Hantavírus – az új veszedelem?
Bizonyára sokan felkapták a fejüket az utóbbi hetek hantavírusról szóló híradásaira. Újabb világjárvány fenyeget? Nincs okunk félelemre, de tekintsük át a helyzetet!
Egy óceánjáró hajón halálos áldozatokkal járó hantavírus fertőzést mutattak ki. A hajó a dél-amerikai Tűzföldről indult és az Antarktisz körüli kirándulásra tartott. Pár nap múlva, április elején egy hetvenéves holland férfi belázasodott, fájt a feje, egy hét múlva pedig meghalt. Felesége is rosszul lett, ő később elhagyta a hajót, egy dél-afrikai kórházba került, ahol meghalt. Aztán Szent Ilona szigetén további utasok hagyták el a hajót, és továbbutaztak szerte a világba. Közülük többen is betegek lehettek, és eddig összesen öt esetben erősítették meg a hantavírus-fertőzést. A hajón közben egy további utas is belehalt a fertőzésbe, és cikkünk írása idején a hajó éppen a Kanári-szigeteken, Tenerifén próbál kikötni, hogy az utasokat evakuálják.
Kiderült, hogy az első beteg házaspár a hajóutat megelőzően Argentínában és Chilében kirándult, a jelenlegi információk alapján esélyes, hogy ott fertőződtek meg. Azonosították náluk a kórokozót, az Andes hantavírust, amely Argentínában fordul elő és a lappangása akár nyolc hét is lehet.
Egykönnyen az állatoktól sem lehet elkapni a vírust. A tipikus fertőzési mód a fertőzött váladékkal szennyezett kiszáradt por belélegzése. Az egyes hantavírusok speciálisan egyes rágcsálófajokhoz kötődnek, ezért az előfordulásuk követi az adott rágcsáló földrajzi elterjedését. Az emberre átvitt fertőzések is akkor válnak gyakoribbá, amikor valamilyen okból a kapcsolódó rágcsálófaj felszaporodik. Most éppen ez történt Argentínában, ahol az elmúlt évben megduplázódott a regisztrált hantavírusos betegek száma. Ez 101 esetet jelent, és a halálozási arány a korábbi 15 százalékról a duplájára emelkedett. A rágcsálók elszaporodását pedig az éghajlatváltozásnak, pontosabban a szélsőségesen száraz és nagyon csapadékos időszakok váltakozásának a rovására írják.
A közép-európai országokban évente néhány megbetegedést azonosítanak. Az európai hantavírusok az okozott tüneteket tekintve eltérnek a dél-amerikaiaktól. Nálunk hirtelen magas lázzal kezdődik a betegség, jellemzően a vese károsodik, viszont ritkán válik súlyos lefolyásúvá, életet veszélyeztetővé a betegség.
A hantavírusok érdekes szerkezetű vírusok. Mint általában minden vírus, ezek is egy burokból és benne genetikai örökítőanyagból állnak. A gömbszerű, tüskés felszínű burokban azonban három különálló darabban található a ribonukleinsav (RNS). Hasonló „megoldással” az influenzavírusoknál találkozunk, ezeknek az RNS-e nyolc különálló darabra osztott. Ha egy időben kétfajta influenzavariáns fertőzi meg a sejtet, lehetséges, hogy ezek az RNS darabok összekeverednek vagy kicserélődnek és úgy fertőznek meg további sejteket. Ez az újabb és újabb influenzajárványok kitörésének „kulcslépése”. Elméletileg a hantavírusoknál is lehetne ilyen járványindító lépés, ám ezek annyira fajspecifikusak, hogy szinte lehetetlen egy sejtnek két nagyon különböző hantavariánssal megfertőződnie. A gyakorlatban nem igazán figyelték meg különböző hantavírusokból álló RNS darabok összekeveredését, illetve kicserélődését. Kassa környékén, illetve a Kárpátok keleti vonulatai mentén a hantavírusok Tula csoportjában azonban több változat is van, sőt, a gazdaállat, a mezei pocok különböző leszármazási vonalai is találkoznak. Itt már kimutatták a hantavírus rekombinációját.
Nagyon sok mindent meg kell még ismernünk a vírusok szaporodásával, genetikájával, esetleges rekombinációjával kapcsolatban. A vírusok szerepe azonban messze túlmutat a betegségeken, ugyanakkor szögezzük le, az elsődleges szempont, hogy a vírusok okozta betegségeket le tudjuk győzni.
Egyes vírusok baktériumokat is meg tudnak fertőzni, ezek segíthetnek az antibiotikumokkal már nem kezelhető betegségek legyőzésében. A vírusokat kihasználhatjuk laborállatok vagy haszonnövények genetikai módosításában. A vírusokra tehát ne csupán kórokozókként tekintsünk, hasznunkra is fordíthatjuk őket, miután alaposan megismertük működésüket.
