Görgei fejsebe
Az 1848–1849-es honvédsereg tábornokai közül többen is megsebesültek, Józef Bem háromszor, gróf Henryk Dembiński két ízben. A császári oldalon Benedek Lajos sebesült meg, Christian Götz Vácnál, Heinrich Hentzi von Arthurm vezérőrnagy Budavár bevételekor kapott halálos sebet. Görgei Artúr tábornok az 1849. július 2-i komáromi csatában kis híján odaveszett, sebesüléséről különféle történetek kaptak lábra.
Forró hétfő volt 1849. július 2-a. A császári-királyi fősereggel szemben reggel óta tartott a küzdelem, s amikor a magyar balszárnynak lehetősége nyílott Ószőny visszafoglalására, Görgei – aki Klapka György vezérőrnagy szavai szerint e napon „mint egy isten hadakozott” – döntő lépésre szánta el magát. Magára kívánta vonni az ellenség figyelmét, hogy Klapka dolgát megkönnyítse, így 20 óra körül lovasrohamot vezényelt Herkálypusztánál, amelynek élére ő és Poeltenberg Ernő vezérőrnagy állt. A II., III. és VII. hadtest huszonnégy huszárszázada – mintegy háromezer huszár – vágtázott utánuk. A látvány olyannyira lenyűgöző volt, hogy a szabadságharc festője, Than Mór a monostori sáncok visszavétele mellett ezt a témát több variációban is megfestette.
Görgei egyik ordonánca, szentkirályszabadjai Karsa Ferenc hadnagy naplója szerint „a fővezér vágtatva rohan kíséretével a tétovázó huszárokhoz, az ágyú golyók között ingadozókat megállítja s evvel a felszólítással: ´Fiúk, hát nem gyüttök a vörös hacuka után attakba?´ fellelkesíti őket, s éljen Görgey kiáltással nyomban követik a fővezért.” A tábornok „vörös zekéjében, nagy fehér structollával fekete Kossuth-kalapján”, Csóka nevű, tizenkilenc markos, pej színű angol telivérjén ülve igen feltűnő látványt nyújtott és az ellenség is könnyedén felismerte, ugyanis a császári dzsidások lengyelül már messziről kiabálták: „Tilko tego czerwonego!” („Csak azt a vöröset!”). Az 1848–49-es magyar függetlenségi háború legnagyobb huszárattakja során szerezte Görgei a fejsebét, a huszárok rohamát pedig az orosz tüzérség oldalazó tüze, s az ellenséges lovasság feltartóztatta és visszaverte.
Balra tőlük állt az ellenséges középhad szélső jobbszárnyi ütege, és rendkívül szaporán szórta lövedékeit az utánam nyomuló huszárokra. Előre láttam, hogy ezeket, ha az eddigi irányban közelítenek, jobb felől, az ulánusok felől nagy veszedelem érheti. Ekkor még elég távol voltak ahhoz, hogy jobbra irányt változtatva szembeszállhassanak velük. De ennek gyorsan kell megtörténnie, Poeltenberggel tehát hamar tudatnom kellett a fenyegető veszélyt. (…) Ezért aztán – mivel kiáltásom ilyen távolságból az előnyomulás zajában és a közeli ellenséges ütegek szakadatlan bömbölése közepette odáig el nem hatott – arra voltam utalva, hogy kalapommal integetve és mutogatva értessem meg magamat Poeltenberg tábornokkal.
Merőn a felém közeledő huszárokra szegzett szemmel igyekeztem kiolvasni mozdulataikból, vajon értik-e a veszélyt rejtő pont felé való mutogatásomat: egyszerre csak erős ütést kaptam, és éreztem, hogy meg vagyok sebesülve.”
A főseregnél tartózkodó Ludvigh János kormánybiztos arról tájékoztatta Kossuthot, hogy „egy kartács (Görgei) koponyáját (…) felhasította. Mennyire veszélyes a koponyarepesztés, mennyire nem, az orvosok még meg nem határozhatják”. Az elsősegélyt nyújtó Kereszty Béla, a Hannover-huszárok ezredorvosa arra jutott, hogy „a koponya tetején 12–15 centiméternyi hosszú, cikk-cakk alakú, tehát tompa eszköz, talán gránát (darab) által ejtett sebnek találtam, melynek mélységét azonban első pillanatban megvizsgálni nem találtam sürgősnek.”
Lumniczer Sándor törzsorvos benyomása szerint a seb gránátszilánktól származott, „erre vallottak a seb szakadozott szélei, valamint az a körülmény, hogy egy közelről Görgei fejére mért kardcsapás a koponyát kettéhasította volna, míg ellenben a levegőben (…) szétpattant gránátszilánk estében a fővezér fejéhez csak odavágódott.”
Már a nyári hadjárat idején elterjedt a kardvágás és merényletkísérlet legendája, ami később több visszaemlékezésben is megjelent azok tollából, akik részt vettek a rohamban, de a sebesülésnek nem voltak közvetlen szemtanúi. Az osztrákok is beszálltak a legendagyártásba, tudni vélték, hogy a sebet kardvágás ejtette, amely az 5. Liechtenstein-könnyűlovasezred Weniger nevű tizedesétől vagy egy orv közhuszártól származott.
Karsa hadnagynál olvashatjuk: „Úgy ahogy bekötözték; a tarkóján tátongó sebet vélhetőleg akkor kaphatta, mikor a menekülő lovasság űzésére a Ferdinánd huszárok közül egy nehány előre száguldott s közvetlen Görgey közelében rohant el, egy azok közül akarva, nem akarva, az ő lelke tudja, sebesíthette meg.” Réthei Zámbory Emil Ferdinánd-huszár főszázados arról írt, hogy a lovasrohamban „maga a fővezér, Görgey, feje hátulján mély vágást kapott.”
A szintúgy a Károlyi-huszároknál szolgált Vasváry Ferenc kiszínezett beszámolójában az áll, hogy „Görgey főhadparancsnoknak szemem láttára egy nem fiatal huszár, alig hozzám két lóhosszúságnyi távolságra, olyan két vágást mért feje hátsó felére, mintegy kétujjnyira egyik a másik felett, hogy habár nem is volt a csapás túlerős, de a fejbőrt majd csaknem egy bakarasztnyi távolságban bevágta annyira, hogy a vörös blúzon, amelyet viselt, lovára csurgott hátán végig a vére. (…) Tőlünk kapta azt a pár bélyeget. Ellenségtől ugyan, de nem az osztrákoktól, hanem olyan ellenségtől, aki bizonyosnak tartotta eddigi cselekedeteiből, hogy Görgey áruló.”
Marzsó János József Miklós-huszár főszázados Görgei „sebfejlövéséről”, Sáfrány Mihály tüzér hadnagy arról írt, hogy „Görgey a maga sebét nem kaphatta másként, mint visszafelé futás közben egy német lovastól.” Akadt, aki tudni vélte, hogy saját ordonánc huszárja sebesítette meg, amiért később jutalmat kapott Görgeitől.
Szillányi Péter táborkari őrnagy hadműveleti naplójába annyit írt, hogy Görgei „a fején egy kardvágás által megsebesült”. Gróf Arthur von Seherr-Thoss Nádor-huszár főszázados úgy tudta, egy császári lovas kardvágása sebesítette meg Görgeit „olyan mélyen, hogy az agyveleje is kilátszott”. Alsószalóki Krivácsy József alezredes, a komáromi vár tüzérparancsnoka egy későbbi röpiratában azt állította, hogy egy Hannover-huszár vágta fejbe.
Görgey István több verzióról számolt be, így arról, hogy Bereczky Ferenc huszár őrmester vágta le a bátyját megsebesítő dragonyost, aki ezért pár arany jutalmat kapott, de arról is volt tudomása, hogy egy svalizsér altiszt volt a kardvágás elkövetője, aki ezért tisztté avanzsált.
Válságos állapotában is képes volt arra, hogy hadseregét levezesse Arad környékére, mágnesként húzva maga után a cári főerőket, ezzel lehetőséget adván arra, hogy a Szeged környékén összpontosított honvéd fősereg Haynaut megverje. Ám igyekezete hiábavalónak bizonyult…
Megjelent a MAGYAR7 28. számában.
