Francisco Goya 280 éve született

Egy aranyozómester hat gyermeke közül negyedikként, egy Fuendetodos nevű kis aragóniai faluban látta meg a napvilágot. Goya már Zaragozában nőtt fel, itt kötött életre szóló barátságot a gazdag kereskedő Martin Zapaterrel, levelezésük bepillantást enged a festő legendákkal övezett életébe.

Művészi tanulmányait 1759-ben José Luzán rajzakadémiáján kezdte, később majdani sógora, Francisco Bayeu madridi műtermében dolgozott, de egy utcai verekedés miatt távoznia kellett a városból.

A Spanyol Királyi Akadémia 1766-ban másodszor is elutasította ösztöndíj-kérelmét, így huszonöt évesen saját pénzén utazott Itáliába, s Rómában festett Hannibál-képe Parmában egy festészeti versenyen elismerést kapott, de pénzdíjat nem. Apja betegsége miatt egy év után haza kellett térnie, ezután kapta első jelentős megbízását a zaragozai Pilar-templom freskóinak megfestésére. 1774-ben feleségül vette Bayeu nővérét, Josefát, a párnak hat gyermeke született, de csak egy élte túl a festőt.

A következő évben Madridban telepedett le, a Királyi Szövőműhely Goya kartonmintái alapján készült, vadászjeleneteket és népies életképeket megörökítő faliszőnyegei széles körben ismertté tették.

Krisztus a kereszten című képe nyomán 1780-ban a művészeti akadémia tagjává választották, keresett portréfestő lett, a királyi család és az arisztokrácia tagjai is rendeltek tőle műveket. 1786-ban megkapta a királyi festő címet, 1789-től IV. Károly, majd VII. Ferdinánd király udvari festője lett, a dinasztia tagjairól festett portréi és csoportképei leleplező erejű, szinte karikatúra-szerű alkotások, dekadencia, degeneráltság, butaság sugárzik róluk. A francia felvilágosodás eszméinek hatása alatt a vallási fanatizmust örökítette meg Nagypénteki processzió és Az inkvizíciós törvényszék ülése című vásznain. Nyolcvan lapból álló Szeszélyek (Los Caprichos) című grafikai sorozatának szörnyei és démonjai a zsarnokság, az inkvizíció, az őrültség, a börtönök, a kínzókamrák és a kivégzések világát idézik, s mivel számos ismert személyt felismerhetően ábrázolt, hamarosan le is állították a metszetek forgalmazását.

Arcképei mellett, mint az Alba hercegnője, 1798-ban készítette fő egyházi vonatkozású művét, a madridi San Antonio de Florida kápolna freskóit.

Goya a Szent Antal életéből vett jelenetekben mellőzte az egyházi piktúra kötöttségeit, az utca alakjaival népesítette be azokat.

Leghíresebb, 1800 körül festett képe, A meztelen Maya a női test ábrázolásának velázquezi és tizianói hagyományait vitte tovább, mitológiai utalások és allegóriák nélkül. A prűd és konzervatív Spanyolországban a kép nagy felháborodást keltett, még az inkvizíció is Goya nyomába eredt. Ő nem volt hajlandó eleget tenni a Maya felöltöztetéséről szóló követeléseknek, inkább egy új képet festett A felöltözött Maya címmel. Egy másik elmélet szerint a kép modellje, egy arisztokrata felesége a festő szeretője lett, s mikor az elhúzódó munka eredményét a megrendelő látni akarta, gyorsan egy "szalonképes" művet is festett. Goya 1792-ben súlyosan megbetegedett és elvesztette hallását, vélhetőleg a festékektől kapott ólommérgezés miatt. Megcsömörlött a madridi udvar fullasztó és gyanakvó légkörétől, betegsége és felesége 1812-ben bekövetkezett halála miatt egyre inkább magába fordult, kerülte a külvilággal való kapcsolatot.

A változás művészetében is megmutatkozott, egyre sötétebb hangulatú képeket festett.

A Napóleon megszálló seregei ellen 1808 és 1814 között vívott háború jeleneteit is megörökítette, a Harc a mamelukok ellen, valamint a Madrid védőinek kivégzése megrendítően ábrázolja az erőszakot. Megdöbbentő erejű az 1810-es Kolosszus, amelyen a megszállók ellen küzdő spanyol népet a táj fölé tornyosuló óriásként ábrázolja. A háború borzalmai című, 82 lapból álló rézkarc-sorozata a harcokat, az éhínséget, a kegyetlenséget mindent elborító rettenetként, szürreálisan mutatja be. Goya 1814-től magányosan és süketen élt Madrid mellett, ekkor festett vallásos képei (Krisztus az olajfák hegyén) őszinte áhítatról tanúskodnak.

A fiatalkorát megidéző Bikaviadal című rézkarcsorozata 33 lapja nagy népszerűségnek örvendett a spanyol közönség körében, de a visszatért Bourbonok kormányzásával nem tudott megbékélni, mindezt tetézte rettegése attól, hogy megőrül.

A nép által A süket házának (Quinta del Sordo) nevezett otthonának falára festett 14 baljóslatú fekete freskó önnön meghasonlását és népe sorsáért való aggódását ábrázolja, a legismertebb a Saturnus felfalja gyermekét. A freskókat ötven évvel halála után megpróbálták vászonra menteni, de a folyamat közben több is károsodott, ma a madridi Prado féltett kincsei. Utolsó éveiben a feleségére rendkívül hasonlító, elvált Leocadia Zorrilla gondoskodott róla, akit többször megfestett, egyes feltételezések szerint a nő harmadik gyermekének Goya volt az apja.

A festő 1819-ben súlyosan megbetegedett, Goya és orvosa című képén szenvedéseit adja vissza. Az idős és kiábrándult művész 1824-ben, a reakciós fordulat után a franciaországi Bordeaux-ba költözött, két évvel később lemondott a királyi festői címről.

Goya Bordeaux-ban halt meg 1828. április 16-án és itt is temették el, 1919 óta a madridi San Antonio de Florida kápolnában nyugszik. Goyát sokáig nem ismerték hazáján kívül, csak a 19. század végén fedezték fel. Képei Londonban, Berlinben, Bécsben is óriási sikert arattak, s ekkor kezdődött a mára hatalmasra duzzadt Goya-irodalom virágzása, Picasso és Dalí is sokat merített Goya művészetéből.

2006-ban Milos Forman forgatott életéről filmet Goya kísértetei címmel. Műveiből jelentős gyűjteménye van a budapesti Szépművészeti Múzeumnak is, ahol Leány korsóval és Köszörűs című képeit, valamint számos grafikáját őrzik.