Hat napra bezárta a TEK a magyar űrhajósokat
Hogyan lehet jó élményként felidézni egy szigorú elzárást a külvilágtól és milyen feladatok várják most a magyar űrhajósjelölteket – erről is szólt az Infotér Konferencia 0. napjának izgalmas beszélgetése. Kiderült az is, miért fontos Farkas Bertalannak, hogy fiatal kollégái egyszerűen csak Bercinek hívják, „bácsizás” nélkül.
Tavaly ilyenkor már javában tartott a HUNOR program űrhajósjelöltjeinek képzése, mára azt is tudjuk, ki képviseli hazánkat a világűrben. Kapu Tibor az újabb magyar asztronauta, vele együtt Houstonban folytatja éppen a felkészülést Cserényi Gyula tartalék űrhajósjelölt. Az Infotér Konferencia 0., Space&Defense tematikus napján tőlük, illetve Dr. Schlégl Ádám korábbi aspiránstól és nemzeti hősünktől, Farkas Bertalantól tudhattunk meg izgalmas kulisszatitkokat. Volt miről beszélni, hiszen ahogy egyikük fogalmaz, olyan érzés, mintha másfél év alatt valójában öt telt volna el.
Tibor és Gyula egyenesen az USA-ból jelentkeztek be a beszélgetésre. Kiderült: a végeredményt egyenként, egy zárt szobában, borítékból tudták meg. "14 hónap felkészítés után nagyon jó érzés volt mindezzel úgy szembesülni, hogy néhány percig magunkban lehettünk.
Érdekes összehasonlítani a mai űrhajósjelöltek képzési folyamatát az évtizedekkel ezelőttivel. Farkas Bertalan közel ötven évvel ezelőtti élményei több szempontból is eltérnek.
Példaként az egyik túlélési gyakorlatot említi, mely során bedobták őket a tengerbe, ahol órákig kellett várniuk a mentőcsapatot. Civil ésszel Tiborék több élménye is alig felfogható. Az izolációs képzés, mely egyébként új magyar „találmány”, korábban nem szerepelt a felkészítési tervben.
A rejtélyes kifejezés mögött egy iszonyú kemény feladat áll, amiben a Terrorelhárítási Központ és a Semmelweis Egyetem szakértői segítették az űrhajósjelölteket: 6 napon keresztül egy viszonylag kis alapterületű konténerben éltek, ahol az űrállomás körülményeit szimulálták.
A fiúk nem tudták, mikor engedik ki őket, szinte alig érintkezhettek a külvilággal, limitált élelemmel, vízzel, folyamatosan csökkenő alvásidővel léteztek bent. Tibor, Gyula és Ádám mindezek ellenére ezt az egyik legjobb élményükként említik.
– jön az összegzés Amerikából. A munka a felkészítés után sem egyszerű, speciális, alacsony sótartalmú diétát folytatnak, és mivel ötperces pontossággal van felosztva egy nap az űrállomáson, ezt kell most begyakorolni. Öt percet hagynak az ébredésre, ötöt a reggeli készülődésre, és ötperces pontossággal van szabályozva az evés-ivás, és hogy mikor melyik kísérletet kell elvégezniük.
Az űrállomásra kedves személyes tárgyakat is felvihetnek az űrhajósok. Farkas Bertalan szívmelengető választ ad arra, ő milyen relikviák mellett döntött.
A fiúk is hasonló tárgyakat terveznek felvinni, leginkább fotókat, játékokat. A szakszerű kiválasztás azért is fontos, mert a tárgyak később megkapják az igazolást, hogy jártak az űrben. Tibor elmondja azt is, ő nagyon várja, hogy zenélhessen odafent. Gitár mindenesetre már van az űrállomáson. Farkas Bertalan a beszélgetés egy pontján megjegyzi, nagyon örül, hogy a fiatal űrhajósok nem Berci bácsinak szólítják, hanem egyszerűen csak Bercinek.
Arra a kérdésre, hogy milyen jótanácsokkal látná el fiatal kollégáit, ezekkel a mondatokkal búcsúzik.
De Ádámot is biztatja: fantasztikus teljesítmény, amit eddig elért, és sose adja fel az álmát, mert ma már sokkal több esély van arra, hogy végül mégis csak űrhajós lehessen.
