Gyergyóból a Görgényi-havasokba - VIDEÓVAL
A Görgényi-havasok alatt, a széles Gyergyói-medence kellős közepében éldegélt egy nagy szakállú, öreg székely góbé: Hazug Pista bácsi. Mindez akár egy mese kezdete is lehetne, de mesének inkább az tűnt, amit Pista bácsitól hallottunk a környéken megesett dolgokról.
Legutóbb például olyan vihar kerekedett, hogy elsötétült az égbolt, és az eső mellett kígyók és viperák is hullottak az égből. A sok eső aztán nagy áradást hozott: a Maros például úgy otthagyta a neki szabott medret, hogy annak a vize még Pista bácsi padlására is betört. Az ár szerencsére hamar elvonult, így nem maradt más, mint a padláson ragadt halakat összeszedni egy nagy kosárba. Máskor viszont alig csordogált víz a folyóban, így a halak nem tudtak rendesen megtanulni úszni. Szerencséjükre ott volt segítségül Pista bácsi, aki elmutogatta az ilyenkor hasznos mozdulatokat. De az is megesett már, hogy hősünk alatt letört egy nyírfa ága, ahonnan ő éppen egy medvére pottyant, amelynek hátán a görgényi hegyekig vágtatott. Kissé óvatosan fogadtuk Hazug Pista bácsi történeteit, majd az ilyenkor szokásos áldomás elfogyasztása után útra keltünk Gyergyóban, hogy világot lássunk.
A friss szellemi útravalóval a medence egyik legnagyobb és legrégibb településébe, Gyergyóalfaluba lódultunk tovább. Alfalu többszörösen is neves székely település. Leghíresebb szülötte István pap, aki 1567-ben János Zsigmond hadai ellen mozgósította Csík és Gyergyó népét: a Tolvajos-hágón sikeresen megvívott győzelem óta tartják meg a pünkösdi búcsút Csíksomlyón. A más településekről csatlakozók megadták a gyergyóalfalviaknak azt az előjogot, hogy mindig ők álljanak a búcsús körmenet élén, hiszen az ő papjuknak köszönhetően maradt katolikus Csík és Gyergyó vidéke. István pap szobra ott áll a XIII. században épült templom előtt.
De akad itt más is. A Hősök emlékművének legfelső sorába például Horthy István nevét vésték aranybetűkkel. Pár méterrel arrébb, a zászlótartó oszlopon egy egész egyszerű, de annál kifejezőbb felirat áll: „Ember vésd szívedbe, hogy ez a föld székely volt, és az is marad.” Az oszlop másik feliratának, egy híres Petőfi-idézetnek is megvan a maga története. Az 1960-as években Elekes Pál milicista fülébe jutott, hogy a szekuritáté merényletet tervez a zászlótartó oszlop két márványtáblája ellen. Meg is érkezett a fekete autó, melynek utasai rögvest hozzáláttak a márványtáblák szétveréséhez, de Elekes megfutamította őket. Hála neki, a feliratok ma is épek, sőt azokat felújították az utóbbi években. Az idézet ma is érvényes Gyergyóalfalura és népére: „Csak nem fajult el még a székely vér, minden kis cseppje drágagyöngyöt ér.”
Mindezen élmények után a Görgényi-havasokba indultunk, amelyről ki gondolná, hogy jóval fiatalabb, mint a vele szemközt ifjonti hévvel merészen kiemelkedő Hagymás-hegység mészkővonulata. Pedig jó, ha tudjuk, hogy amaz már több mint 100 millió évvel ezelőtt odagyűrődött Gyergyó és Csík határára, míg a Görgényi-havasok szinte a gyermekkorát éli a maga 10 millió évével. És valóban: ha jobban megnézzük, a Görgényi egy fáradt vénember benyomását keltve fekszik a Maros völgye fölött, holott nem is oly rég még vulkáni hamuval szórta meg a leendő Székelyföldet. Munkáját elvégezte, innen már nem volt más dolga, mint tanúja lenni a székelység évezredes küzdelmének a Görgény, a Maros, a Kis-Küküllő és a Nyárád vizeinek szorításában.
A Keleti-Kárpátok vulkáni ívéhez tartozó hegységet három részre szabdalták az említett folyók. A Marostól a Görgény völgyéig Északi-Görgényről beszélhetünk, a Görgény völgyétől a Bucsin-tetőig Közép-Görgényről, míg a Bucsin-tetőtől a Libán-tetőig Dél-Görgényről. Mi most a hegység középső részét vettük górcső alá, amelyet más néven Mezőhavasnak vagy éppen Száka-hegynek is neveznek errefelé. Utóbbi elnevezésre érdekes magyarázattal szolgálnak a helybeli nyelvészek. Eszerint Marosszék legmagasabb pontját, az 1777 méteres Mezőhavast Szék-hegynek nevezték hajdanán, amelyet a románok Secnek fordítottak, majd az újabb időkben ezt a magyarok visszafordították Száka-hegynek.
Kezdjük is az ismerkedést a legmagasabb ponton, a Mezőhavason, amely tulajdonképpen egy hatalmas vulkáni plató elszórt fenyőkkel, magaslesekkel. Amiért érdemes ide felkapaszkodni, az a vulkáni kaldera, amely szinte teljesen épen megőrződött. A mintegy 4 km átmérőjű és 500 méter mélységű krátert a Székelyó pataka vágta át és vezeti le csapadékát északra, Laposnya felé. A kalderát hat, 1600 méternél magasabb csúcs öleli körbe. A vulkáni formák szegényessége miatt a Mezőhavas tömbjén és annak környékén nem hemzsegnek a turisztikai látványosságok. Talán emiatt is szinte alig koptatják turistabakancsok a hegységet, annál inkább a vadászok csizmái, ugyanis az összefüggő fenyőerdőben rengeteg a vad, ami miatt a Görgényit Erdély vadaskertjének is nevezik. A jól karbantartott utak is vadászati célokat szolgálnak, sőt a kerek tisztások közül kettő is Ceaucescu helikopter-leszállójaként funkcionált a ’80-as években. Mi csak siketfajd- és medvenyomokkal találkoztunk, mikor a Mezőhavasról visszatértünk szállásunkra, a Bucsin-tetőn található Székely Bujdosó panzióba. Nem véletlen, hogy itt szálltunk meg, ugyanis Balázs Feri bácsi személyében valódi székely góbé üzemelteti a Bucsin legrégibb szálláshelyét, akinek anekdotáit több napig volt szerencsénk élvezni, némi mondóvíz kíséretében.
De nem csak adomákról és pálinkáról szól a Mezőhavas: a hegy nyugati lábánál ott van Rapsonné vára. Aki ide jön, ne várjon vaskos falakat, díszes maradványokat, alig pár ittfelejtett kő emlékeztet a múltra. Rapsonné vára talán az Árpád-korban, a tatárjárás idején épült, a bucsini átjáró, a Kis-Küküllő völgye és Sóvidék védelmére, de csak pár évtizedig állt. Úgy tartják, a szép Rapsonné ide hallotta a kolozsvári harangot, és szívesen el is járt a kincses város templomába. Utat az ördöggel készíttetett, akinek egy hegy aranyat és egy völgy ezüstöt ígért. Mikor az ördög a bérért jött, Rapsonné összefogta jobb keze három ujját, reá tett egy aranyat, tenyere völgyületébe pedig egy darab ezüstöt: íme, a hegy arany s a völgy ezüst, szólt az ördögnek. A megcsalatott ördög erre mérges lett, s a kész utat Szovátától egész Kolozsvárig lerombolta. Csak a vár közelében hagyott fenn egy darabot, amelynek ma is látszanak a nyomai, és amelyet ma is ördögútnak hív a nép. A romok közé évszázadok óta már csak hálni jár a lélek, de a legenda a mai napig őrzi a hely szellemét. Amíg van, aki meghallgassa és továbbadja, addig biztosak lehetünk a gyergyói székely jövőben. Mert ne feledjük az alfalui feliratot: Ez a föld mindig székely volt és az is marad!
(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2020/49. számában)
