Gondolta volna? Nem az esti nassolás a legártalmasabb

Az édességek különös kettősséget hordoznak magukban. Egyszerre jelentenek vigaszt, jutalmat és gyermeki örömöt, ugyanakkor évek óta heves viták célpontjai is: vajon mennyire árthatnak az egészségnek, és hol húzódik az a bizonyos határ, amit érdemes lenne betartani? Bár sokan próbálnak leszokni róluk, valójában kevesen tudnak hosszú távon ellenállni a csábításnak. Az azonban messze nem mindegy, mikor eszik őket. És itt jön a meglepetés: nem a késő esti nassolás bizonyul a legártatlanabbnak.

A szervezet ébredés után teljesen másképp bánik a cukorral, mint a nap bármely más szakaszában.

Éhgyomorra egy apró falat is hatalmas vércukor-emelkedést vált ki. Ez a gyors felpörgés azonban nem tart sokáig: a glükóz hirtelen lezuhan, ön pedig hamar fáradtnak, nyűgösnek és újabb édesség után sóvárgónak érzi magát.

Ezzel tulajdonképpen meg is nyílik az ördögi kör. A nap úgy telik, mintha folyamatosan „utánatöltene”: egy kis csoki itt, egy süti ott – miközben a valódi, tápláló energiát biztosító ételek fokozatosan háttérbe szorulnak. A teljes értékű szénhidrátok lassú felszívódása helyett a szervezet egyre inkább a gyors cukorlöketeket keresi.

Ha egy kiegyensúlyozott, fehérjét, rostot, jó minőségű zsírokat tartalmazó étkezés után nyúl édességhez, egészen más élettani folyamatok indulnak el. Ilyenkor a szervezete már „pajzsot” kapott az ételben lévő tápanyagoktól, így a desszert nem okoz olyan heves vércukor-kiugrást, mint reggel.

Az étkezés utáni desszert sokkal kevésbé billenti ki a szervezetét az egyensúlyból. A glükóz szintje stabilabban marad, ön pedig kisebb valószínűséggel vágyik újabb és újabb édes falatokra.

Ilyenkor az édesség valóban azt jelenti, ami: egy apró élvezetet, nem pedig energiaforrást vagy pótcselekvést.