Hadiúton a Bodzai-havasokban
Leginkább azokat a havasokat szeretjük járni, ahol nem igazán fordul meg magyar turista, és amelyek nincsenek igazán a köztudatban. A Bodzai-havasok pont ilyen hely, már csak azért is, mert több mint 800 kilométerre esik Budapesttől.
Pontosabban a Kárpát-kanyarban, Háromszék déli végén, ahol a Bodza-folyó elindul a Tatár-hágó alól a Kárpát-medence belseje felé, de aztán úgy dönt, hogy inkább visszafordul, és a Szilon-havas oldalában réseli át magát a Kárpátok koszorúján, és egyenest a Dunának megy. Valójában a Bodzai-medencét a Háromszéki-medencétől elválasztó hegyhát kényszeríti visszafordulásra az itt még tajtékzó folyót, innen is a Bodzai-havasok másik elnevezése, a Bodzafordulói-hegyek. A Bodzai-havasok előhegyei nyelvként nyúlnak le észak felé a Háromszéki-medencébe, hogy Rétynél belesimuljanak a síkba. Mindezt csak azért írjuk, mert már Orbán Balázs is említi azt a régi római utat, amely Rétyről indul, és a Tatár-hágón keresztül tart Óromániának.
A köznyelv Honárkának, más néven Hun-ároknak nevezi ezt az utat, amely valójában töltés, és amely mocsarak és sűrű nyírerdők közt vezet a Bodzai-szoros felé.
Orbán Balázs szerint, ezen az úton vonultak a hunok európai hadjárataikra, és ezt támasztja alá az a történet is, miszerint 376-ban a hunok megtámadták a polgárháborúba süllyedt nyugati gótokat. A gótok egy része Fritigern vezetésével bebocsátást kért a Római Birodalomba, míg más részük Athanarickal megpróbáltak ellenállni. A Dnyeszter környékén lezajlott csata a gótok vereségével végződött, akik visszahúzódtak Erdélybe, de a hunok elől kénytelenek voltak innen is elmenekülni. Athanaric a Bodzai-szoroson menekült el, kincsei egy részét a Kárpátokon átérve elásta, hátha egyszer visszatérhet értük. 381-ben bekövetkezett halála után majd másfél évezred telt el, mire 1837-ben két román földműves megtalálta ezt a bizonyos aranykincset.
A Bodzai-havasok a következő évszázadokban is inkább véres hadiútnak számított, mint a havasi pásztorkodás nyugodt terepének. A középkorban a Német Lovagrend épített várat a havasokban Cruceburg néven. A Háromszékhez tartozó, de attól földrajzilag elzárt Bodzai-medence nem is települt be egészen addig, míg a magyar földbirtokosok nem csábítottak ide is olcsó, keveset panaszkodó havasalföldi román jobbágyokat. A havasok alján ma sem hallani magyar szót, pedig kőhajításnyira fekszik Orbaiszék és Kézdiszék is.
A magyar világ annyiban merült ki, hogy a Tatár-hágó feletti Bodza-táblán erődítmények várták a délről betörő török és tatár hadakat. Ilyen volt Bodza vára, amelyet többszöri helyreállítást követően az 1711-es szatmári béke után robbantottak fel a császáriak.
A Tatár-havas oldalában az 1916-os hadi eseményeknek is van temetője, csak az a baj vele, hogy román hősi temetőnek van feltüntetve, holott a fenyvesek övezte sírkertben egyaránt nyugszanak magyar, német és román katonák is. Még mindig a Bodza-táblán, annak is nyugati oldalában láthatók a Lobkovitz-erőd maradványai. A XVIII. században hagyták magára védői, mikor a vámot lejjebb helyezték a mai Bodzavámra. A románok ma is Tabla Butii-nak hívják a Tatár-hágó feletti gyephavast, ami a hordó román (butii) nevéből jön, ugyanis az itteni vámon töltötték át a román borokat magyar hordókba.
A mai Bodzavám a nevét a Bodzai-szoros bejáratánál lévő vámházról kapta, amelyet éppen mostanság építettek át panzióvá. A felette lévő dombon egy magyar kápolna maradványai fogadnak bennünket, míg odafent a hegyen egy erődítmény alapfalai. 1848. november 23—24-én osztrákokból és román határőrökből álló csapat tört itt rá 40 székely határőrre, közülük 10-et megöltek, 30-at Brassóba kísértek. A hétfalusi csángók minden második év március 15-én elzarándokolnak Bodzavámra, hogy megemlékezzenek a szabadságharc bodzavámi áldozatairól. És ha mindehhez még hozzáadjuk azt is, hogy Thököly Imre itt, a Tatár-hágón át hagyta el végleg Magyarországot, végképp beláthatjuk, hogy a Bodzai-havasokat igazán megtépázták a történelem viharai.
Mára a viharok elmúltak, odafent csak a csobánok ordítása hallatszik a ködben, amely órákon át kísérőnk volt, míg végre elértük a Bodzai-havasok ékességét, a Szilon-havas alatt fekvő Sasok-tavát.
És láss csodát, mikor már beletörődtünk abba, hogy ide csak egy történelmi sétára jöttünk, és kezdtünk lemondani arról, hogy láthatunk is valamit a bodzai hegyekből, a felhők elszálltak, és elénk tárult a havas teljes valójában.
Orbán Balázzsal szólva: „(…) felötlött innen az egész Bodza vidéke, azon roppant erdő háromszöggel, melyet a Bodza vize két ellentétes irányú folyásával körülölel; fel balról a leggyönyörűbb havassor a Zenoga és Csukás phantasticus sziklaszálaival és fel a Ladocz ellapuló bérczein túl Háromszék gyönyörű rónája ragyogó tornyaival; fel a Nemere és Nagy Sándor büszke csúcsai s fel a Büdös hegységének kéklő tömege a díszgúlaként felmagasuló Bálványossal.”
Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/39. számában.
