Havazik a sógoréknál
Emlékszem, még gyerekként nem volt szükséges azon morfondíroznom, lesz hó télen vagy csak a sár és a latyak jut nekünk osztályrészül. A havazás, vele együtt a hógolyózások és szánkózások megkerülhetetlen programpontjai voltak mindennapjainknak. Manapság már ott tartunk, minden hószállingózást majdnem pezsgőbontással ünneplünk meg. Ha havat és azt a hamisítatlan csípős hideget szeretnék megtapasztalni, akkor szükséges az északi hegyek felé vennünk az irányt, vagy nyugatra, az Alpok felé indulni.
Az idei év első írásában tekintetünket szegezzük nyugat felé és szánkózzunk, valamint síeljünk kiadósat a sógoréknál. A földrajzi elhelyezkedés és az utak minősége sokat tesz a mi esetünkben. Nekünk Bécs is legfeljebb nyolcvan perces menetidő, és az ország közkedvelt sípályája szintén lőtávolságon belül van. A sokaknál ismerősen csengő Semmeringről lesz szó, ahol vén kontinensünk egyik legrégebbi sípályáját találjuk.
Alsó-Ausztria és Stájerország határán elterülő semmeringi idill, amolyan vasárnapi hegyi levegős szippantásnak indult, az én esetemben majdnem bordatöréssel zárult. Mivel nálam a síelés felejtős fogalom, maradt a szánkózás.
Szánkót otthonról nem muszáj kukázni, mivel megoldható a helyszíni bérlése. Közvetlenül a völgyállomáson kölcsönözhetünk, tíz euró ellenében. Adott volt a móka vakmerő borulások, kacagások közepette. A helyszín családi programnak szinte tökéletes. A megkapó Semmering esetében az a jó, nem egy hatalmas alpesi monstrumról van szó, ahol órákig kell keresni a megfelelő pályát. Inkább barátságos, jól átlátható hegyvidéki síterepként adja el magát, és talán pont ez a legnagyobb előnye.
Egy teljes nap eltöltése bőven elég, hogy kisportolja magát az ember. A környező természet sokat hozzátesz az élményhez. Még ha nem is síelsz vagy szánkózol egész nap, rövid téli séta vagy hótalpas túra is feltölt. A príma panorámáért sem indokolt könyörögni, adja magát az rendesen. A jóféle fotók összekatingatása errefelé garantált.
A felvonók modernek, a sorban állás általában elviselhető. A sí - és szánkópálya a fenti csúcson kezdődik. A szánkósoknak külön tábla (Rodelbahn) mutatja, merre repesszenek.
Az első néhány méteren a síelőkkel együtt csúszol, de amint rákerülsz a Rodelbahnra, már csak szánkózók lesznek. Útközben, éppen a sípályák alatti alagút után, találsz helyi hüttét, az Enzianhüttét. A hütte alapvetően egy kunyhó németül, általános kifejezés a hegyi éttermekre a síközpontokban. Ne hagyd ki ezt a hangulatot, igyál itt egy forró teát vagy egyél egy finom ételt a lefelé csúszás során! Kisgyerekkel a hegyállomáson található Liechtensteinhaus hütte hangulatú önkiszolgáló étterem ajánlható.
Hányszor tanácsos leszáguldozni szánkóval a csúcsról? Lehet van, aki reggeltől estig ezt tolja nap mint nap, de nekem ötször végigcsinálni elég volt. Valamelyik lecsúszásomnál a deszkákból eszkábált kerítésre kenődtem fel, de volt olyan is, inkább csúszás közben lerepültem a szánkóról, mert olyan sebességgel mentem, hogy azt nyögvenyelősen tudtam volna leállítani.
Pár zúzódással és monoklival megúsztam a napot, a család nagy része addigra már sílécre váltott, és süvített a végtelenbe.
Az osztrák örökös tartományok tavaly nagyon hódítottak nálunk, Semmering pedig egy volt a sok közül. Van egy sanda gyanúm, az idei évben sem lesz másképp, és remélhetőleg az utazásokból is fogjuk hozni azt a bizonyos nemzeti minimumot.
