George Washington magyar huszárezredese
Háromszáz évvel ezelőtt született és 245 évvel ezelőtt halt hősi halált Fabriczy Kováts Mihály huszárezredes, nemzetközileg elismert katonatiszt, az amerikai függetlenségi háború hőse, az amerikai könnyűlovasság megalapítója.

Kováts Mihály 1724-ben született Karcagon, köznemesi családban. Tizenhat évesen megszökött otthonról és beállt a hadseregbe. Az osztrák örökösödési háborúban a jászkun huszárezred kötelékében harcolt. Később a franciákhoz csatlakozott, ahol honfitársait megkeresve Bercsényi Lászlónak, a híres kuruc generális, Bercsényi Miklós fiának a huszárezredében vállalat szolgálatot. A hétéves háborúban már a porosz hadseregben találjuk, az osztrákok ellen harcolva többször megsebesült és megkapta a Pour le Mérite-díjat (a Porosz Királyság legmagasabb kitüntetése volt, amelyet csak különleges személyes teljesítményért adtak – a szerk. megj.).
Egyetlen ismert gyermekük korai halála után házasságuk megromlott, Kováts Mihály pedig bekapcsolódott a lengyel függetlenségi küzdelmekbe. A bari konföderáció kiképzőjeként készítette fel a katonákat az oroszok elleni harcra. Itt kötött barátságot a fiatal Kazimierz Pułaski gróffal.
1776 augusztusában elhagyta a Habsburg Birodalmat, Olaszországba, majd Franciaországba utazott. 1777 januárjában Bordeaux-ból levelet írt Benjamin Franklinnek, az Egyesül Államok akkori, első franciaországi nagykövetének, aki egyebek mellett az európai önkéntesek Amerikába juttatását is intézte. Ebben – latinul, mivel még nem tud tökéletesen franciául vagy angolul – azt írja, „Az arany szabadságnak nem sárarany az ára”, levele végén pedig úgy fogalmaz, „semmit sem kívánok olyan hevesen, mint hamar útra kelni, hogy ott, ahol azt a legnagyobb katonai szükség megköveteli, szakadatlan szolgálatban éljek-haljak”.
Előbb New Jersey északnyugati részén harcolt az angolok ellen, majd Karolinába vezényelték, Charleston felmentésére. A város ostrománál esett el 1779. május 11-én, igazi huszárként, szablyával a kezében. A Pułaski-légiónak hatalmas túlerővel kellett szembenéznie Charlestonnál. A város vezetése már megállapodott a megadás feltételeiben, de Pułaski kijelentette, megvédi a várost. A parancsnok támadásra vezette a lovasságot, amihez, parancsa ellenére, a gyalogság is csatlakozott, így a légió két egysége szinte akadályozta egymást a harcban. A Pułaski oldalán harcoló Kováts Mihályt meglőtték és leesett a lováról. Az angolok már holtan találták és maguk temették el a helyszínen. Ez is mutatja, milyen nagyra becsülték a légió katonáit. Skelly brit brigadéros azt írta róluk naplójában, a „Pulski légió lovassága volt a legjobb lovasság, amivel a lázadók valaha is rendelkeztek”.
A kápolnácska, melyet 1853-ban, a templom restaurálása alkalmával újból fedtek s azóta is karban tartottak, ma is megvan az egykorú terebélyes hársak közepette, ahol ... hirdeti az ősi földön az amerikai szabadságért hősi halált halt magyar huszártiszt, az Egyesült Államok lovassága első kiképzőmesterének emlékét” – írja Póka-Pivny Aladár, a Kováts-életmű kutatója.
Fabriczy Kováts Mihálynak jelentős kultusza épült ki az Amerikai Egyesült Államokban a függetlenségi háború önkénteseként, Charlestonban emléktábla és szobor is őrzi emlékét, az amerikai szenátus pedig Kováts Mihály-emléknappá nyilvánította május 11-ét. A második világháború idején hadihajót neveztek el róla, a charlestoni Citadel katonai főiskola kampuszának egyik része, New Yorkban pedig közterület viseli a nevét, Washingtonban lovas szobor és dombormű is őrzi emlékét.
Nevét a magyar Hávor-, francia Bercsényi-, porosz Székely-huszárok sorában és a lengyel bari konföderáció szabadságharcosai között is számon tartják.
A Kováts 300 emlékév keretében nagyszabású rendezvényekre került sor Karcagon, az ezredes szülővárosában, a Magyar Posta emlékbélyeget adott ki az évfordulóra. A washingtoni Kossuth Házban októberben avatták fel Györfi Sándor Kossuth-díjas szobrászművész Fabriczy Kováts Mihálynak emléket állító alkotását. Szinyén pedig felújították az emlékére emelt kápolnát, amelyet a Borbás Márton szobrászművész által készített emléktáblával együtt a múlt héten adtak át.
Megjelent a Magyar7 2024/47. számában.