Gyermekszemmel a múlt traumáiról: BeszÉlj!
„Anya, miért nem hazudták a magyarok azt, hogy szlovákok, mikor a katonák hozták nekik a papírt? Akkor otthon maradhattak volna. A magyarok aztán haragudtak a szlovákokra. És mi hazudtunk volna?” – tolulnak fel hétéves lányom kérdései a BeszÉlj című feldolgozásregény első fejezeteinek közös olvasása után.
A perbetei származású Tóth Erzsébet Fanni pszichológus, Vibók lldi író társszerzővel a gyermek szemszögéből dolgozza fel egy magyar család deportálását, a reszlovakizáció és a huszadik századi csehszlovák politika döbbenetes visszásságait. Már eleve micsoda egyedi, zseniális gondolat gördülékeny, kalandos „mesét” írni a témából!
A gyönyörű és egyben megrázó könyv tiszteletpéldányát még az óév végén kaptam meg. Egyik este a hétéves Bori lányom kérte, meséljek neki ebből a könyvből.
A meseszövés – bár olvasóként tartottam ettől – cseppet sem szomorú, inkább mély és csupaszon igaz, mint minden, amit egy gyermek lelkén keresztül láthatnak a felnőttek. Az első fejezet után sorjáztak a kérdések a hét-éves gyerektől: Mi az a politika? Minden politikus és katona és rendőr rossz? Az állatok, akiket hátra kellett hagyni, tudtak szlovákul? Döbbenten fordultam a gyermekem felé, hiszen hogyan is lehet felelősséggel válaszolni ilyen kérdésekre.
Olyan történeteket, kérdéseket és mély családi traumákat boncolgatni, amelyeket nem a képzelet írt, hanem a huszadik század, és amelyek ott lapulnak a családjainkban, rokonságunkban.
Összeszorult a torkom, és azokat az „idegenből” hazahívott, valaha csehszlovákiai magyarként az otthonuk elhagyására kényszerített, ma már idős embe-reket láttam lelki szemeim előtt, akik a deportálások és kitelepítések évfordulójára rendezett megemlékezéseken zokogva szorították a tenyerükben az „egy marék földet otthonról”. Ha akarjuk, meghallhatjuk a régiek meséit, Juli néni, Erzsi néni, Pista bácsi történeteit, velük együtt sírhatunk mélyen gyökeredző titkaikon. Kötelességünk megszelídíteni azonban a sárkányt és beengedni a gyermekeink életébe a régmúlt családi történeteit. Akkor is, ha azok nem mindig vidámak.
A BeszÉlj című kötet kalandos meseszövéssel teszi ezt meg. Egy család deportálását és a cseh „gazdánál”, új ismerősök körében töltött mindennapjait mutatják be. Az ismeretségek barátságokká szelídülnek, a gyerekek belesimulnak az új környezetbe, az ifjak között szerelmek szövődnek, Jirzsiből Gyurka lesz, miközben mindenki küzd a lelke mélyén Politikával, a sárkánnyal.
A fejezeteket a feldolgozást segítő kérdések követik, ezek gondolkodásra, beszélgetésre ösztönöznek. A könyv végén pedig útmutatót találunk az olvasáshoz, a feldolgozáshoz.
A BeszÉlj című feldolgozásregény a valóságon alapuló „fikció”, a karaktereket a történelem viharait átélt emberek történetei ihlették – tudjuk meg a szerzőtől, Tóth Erzsébet Fannitól, aki pszichológus, traumakutató, és a bécsi magyar közösség tagja. Azt azonban kevesen tudják róla, hogy nemcsak pszichológiából, hanem kulturális antropológiából is van diplomája, így került közel a néprajzhoz. Perbetei Életmesék címmel dolgozta fel azokat a történeteket, emlékgyöngyöket, amelyek a csehszlovákiai magyarok deportálásával, a kényszermunkával kapcsolatban kerültek a felszínre. A komoly néprajzi gyűjtés után elérkezettnek látta az időt arra, hogy készüljön egy feldolgozásregény, amely bár nevezhető lenne mesének is, mégsem elsősorban gyermekkönyv. Társszerzőnek hívta Vibók Ildi gyermekkönyv-írót, aki laza, cserfes hangot megütve, csacsogó gyermekvilágot varázsolt a traumatizáló történetek helyére.
– magyarázza Fanni, aki rámutat arra, hogy az egyes történetek akár ma is igencsak valósak lehetnek. Például kerülhet kórházba egy gyermek idegen nyelvi környezetben, és akkor azt a traumát, félelmet feldolgozás alá kell vonni. Érdekes szerepe van a regényben Nagyanyónak, akinek lélekjelenléte csodálatra méltó.
– Nagyanyó a biztos pontot, az összeomlott stabilitás helyett a történetein és az ölelésén keresztül a kapaszkodót jelenti a kicsi gyerek számára. Az ő ölelése, közelsége megnyugtatja a gyereket, elmagyaráz neki mindent, amit nem ért. Megtartó jelenlét az, amit a nagyanyó képvisel. Átérzi, mit érezhet a gyerek, gondoskodik róla a káoszban. Jelen van. Azzal, hogy kalandként definiálja a rettentő nehéz helyzetet, azt is sugallja, hogy ez a nehéz dolog most van, de elmúlik, lesz más is, jön valami más, jobb ezután – magyarázza Fanni.
Megerősíti olvasói felvetésemet, hogy a regénybeli főszereplőről, a hét év körüli gyermekről szándékosan nem derül ki, hogy fiú-e vagy leány.
Ez az olvasóra, a mese hallgatójára van bízva. Bár, szeretnék a regényt németre és szlovákra is lefordíttatni, és ezeknél a nyelveknél a fordítónak bizonyosan kreatívnak kell majd lennie a nemek használatának elkerüléséhez – mosolyog Fanni.
Annak ellenére, hogy a járványhelyzet miatt kizárólag online felületeken és a médián keresztül találkozhatott az olvasó a BeszÉlj című feldolgozásregénnyel, nagy szeretettel fogadta. Fanni örül annak, hogy a könyv sok otthonban volt ajándék a karácsonyfa alatt, és azt is tudja, hogy irodalomterapeuta használta már szociálisan hátrányos helyzetű gyermekekkel való munkához.
A pszichológus szeretné elvinni a könyvet a magyar közösségekhez, és mint mondta, rengeteg feldolgozásra váró életmese rejlik még a tarsolyában.
– Az olvasó legyen bátor, merjen szembenézni a kellemetlen, múltbeli történetekkel, ne legyen ott a „szégyenfolt” a családban – üzeni Fanni a befogadóknak. – Beszéljünk bátran a múltról, mert a beszéd, a kommunikáció mindent fel fog szabadítani. A mi dolgunk pedig az, hogy megtudjuk, mit adhatunk tovább a múltból a jövőnek.
Megjelent a Magyar7 2022/1. számában.
