Gond van az írástanulással?
Az elmúlt hónapokban sokat foglalkoztunk a kommunikáció beszélt formájával, annak különböző megnyilvánulásaival, hibáival, a beszédhibák sokféleségével. Ezt követte a kommunikáció nyomtatott formája, és az olvasás elsajátításának buktatói. Ma a kommunikáció írott formája elsajátításainak problémái kerülnek előtérbe.
A diszgráfia jelentése: írászavar. A diszgráfia önállóan is megjelenhet, de lehet a diszlexia írásbeli megnyilvánulása, valamint a rossz mozgáskoordináció tünete is. Ugyanúgy, mint a diszlexiánál, az óvodás korú gyerekeknél, akik nem tudnak még írni, csak veszélyeztetettségről beszélhetünk. A diszgráfia esetében sem feltétlenül jelenik meg minden esetben az összes tünet. Azonban ebben a korban is előfordulhat, hogy a nyomtatott és írott kommunikáció hibájának mindkét fajtája egyszerre jelenik meg egy gyerek esetében. Ilyenkor megesik, hogy teljes írásképtelenséget okoz. A diszlexiára hajlamos gyerekeknél a ceruzafogás eltér a szokásostól, görcsösen fogják az írószert, erősen rányomják a papírra, és gyakran felkapkodják róla. Óvodás korban már jellemző rájuk, hogy nem szeretnek rajzolni.
Az okok egyaránt lehetnek az észlelés zavarai és a mozgáskoordináció problémái is. Az okok között megtalálható a tér- és időbeli, a látás- és hallásbeli elemző és összetevő folyamatok fejletlensége. Ugyanúgy jellemzői lehetnek az íráshoz szükséges képzetek, a térbeli és az időbeli tájékozódás nehézsége, kialakulatlansága és az átkódolás problémái is.
Tünetei között megtalálható a rendezetlen, kusza írás. Előfordul, hogy az írás nem igazodik a vonalrendszerhez, a vonalvezetés hullámzó.
Ugyanaz a betű többféleképpen jelenhet meg, és a hasonló betűk között eltűnhet a különbség. A szavak közötti távolság nagy mértékben különböző. A hosszú és a rövid hangok megkülönböztetése, illetve a hagyományos írásmód különösen nehéz a számára.
Tollbamondáskor gondolkodnia kell a leírandó betűk alakján, így lemarad, kapkodni kezd, és elhagyja a szavak, mondatok végét. Megtörténik, hogy egyes korábban hallott szótagokat beszúr, a szóközök, a központozás és a nagybetűk elmaradnak. Másoláskor lelassul, mivel nem tud egyszerre két-három betűnél többre emlékezni.
A diszgráfia azonban nem egyenlő csak a rendezetlen külalakkal és a rossz helyesírással. A diszgráfiásnak gondjai vannak a nyelvtani műveletekkel is.
Nehéz feladat számára ezek megértése, alkalmazása és megjegyzése.
A szem-kéz koordináció pontatlansága miatt az írás technikai része nehéz. Ilyenkor az írás külalakja csúnya, a betűk kilóghatnak a sorokból, rendezetlen az íráskép. Ez az úgynevezett alaki diszgráfia.
Ez esetben az írás külalakja elfogadható, de nagyon gyenge a helyesírás, és a kisiskolás nem tudja írásban kifejezni a saját gondolatait. Előfordulhat olyan is, hogy a gyermek szépen és hibátlanul másol, de tollbamondásnál nagyon sok hibát ejt.
A diszgráfia nem betegség, nem fogyatékosság!
Ha a szülő észleli a tüneteket, akkor minél előbb forduljon gyógypedagógushoz, logopédushoz. Amikor a pedagógus jelzi a szülőnek, hogy diszgráfia állhat a háttérben, nagyon fontos, hogy a szülő ebben a segítő szándékot lássa, ne feltételezzen valamiféle megbélyegzést. Minden esetben a szülőkön múlik, hogy mikor kerül a gyermek szakemberhez! Minél hamarabb megtörténik a diagnosztizálás, annál hatékonyabb lehet a fejlesztés, aminek az elmaradása fölöslegesen megnehezíti a gyermek további életét.
A szülő és a pedagógus is feltétel nélkül fogadja el olyannak a gyermeket, amilyen, és igyekezzenek motiválni őt.
Dicsérjék, bíztassák, és ne keserítsék el, hogy más gyerekek esetleg ügyesebbek, könnyebben veszik az akadályokat. A gyermeket korábbi önmagához mérjék, és ne másokhoz. Keressék meg azokat a területeket, melyeken a gyermek kiemelkedőt tud alkotni, és hagyják, hogy kibontakoztassa képességeit. A gyakorlás legyen érdekes, változatos, gyakori szünetekkel, és juttassa a gyermeket sikerélményhez. Ne feledjük, hogy a nem tanulási célú közös játékok is segítenek a gyermek fejlődésében.
A diszgráfia nem javul a sok másoltatással, hanem speciális kezelést igényel. Leküzdése sokszor nehezebb, mint a diszlexiáé. Az íráskészséget diktálással fejlesztjük: eleinte csak betűket később szótagokat mondunk tollba. Amikor már biztosan képes megoldani ezeket a feladatokat, akkor jöhetnek a szavak. Megfigyeltetjük és alaposan áttanultatjuk a betűk és a betűkapcsolatok formáját. A kezelés későbbi szakaszaiban a tanulónak képekről kell beszélnie, egyes szavakat mondania, leírnia, mondatokat befejeznie.
A helyesírás javítására először a képességeket fejlesztjük.
A ritmusérzék, a szótagolás, a hallási figyelem és felismerőképesség, és az emlékezet egyaránt fontos a helyesírás szempontjából. Szinte minden esetben a nyelvtani elemzés is fejlesztésre szorul. Külön figyelmet kell fordítanunk a szavakban megnyilvánuló és a mondatokban megjelenő hibákra is.
A fogalmazási képességet is növelni kell. Ennek érdekében a tanulóknak képekről kell mondatokat alkotniuk. Ennek a szakasznak a sikeres megoldása után következik képek alapján a szövegalkotás.
Fontos fokozata a fejlesztésnek, hogy a szókincs gyarapodásával párhuzamosan leíratjuk a tanulóval a különféle szempontok szerint gyűjtött szavakat.
Ezek a szempontok lehetnek a szófaj, a jelentésmező, a mondatrész, az ellentétek.
Természetesen vannak olyan tevékenységek, amelyek segítségével otthon is, akár megelőző jelleggel is fejleszthetjük gyermekünk képességeit. Jó hatása van a gyurmázásnak, a kézműves tevékenységeknek, a rajzolásnak, a rajzos rejtvények, például labirintusok megfejtésének, vagy a "kösd össze a pontokat" típusú játékoknak, a különbségkeresőknek.
Megjelent a Magyar7 hetilap 49. számában.
