Goethe, Bach, Schiller városa
Őszintén megvallva, Lipcse nem tartozott azon német városok közé, amelyeket okvetlenül szerettem volna meglátogatni. Nem éppen fényes emlékeim még az átkosba nyúlnak vissza. Pár évvel a bársonyos forradalom előtt jártam ott szolgálati úton, hogy műsort készítsek az őszi nagyvásárról.
A lipcsei vásárok a szocialista gazdaság kirakatának számítottak, mind a tavaszi, mind az őszi rendezvény nagy esemény volt.
A város akkor nagyon szürkének, ridegnek tűnt, a szállodám környéke is lehangoló volt. Ma azonban már egy teljesen új arculatú Lipcsében találja magát az ember.
Ismerőseim hívták fel rá a figyelmem, hogy érdemes vonattal utazni a városba, ugyanis már maga a főpályaudvar is lenyűgöző. Ez állítólag Európa legnagyobb alapterületű vasútállomása. A háromszintű pályaudvar valóban egyedülálló. A vonatból kiszálló utas úgy érzi, mintha egy nagy áruházba csöppenne, ahol mellesleg vágányok is vannak. Az 1915-ben átadott épület modernizálását 1998-ban fejezték be. A 36 peronon kívül az állomáson közel 150 üzlet, étterem, büfé, sőt egy kis áruház is található.
A ma félmillió lakosú Lipcsének a 2. világháború során nagy szerencséje volt. Nem szenvedett akkora károkat, mint például Drezda, így részben megmaradt a patinás, hangulatos belvárosa.
Ezt ugyan az NDK-s időkben elhanyagolták, de a rendszerváltás után visszakapta a régi fényét. A pályaudvar része a Ludwig-könyvesbolt is, amelyet sokan Európa egyik legszebb könyvkereskedésének tartanak. Akár egy napot is el lehetne itt tölteni.
Az állomásról kilépve nem kell sokat gyalogolni, hogy megismerkedjünk a szász város nevezetességeivel. A belváros szívében található Marktplatz a régi városházával a hét néhány napján még ma is piacként üzemel. A régi városházában lehet a legtöbbet megtudni a város történetéről, ugyanis az épület ma várostörténeti múzeumként szolgál. Többek közt azt is megtudhatjuk itt, hogy Lipcse (németül Leipzig) a Lipsk szláv szóból kapta a nevét (jelentése: ahol a hársfák állnak). A Pleisse a Fehér-Elster és a Parthe folyó találkozásánál fekszik. A folyók ma is fontos részét képezik a városi közlekedésnek, néhány perces hajókázás után gyönyörű zöldövezetbe lehet eljutni.
Az első írásos emlék Lipcséről 1015-ből származik, városi és kereskedelmi jogokat 1165-ben kapott. Az 1409-ben alapított egyeteme indította el a várost a jogi és könyvkiadói központtá való fejlődés útján.
Nem véletlen, hogy a Német Legfelsőbb Bíróság és a Német Nemzeti Könyvtár is ebben a városban található. A jelenkor történelme iránt érdeklődök nem hagyhatják ki a városnézésből a Nikolaikirche (Szent Miklós-templom) megtekintését. A templom 1989 őszétől az ellenzéki mozgalmak fészke volt, hétfőről hétfőre itt gyűltek össze azok, akik elégedetlenek voltak az NDK-val, majd innen indultak békés felvonulásokra. Ez a mozgalom is hozzájárult a berlini fal ledöntéséhez, ami a keletnémet szocialista rendszer megszűnéséhez vezetett. Ismerőseink szerint a templom máig megtartotta politikai szellemiségét, napjainkban is tartanak itt békeimákat.
Lipcse történelme szorosan összefonódott a kereskedelemmel. Már az 1100-as évek közepén városi jogokat, vásártartási jogot és egyéb privilégiumokat kapott. Mindezek révén már akkor fontos kereskedelmi központnak számított; a világ legrégibb vásárvárosai között tartják számon. Emellett évszázadokon át fontos nyomdászati központ volt.
Lipcse nagy zenei hagyományokra tekint vissza. Erről árulkodik egy ötletes, a belvárost 5,3 kilométer hosszan átszövő sétaút is, az ún. Notenspur (magyarul kottanyomot vagy zenei ösvényt jelent). A zenetörténet iránt érdeklődők a járdába ágyazott jeleket követve járhatják végig a híres lipcsei zeneszerzők lakóhelyét, tevékenységük színhelyét.
Azt is megtudhatják például, hogy Johann Sebastian Bach csaknem 27 évet töltött a városban, ahol a Tamás-templom karnagya volt. Földi maradványai is itt nyugodnak a Thomaskirchében.
Lipcse történelme nem szűkölködik híres művészekben, akik életük hosszabb-rövidebb időszakában a városhoz kötődtek. Több mint negyedszázadig volt például a város zenei direktora és ma is világhírű fiúkórusának karmestere Johann Sebastian Bach.
Friedrich Schiller szintén a közelben kapott ihletet az Örömóda megírásához, de ide járt egyetemre Goethe, Nietzsche, Wagner, Erich Kästner, vagy éppen a német kancellár, Angela Merkel is a ’70-es években.
Lipcsének nemcsak a történelmi múltja gazdag, de zöldterületekben is bővelkedik. Remek célpont lehet például egy hosszabb sétára a belvárostól nem túl messze fekvő Clara-Zetkin Park vagy a Rosental. Lipcsében és környékén nagy múltra tekint vissza a városi kertészkedés, ötvenszázaléknyi zöldterületével jelenleg Németország legzöldebb városainak egyike.
A város szinte minden pontjáról látható a Panoráma-torony, a Panorama Tower. Eredetileg egyetemi épület volt, ezért is emlékeztet egy nyitott könyvre. Jelenleg vállalati irodák vannak benne, és a tetején, a 29. emeleten egy nagyon népszerű étterem. A Panorama Tower 142 méteres magasságával Közép-Németország legmagasabb épülete.
Az üvegtoronytól néhány utcányira, az ikonikus Mädler passzázsban található Lipcse legismertebb étterme, az Auerbach-pince. A híres vendéglő bejárata előtt Faust és Mefisztó szobra fogadja a látogatót. Nem véletlenül, hiszen ez a hely volt Goethe törzshelye lipcsei egyetemi évei alatt, és itt, a falakon levő festményeken látta meg először Doktor Faustus alakját, ami később élete fő művének a megírására ihlette. Feltűnt, hogy a járókelők közül sokan megsimogatták a Faust-szobor bal lábát. A babona szerint ugyanis ez szerencsét hoz. Goethe állítólag nagyon kedvelte a várost, Párizshoz hasonlította, és a világ egyik legszebb helyének tartotta.
Lipcse újabban ismét a reneszánszát éli. Az egykori keletnémet iparváros az utóbbi években egyre népszerűbb lett a turisták körében, olyannyira, hogy a New York Times Lipcsét pár éve Európa legizgalmasabb úti céljai közé sorolta.
Az ott töltött néhány nap tapasztalatai alapján állíthatom, hogy joggal.
(A szerző felvételei.)
Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/8. számában.
