktuális politikai vagy társadalmi helyzetről. Nem okoz problémát megemlékezni a zsidó vagy a roma holokausztról sem.
Vissza a bejegyzéshez: tudjuk, mi történt 1945 februárjában. Én elsősorban azokról a szerencsétlen áldozatokról akartam megemlékezni, akik abban az időben elvéreztek, akár civilként, akár parancsot teljesítő katonaként. Az lehet német, magyar, de akár szovjet is. A legszörnyűbb benne, hogy ezeket az áldozatokat is valaki hazavárta. Nem beszélve arról, hogy tudtommal Budapest és Sztálingrád volt az a két város a világháborúban, amelyeket nem evakuáltak a harcok idején. Ezért is járt rengeteg civil áldozattal a főváros ostroma, akár a kitörés, akár az előtte levő harci események során.
Állítólag az sem tetszett az újságírónak, hogy június 4-én a FB-s profilképe alá ki merte tenni a történelmi Magyarország térképét, és odaírta, hogy összetartozunk. Amit mi összetartozásnak gondolunk, arra ő revizionizmusként tekint. Elég nehezen feloldható ellentmondás…
Igen! És ugyanezt meg fogom tenni idén is. Tudom, hogy sok szlovák félrevezetett embernek nem tetszik, de ez is csak tény, ugyanúgy, mint a kitörés a várból, vagy Horthy Miklós 1938-as bevonulása a Felvidékre. Ez is a mi történelmünk!
Horthy Miklós neve is elhangzott a számonkérésben?
Igen, mert Horthy Miklósról is megemlékeztem. Tudom, hogy ez sem tetszett sok embernek.
Sajnálatos dolog, hogy egyesek összemossák az összemoshatatlant ezen a tájékon! Akiknek a hazafiság és az összefogás egyet jelent a revizionizmussal és az antiszemitizmussal. Ez utóbbi hangoztatása különösen szánalmas azoktól, akik a Tiso Szlovákiájára pozitív történelmi előképként tekintenek.
