Hamarosan megnyílik a Jurassic Park?
Október elsején volt egyéves az első „rémfarkaspár”, Romulus és Remus. A születésnap, valamint a fél évvel korábbi, nagy nyilvánosság előtt történt bemutatásuk is komoly médiafigyelmet kapott; kihalt állatok feltámasztásáról beszéltek. Nem árt tisztázni néhány kifejezést, hiszen a történet egyik olvasata alapján akár a hamarosan kikelő dinókat is várhatnánk.
A Jurassic Park-filmek témája az elmúlt évtizedek egyik meghatározó popkulturális „története”. Lényege, hogy egy borostyánkőben megőrződött, több millió évvel ezelőtti szúnyogban, egy általa megcsípett őshüllőből származó vért találnak. Abból pedig örökítőanyagot, DNS-t vontak ki. Ezt a DNS-t egy béka örökítőanyaga segítségével feljavították, majd dinoszauruszokat klónoznak, és ezek az egyébként több tíz millió éve kihalt élőlények egy trópusi szigeten újraéledtek. A genetikában kevésbé jártas filmnéző okkal gondolhatja úgy – különösen a most egyéves „rémfarkasok” szenzációs történetét megismerve –, hogy ha tényleg találnak valahol még kielégítő épségben megőrződött dinó-DNS-t, a biotechnológiai tudásunk eléggé közel járhat már ahhoz, hogy a Jurassic Park története akár a valóságban is lejátszódjon.
A magyar nevezéktan félrevezető, hiszen a rémfarkas kifejezés az utóbbi évek nagy sikerű regényfolyama és tévésorozata, a Trónok harcának köszönhetően jelent meg. Ennek az egyik ikonikus, a mondák homályából eredő állatfaja. A rémfarkasokat egy valóságban is létezett, nagyjából tízezer éve kihalt állatról mintázta az író. Ennek az állatnak a magyar tudományos neve óriásfarkas. Az óriás jelző viszont megtévesztő, mert ugyan kicsit nagyobb volt a mai szürke farkasoknál, de hangsúlyozni érdemes eltérő tulajdonsága éppenséggel a robosztus állkapcsa és hatalmas fogai. Veszedelmes ragadozó lehetett, ezért a rémfarkas találóbb név. Az angol nyelvben egyébként a valódi és a filmbeli-regénybeli állatot is egyaránt rémfarkasnak hívják. A kutyafélékhez sorolják, ám a ma élő farkasoknak nem közvetlen rokona, evolúciós fejlődésük mintegy 5 millió éve szétválhatott. A hírekből úgy tűnik, ez a tízezer éve kihalt ragadozó most újjáéledt. A jelenségnek tudományos nevet is adtak: deextinkció. Az extinkció egy faj esetében a kihalást jelenti, a „de” előtag pedig fosztóképző, vagyis a kihalás visszafordítását sugalmazza az új megjelölés. Akkor tehát ismét mamuthúst fogunk enni, vagy velociraptorok elől menekülni?
Egyik sem. Romulus és Remus (van egy fiatalabb testvérük is, Khaalesi) nem rémfarkasok valójában, és szó sincs deextinkcióról. Marketingfogás az egész, és valójában próbálkozhattak volna akár mamuttal is, biztos annak is nagy hírverést lehetett volna csapni. A rémfarkasok mellett szólt az erőteljes popkulturális jelenlét.
Szóval, ez a Romulus és Remus nem rémfarkas, nem élesztették újra vagy támasztották fel a kihalt állatot, mert ezek GMO-farkasok. A történet egyik olvasata szerint mindössze ügyes marketingfogást látunk, a Trónok harca „farvizén” népszerűsítik a GMO-állatokat. Ezt jól mutatja ezeknek az újfajta, furcsa farkasvariánsoknak a fehér szőrzete. A tévésorozat ikonikus fehér farkasa juthat róluk eszünkbe. A valódi rémfarkasnak szinte biztosan nem volt fehér szőrzete, és ennek beállítása nem is volt egyszerű genetikai beavatkozás, a szürke farkasnál a szürke és vörös szín termelését kellett leállítaniuk.
Ebbe a GMO-gyárba pénzt önteni butaságnak tűnik. Sokkal jobb lenne ezt a pénzt tényleges ökológiai projektekbe tenni – már ha valakinek a biodiverzitás megőrzése a célja. Nehogy félreértsenek, egyáltalán nem szeretném a fajok kihalását bagatellizálni. De gondoljunk bele, mi értelme van egy tízezer, esetleg millió évvel ezelőtti környezethez adaptálódott állatot visszahozni a mába. A gének és a környezet mindig együtt vizsgálandó, a gének működése egy adott környezetben érthető meg. Félretéve annak veszélyességét, hogy Tyranossaurusok rohangálnának az erdőkben, biológiai-környezeti alapja is butaság egy ilyen ötletnek. Biotechnológiailag sem vagyunk képesek rá, így tehát igazi Jurassic Park egyhamar nem nyílik. Marketingfogásnak viszont jó.
Elfogadjuk, hozzászoktunk, megkedveltük a gondolatot, hogy a kihalt fajok visszahozhatók. Ami – tudományos oldalról nézve – nem is igaz, hanem GMO-technika. Erősebb izomzatért, erősebb állkapcsokért, nagyobb hidegtűrésért, jobb zsíranyagcseréért, élesebb látásért folyó kísérletek. Magyarul – ne legyen igazam – szuperkatonákat látok. Egyáltalán nem vagyok a GMO ellen, de jó célra, okosan szabad használnunk. Nagy felelősség!
