Gyilkosság, energiakitörés vagy a természetfeletti? A spontán emberi égés rejtélye
Több évszázada, de talán jóval régebben is foglalkoztatja már az embereket és a megmagyarázatlan jelenségek kutatóit a spontán emberi égés, vagy másik nevén spontán emberi öngyulladás (SHC) rémisztő jelensége. A tudomány képviselői rendszerint megkérdőjelezik a jelenség spontaneitásának lehetőségét, de tény, hogy a bizonyítottan megtörtént és leírt esetekre mindmáig nem született hitelt érdemlő magyarázat, sőt még olyan elmélet sem, amelyben ne lenne több a kérdés, mint a válasz.
A spontán emberi égés jelenségének azokat az eseteket nevezzük, amikor külső beavatkozás és bármiféle ismert előzmény és ok nélkül látszólag spontán módon meggyullad egy élő ember teste. A leírt esetek túlnyomó többségében az égés halálhoz vezet, mivel a meggyulladt emberi test egésze vagy legnagyobb része, megmagyarázhatatlanul nagy hőfejlődés mellett, percek leforgása alatt szó szerint hamuvá ég. A dokumentált esetek közös jellemzője – azonfelül, hogy a tűz keletkezése megmagyarázhatatlan –, hogy a tűz egyáltalán nem károsította az áldozatok közvetlen környezetét, esetenként még a szék, amin ültek vagy az ágy is, amelyen feküdtek, teljesen érintetlen maradt. Több olyan eset is történt, hogy például alig néhány centiméternyire attól, ahol egy végtag csontjai hamuvá égtek, a ruha épen maradt.
Az ismert források szerint a jelenséget először az ókori római irodalom említi. Az első dokumentált eset a 18. századi Itáliában történt, amikor 1731-ben Cesena grófnőjét érte így a halál. Az azóta eltelt közel három évszázadban legalább kétszáz spontán emberi égéses esetet regisztráltak a világ legkülönbözőbb tájain, bár értelemszerűen az esetek valós száma ennél magasabb is lehet. A részletesen leírtak száma meghaladja a százat, számos közülük a 20. században történt, de vannak 21. századi esetek is. A félelmetes jelenség a kultúrára is kihatással volt, Charles Dickens az Örökösök című regényében írt egy ilyenről, de Nyikolaj V. Gogolt, Herman Melville-t és Mark Twaint is megihlette.
A brit Mary Carpenter halálának szemtanúi is voltak. 1938-ban egy hajóúton vett részt, amikor a hajó fedélzetén ismert ok és előzmény nélkül lángra lobbant a teste és perceken belül hamuvá égett. Az ismert esetek egyike Mary Reeser, egy 67 éves floridai özvegyasszony tragédiája is, akit 1951-ben a szomszédja talált meg, miután tűz jeleire lett figyelmes. Az idős nő holttestét a fotelban ülve teljesen összeégve találták meg, úgy, hogy a szobában lévő bútorok nem gyulladtak meg. Az egyik legutóbbi ismert eset Írországban történt 2010-ben, ahol egy 76 éves férfit, Michael Faherty-t érte ez a halál a nappaliban. A vizsgálat során itt sem találtak bűntettre utaló jeleket, vagy olyan anyagot, ami segítette volna az égést.
A félelmetes és titokzatos jelenség lehetséges okairól természetesen számtalan elmélet született, a természetfeletti beavatkozástól a tudományra alapozó teóriákig, ám egyiket sem sikerült bizonyítani. A régi korokban – érthető módon – a vallásos megközelítés volt a leggyakoribb, nem egyszer égből lecsapó villámként vagy bűnösöket ért természetfeletti büntetésként azonosították a történteket.
A tudományos megoldást kereső elméletek sorában említhető még egy tűzoltó teóriája, amely szerint egy eddig ismeretlen kémiai reakció során a szervezetben lévő víz oxigénre és hidrogénre bomlik, és a hidrogén égése okozza a heves tüzet. Ilyen kémiai reakció viszont egyelőre nem ismert. Olyan elmélet is akad, amely szerint az emberi öngyulladás hátterében, eddig ismeretlen eredetű energiakitörés vagy a szervezetben lévő alkohol, esetleg felgyülemlő metán állhat, ám ezek a teóriák sem bizonyítottak, ráadásul nem is magyaráznák meg a leírt esetek egyes körülményeit. Legfőképpen azt nem, hogy miképpen éghet el percek alatt az emberi test a csontokkal együtt, miközben erre egy közel ezer fokon működő krematóriumban egy-két órára van szükség, nem beszélve arról, hogy a tűz környezetében lévő tárgyak nem is károsodnak.
