Francia katonák 300 éve énekelnek magyarul Késmárkról
A különböző tehetségkutató tv-műsorokban jókat szoktunk derülni, amikor ambiciózus, ám kevésbé tehetséges szereplők angolul, vagy más idegen nyelven próbálnak énekelni. Nos, legalább ennyire különös, amikor más nemzet fiai igyekeznek magyarul dalolászni. De az, hogy francia ejtőernyős katonák énekelnek tárogatóval kísért dalt egy felvidéki városról, az azért erős kombináció. „Gyönge violának letörött az ága, az én bánatomnak nincs vigasztalása. Nagy Bercsényi Miklós sírdogál magába', elfogyott szegénynek minden katonája. Suhog a szél Késmárk felett, édes Hazám Isten veled!” – hangzik három évszázada az ismert sirató a francia elit kommandósok előadásában, amire erősen figyelni kell, hogy a magyar fül felismerje.
A Galgócon nevelkedett magyar gróf 1712-ben 23 évesen már részt vett a spanyol örökösödési háborúban. Előbb brigadéros, majd viceóbester, generális altábornagy rendfokozatot szerzett, később egyike lett annak a 321 személynek a francia történelemben, akik kiérdemelték a Franciaország Marsallja címet. Közülük csak 15-en nem franciák, ezért nem kis érdemről van szó, amit hősünk 1758-ban kapott meg XV. Lajos királytól. Ugyanakkor megtisztelték a legnagyobb francia kitüntetéssel, a Szent Lajos-rend lovagkeresztjével is, 1748-ban pedig kinevezték Commercy hercegség kormányzójává.
A Bercheny-ezred, ahogy a franciák írják, fokozatosan a francia szárazföldi erők egyik meghatározó alakulata lett, valamennyi komolyabb, Franciaországot érintő hadműveletben részt vett és vesz mind a mai napig. A laktanya dísztermében mindmáig kiemelt helyen látható Bercsényi portréja, kardja, valamint az a levél is, amelyben a magyar nemes felajánlja szolgálatait a francia királynak.
Gyakorlatilag a magyaros ezred vetette meg az alapját a következő korszak híres francia könnyűlovasságának, így a napóleoninak is. A francia királyi hadsereg számára jelentős változást hozott a vakmerő rajtaütéseiről ismert könnyűlovasság megjelenése. A dél-franciaországi városban korábban huszárlovakat tenyésztettek, ám miután a paripákat kivonták a harcászati alkalmazásból, az egységet ejtőernyős alakulatként szervezték újjá.
A világháborúkat, Afrikát, Indokínát, Algériát, Afganisztánt, vagy éppen Koszovót és Irakot megjárt ejtőernyősök vörös sapkáján a mai napig ott díszeleg a hongroise-nak, azaz magyarnak nevezett zsinóros sujtás. A jellegzetes, zsinóros öltözékű huszár különösen a Rákóczi-szabadságharc alatt és után vált egyfajta divattá Európa-szerte. Kevesen tudják, de a huszár szó eredete Mátyás király korára vezethető vissza. Az uralkodó húsz telkenként egy lovas katona kiállítására kötelezte alattvalóit.
Amikor pedig a huszárok nem harcoltak, büszkén ápolták a magyar örökség hagyományait. Bercsényi László édesapjának emléket állítva tette az ezred hivatalos indulójának a Gyönge violának letörött az ága című siratót. Annak ellenére, hogy a francia legényeknek meggyűlik a bajuk a magyar hangzókkal, mind a mai napig minden katonának ismernie kell és az ünnepi alkalmakon kórusban énekelni.
Magyarországon a Magyar Honvédség szolnoki, 34. Bercsényi László Különleges Műveleti Zászlóalj viseli a magyar–francia huszárparancsnok nevét, de Bukarest egyik kerületének elnevezése (Berceni) is innen ered, ugyanis a szabadságharc leverése után a Bercsényi huszárok ott állomásoztak. Tarbes-ban 2012-ben megnyitották a világ első huszármúzeumát.
Hűség és becsület, erre esküszik immár 300 esztendeje minden Bercsényi-huszár ejtőernyős. A tiszta becsület őrzésére pedig Bercsényi László jelmondata szólítja fel alakulatának tagjait: Si tu perds tout, sauve ton honneur!, azaz, ha mindent elveszítesz, mentsd meg a becsületed!
