Ha ködös az út, menetrenden a hörghurut
Az őszi borongós, rövid, sötét napok megterhelik lelkünket, de a megváltozott időjárás, a hőmérséklet-ingadozás és a légnyomásváltozás próbára teszi testünket. A nedves, párás levegőben könnyebben utaznak a cseppfertőzéssel terjedő vírusok, ezért ilyenkor megnő a légúti megbetegedések száma.
A bronchitis a hörgők nyálkahártyájának gyulladása, amelyet leggyakrabban felső légúti vírusok idéznek elő. Kezdetben általános megfázásos tünetek jelentkeznek, mint a hőemelkedés, a rossz közérzet és orrfolyás. Egy-két nap után a fertőzés a mélyebb légutak felé terjedhet és kialakul a légcső- és hörghurut.
Gyakori tünet a szegycsont mögötti fájdalom, kezdetben száraz, majd produktív, hurutos köhögés és láz. Ha nincsenek szövődmények, a tünetek 3-5 napon belül javulnak, a gyermek gyógyul.
Ha azonban a láz elhúzódik, a köpet színe sárgás-zölddé változik és nem csökken a mennyisége, felmerül a bakteriális felülfertőződés lehetősége.
A tüdő hallgatási lelete alapján ez az állapot egyértelműen diagnosztizálható, de a tüdőgyulladás kizárása céljából képalkotó vizsgálatra is szükség lehet (a mellkasröntgen negatív, hörghurutban nincs beszűrődés).
Ágynyugalom, bő folyadékfogyasztás, orrcsepp és orrszívás, köptető alkalmazása, fiziológiás sóoldat inhalálása. A köptetőt kora délután adjuk utoljára, hogy ne estére szakadozzon fel a váladék és a gyermek nyugodtan pihenhessen.
A váladék ürülését hatékonyan segítheti egy kis otthoni rehabilitáció is: a kisgyermeket hassal ölünkbe fektetjük úgy, hogy törzse a fej irányába enyhén lejtsen, majd összezárt tenyerünkkel kúpot képezve ritmusosan „ütögetjük” a hátát deréktól indulva a vállak felé.
Amennyiben bakteriális felülfertőződés lehetősége merül fel, szükség lehet orvosi vizsgálatra és antibiotikum alkalmazására, azonban rutinszerűen nem antibiotikum a hörghurut gyógyszere!
Ez a hörgőgyulladás speciális formája, amelyhez a légutak átmeneti görcsös szűkülete is társul, amit a gyulladás miatti fokozott duzzanat és nyáktermelés idéz elő. A gyerekek egy részénél, gyakrabban a kisgyermekeknél és kisdedeknél vírusfertőzés és egyéb tényezők hatására jelentkezik ez az állapot. Jellemző a nehezített, sípoló légzés. Ennek hátterében azonban a köztudatban álló asztma mellett számos betegség húzódhat meg.
Az obstruktív bronchitis jellegzetessége a nehezített légzés, a tüdő feletti hallgatózással a megnyúlt kilégzés, sípoló, búgó hang, amely sokszor szabad füllel is hallható. Ha nagyon nehéz a légzés, akkor a légzési segédizmok, mint például a bordaközi izmok, szintén aktívan részt vesznek a légzési munkában, ami szabad szemmel is látható.
Itt álljunk is meg egy pillanatra! Fontos, hogy a szülő fel tudja ismerni, hogy a gyermekének nehézlégzése van! Időnként minden szülő elmerülve nézegeti, gyönyörködik gyermekében. Tekintetünkkel végigsimogatjuk a kis lény minden porcikáját, szemünkkel végigsétálunk a kis orcán, hajtincseken, kezecskéken, ujjacskákon. Csak örülünk a létezésnek. Ez így jó. Egy-egy ilyen alkalommal tudatosan figyeljük meg kisgyermekük csupasz mellkasát, légzését akkor, amikor bizonyosan nem beteg. Nagyban segít felismerni a rendellenességet, ha előbb tudatunkba véstük, szemünkkel mintegy „lefényképeztük”, milyen a nyugodt, egészséges légvétel.
• a belégzéssel egy időben mellkasi behúzódás látható (a bordaívek alatt, valamint a bordák közt behor pad a mellkas, a kulcscsont szegycsont által alkotott árokban behorpad a nyaki terület)
• fokozódó hasi légzés (a has előre/felfelé kitér belégzéskor)
• orrszárnyi légzés, amit az orrcimpák mozgása jelez
• a légzésszám növekedése (18-20/perc helyett akár 40/perc)
• préselő, sípoló, fújtató kilégzés, nyögő hang a kilégzéskor
• az ajkak és a bőr szederjes elszíneződése
• bágyadtság vagy nyugtalanság
• szakadozott beszéd (2-3 szó után levegő után kapkod a gyermek)
Amennyiben gyermekünkön a fenti tünetek erőteljesen mutatkoznak, nehezére esik a légvétel, hangadással kísért a légvétel, kifejezetten bágyadt, képtelen beszélni, vagy inni, azonnali orvosi vizsgálat, esetenként mentő hívása és kórházi kezelés lehet indokolt!
Az asztma egy krónikus betegség, bizonyos esetekben kinőhető, máskor egy életen át megmarad. Asztma esetén a tüdőben állandó gyulladásos folyamat zajlik és a fent leírt tünetek fel-fellángolnak, láz azonban nem jelentkezik. Ennek hátterében sok esetben kimutatható az allergia, illetve az öröklődési hajlam.
Az obstruktív bronchitis esetében, bár a fizikális vizsgálat során az orvos szinte ugyanazokat a tüneteket észleli, mégis, itt időnként jelentkező tünetek vannak, amelyeknek valami kiváltó oka van és ebben az esetben a tüdő nincs folyamatosan gyulladásban. Éppen ezért tartós kezelést sem igényel, ellentétben az asztmával.
Leggyakrabban vírusfertőzés áll a háttérben. Abban az esetben, ha az obstruktív bronchitis több mint három alkalommal jelentkezik, kivizsgálás javasolt, hogy mi okozza a tüneteket. Ezek lehetnek:
• krónikus arcüreggyulladás;
• tehéntej-allergia csecsemőknél;
• mukoviszcidózis (genetikai betegség, amelyben sűrű nyálka képződik és gyűlik fel különböző szervekben);
• vascularis ring (a hörgő körül abnormálisan fejlődő ér, amely leszorítja a hörgőt);
• veleszületett szívbetegség;
• reflux betegség;
• a hörgő veleszületett szűkülete;
• BPD (a hörgők szerzett betegsége, főleg hosszan géppel lélegeztetett koraszülötteknél alakul ki);
• immunhiányos állapotok;
• asztma
Látható, hogy az asztmán kívül számos más állapot lehet az obstruktív hörghurut kiváltó oka. Ha egyszeri esetről van szó, akkor részletesebb kivizsgálás nem szükséges, esetleg mellkas-, illetve arcüregfelvétel. Ha többször visszatérnek a tünetek, akkor ezek mellett légzési teszt, allergiavizsgálat, verejtékteszt, fül-orr-gégészeti és egyéb vizsgálatok szükségesek, hogy megállapítsuk, mi áll az obstruktív hörghurut hátterében.
Ha egyszerű vírusfertőzés áll a háttérben, akkor hörgőtágító, gyulladáscsökkentő, váladékoldó szerek és bőséges folyadékfogyasztás javasolt. Ez utóbbi a váladék feloldásában segít. Kifejezett formánál a fennálló nehézlégzés miatt oxigénhiány léphet fel, így haladéktalanul kórházba kell szállítani a beteget és oxigén, ritkán antibiotikumos kezelés is szükségessé válhat.
Ha korábban már volt obstruktív bronchitise a gyermeknek és van otthon megfelelő eszköz (belégzőkészülék), akkor a szülő kezdje el a szakorvossal előzőleg megbeszélt kezelést, azaz az inhalatív hörgőtágító és gyulladáscsökkentő szteroid adását.
Amennyiben a gyógyszerek beadását követően enyhülnek a tünetek, akkor orvosi vizsgálatra csak rosszabbodás esetén van szükség.
Megjelent a Magyar7 2025/48. számában.
