Halottak napja – a kereszténység előtti gyökerű katolikus ünnep
A katolikus egyházban először több, mint ezer éve ünnepelték, de a halottakra való emlékezés ennél persze sokkal régebbi eredetű, a magyar néphagyományokban is számos formában meglévő szokás, az elmúlt évszázadban pedig igazán sokszínűvé, számos kultúra különböző szokásait magába építő, nem kizárólag emlékező nappá vált november másodika.
A halottak napjának november másodikára időzített megtartása a bencés szerzetesek clunyi kolostorából terjedt el a tizedik században és négy évszázad alatt általános szokássá vált. A mindenszentek ünnepéből az elmúlt kétszáz év során lett a halottak napjának előestéje, és az utóbbi száz évben vált egyértelműen a katolikus egyház ünnepnapjából olyan általános és felekezetektől független nappá, amely az elhunytakról való megemlékezésről szól.
Bár a halottakról való megemlékezésnek különböző formái valószínűleg az emberiséggel egyidősek, az európai kontinensen fennmaradt írásos emlékek azt bizonyítják, hogy a holtak tiszteletének szánt, róluk megemlékező ünnep már az ókori Rómában is létezett feralia néven.
A katolikus egyházban először 998-ban ünnepelték önálló ünnepként a Halottak napját. Szent Odiló clunyi bencés apát kezdeményezése volt, hogy a mindenszentek napja után, amely az üdvözült lelkekre emlékezik, emlékezzenek meg valamennyi elhunyt hívőről is. Az ünnep a 11. században terjedt el széles körben, s a 14. században vált hivatalossá. A megemlékezés a halottakról, elhunyt szeretteinkről, a közbenjárás értük a purgatórium (tisztítóhely) katolikus hittételén alapul. Eszerint azoknak, akik Isten kegyelmében hunytak el, de törlesztendő bűn- és büntetésteher van még lelkükön, Isten színe előtt meg kell tisztulniuk.
Később vált a Mindenszentek ünnepének előestéjévé, amit különböző kulturális sajátságok keveredése befolyásolt, tágabb régiónkban például az is, hogy a néphit szerint a gazdátlan és hontalan lelkek már az ünnepet megelőző este elkezdenek vándorolni. Ezért gyújtanak gyertyát november elsején este, illetve sötétedés után. Sokan úgy tartották, hogy a halottak ezen az éjszakán kikelnek a sírból, ezért a családi lakomán nekik is terítettek, és minden helyiségben lámpát gyújtottak, hogy eligazodjanak a házban.
A halottak napi gyertyagyújtás szokásának egyik magyarázata, hogy a népi hiedelem szerint ennek az a célja, hogy a "véletlenül kiszabadult lelkek" visszataláljanak sírjukba, ne kísértsenek, ne nyugtalanítsák az élőket. Ezen népi hiedelem szerint a sírokat is azért szokás megszépíteni ilyenkor, hogy a halottak szívesen maradjanak lakhelyükben.
