Fizetős lehet a Facebook, 9/11 öröksége és A Jedi visszatér első kritikái
Amerikai sajtóhírek szerint hamarosan jöhet a fizetős Facebook, amely reklámmentes böngészéssel kecsegtetne. A héten volt az ikertornyok elleni 2001. szeptember 11-i terrortámadás évfordulója, amely örökre megváltoztatta Amerikát. S hogyan vélekedtek a korabeli rajongók a 40 éve megjelent, A Jedi visszatér című filmről, avagy régen tényleg minden jobb volt?
Kedves Olvasó, bizonyára Ön is régóta hűséges felhasználója a Facebooknak, s feltételezem, már el sem tudja képzelni nélküle az életét. Nincs ezzel semmi baj, elvégre nem a saját döntése volt, hogy a mindennapjai részévé tegye Mark Zuckerberg hírhedt előörsét. A világ költözött oda, s aki lemaradt, kimaradt. Vagy mégsem ennyire egyszerű a képlet?
Kétségtelen, hogy a Facebook forradalmasította a közösségi oldalak modelljét, s volt valami varázslatos a „kék f-betű” korai időszakában. Na persze nem az amerikai „őskorszakra” gondolok, hiszen a magyar változat 2008 őszén indult el, s szinte mindenütt az újdonság erejével hatott. Az akkortájt népszerű iWiW-el és a myVIP-pel szemben például nem volt szükség meghívóra, ingyenes volt a regisztráció.
Az igazán nagy változás azonban a „like gomb” megjelenése volt, hiszen az említett magyar közösségi oldalakon hosszú ideig csak kommentek írására volt lehetőség (ha nem csal az emlékezetem). A lájk néhány éven belül fogalommá vált, majd az évek alatt szépen lassan befurakodott az agyunkba, ahol mérhetetlen károkat okozott.
Onnantól kezdve ugyanis a lájkot valamiféle fokmérőként kezdtük értelmezni, s az egyre gyorsabban érkező reakciók hatására az agyunk őrült módon termelte a dopamint, nem mellesleg idomultunk is a rendszerhez.
Tudtuk, milyen tartalommal leszünk népszerűek, s gyakran kizárólag azért osztottunk meg valamit, hogy meglegyen a napi betevő lájkmennyiség. Ellenben ha azok elmaradtak, akkor akár letargiába is süllyedhettünk, s egy sor önértékelési probléma melegágyául szolgáltak.
Ugorjunk az időben. 2023-at írunk, s Mark Zuckerberg immáron Meta néven futó, a Facebook mellett az Instagramot és a WhatsAppot is markában tartó vállalat
szinte tökélyre fejlesztett egy olyan, célzott hirdetéseken alapuló üzleti modellt, amely már rég nem a közösségépítésről szól.
A Meta szemérmetlenül gyűjti és tovább is adja a felhasználók adatait, miközben a platform egyre átláthatatlanabbá és toxikusabbá válik.
Noha senki sem fogja elhagyni, egyrészt, mert napi rutinná vált „felmenni a Facebookra”, ennélfogva a nagyérdemű jelentős részét is itt tudjuk elérni, amely a cégeknek és a politikai szereplőknek valóságos aranybányát jelent. Ugyanakkor az elmúlt években a cég módszerei egyre gyakrabban ütköztek az Európai Unió jogszabályaival, a bár egy időben kivonulással is fenyegetőztek, most úgy tűnik, előnyükre fordítanák a helyzetet.
A hírek szerint ugyanis a Meta elsősorban az európai felhasználóknak szánná az új fizetős szolgáltatást, amely teljes reklámmentességet nyújtana a cég platformjain. Ez tehát különbözne a jelenleg elérhető fizetős szolgáltatástól, amely „Meta Verified” néven fut, és havi 14 euró körüli összegért egy megkülönböztető kék pipát, avagy ellenőrzött megjelölést, fokozott fiókvédelmet, gyorsabb támogatást és egyedi matricákat (nahát!) nyújt.
Mindenesetre a techóriások egyre nyilvánvalóbbá teszik mindenki számára a hírhedt szólást, miszerint ha nem fizetünk egy termékért, akkor mi vagyunk a termék.
Az idősebb olvasók valószínűleg emlékeznek rá, hol voltak és mit csináltak 2001. szeptember 11-én, amikor tudomást szereztek arról, hogy az al-Káida terrorszervezet összehangolt öngyilkos merényletsorozatot indított az Egyesült Államok ellen, melynek legnagyobb célpontja a New York-i World Trade Center ikertornyai voltak.
Én akkor még csak 5 éves voltam, s bár sokáig azt hittem, hogy vannak valamiféle foszlányaim, valószínűleg egy 1-2 évvel későbbi összeállításra emlékszem akkori újdonsült lakásunkból. Az amerikaiak emlékezetéből ugyanakkor nem lehet kitörölni 9/11-et, amely generációs traumaként hatott az egész nemzetre.
A folytatás és a következmények ismertek. Bush elnök meghirdette a terrorizmus elleni háborút, az USA pedig egy hónapon belül megkezdte az afganisztáni inváziót, azzal a céllal, hogy felszámolják az al-Káida helyi kiképzőközpontjait, valamint kézre kerítsék Oszáma bin Ládent és a terrorszervezet többi vezetőjét.
A szeptember 11-ei események örökre megváltoztatták Amerikát és a világot, amely belépett a félelem és a terrorizmus korába.
A Reddit nevű közösségi oldalon például többen is megjegyzik a témával foglalkozó topikokban, hogy 9/11 nagyobb változást hozott a világban, mint a Covid. Ugyanis míg utóbbi az egyén, addig előbbi a társadalom viselkedését változtatta meg gyökerestül.
Szeptember 11. után a bizalmatlanság a tetőfokára hágott, miközben a világ is sokkal zárkózottabbá vált, aminek egyik példája a szigorúbb biztonsági intézkedések bevezetése volt. Például a repülőtereken, a felhasználók beszámolói szerint ugyanis sokkal felszabadultabb volt a repülés, s úgy önmagában a mindennapi élet is 9/11 előtt.
Nem beszélve arról, hogy az ikertornyok elleni támadás következtében az USA történetének egyik legnagyobb átszervezését hajtotta végre.
Egyrészt felállítottak egy belbiztonsági szervezetet (Department of Homeland Security), a jövőbeli terrorcselekmények megelőzése és kivédése érdekében.
Másrészt a Kongresszus elfogadta az úgynevezett USA PATRIOT Act-et, mely többek közt lehetővé tette a rendfenntartó szerveknek, hogy onnantól kezdve bírói végzés nélkül figyelhessenek meg telefonvonalakat, e-maileket, személyes iratokat (pl. orvosi és pénzügyi), s amelyet azóta többen is alkotmányellenesnek minősítettek, lévén, hogy sérti az alapvető szabadságjogokat.
Idén 40 éve, hogy bemutatták az eredeti Star Wars-trilógia záró fejezetét, A Jedi visszatér című filmet, melyben Luke Skywalker ismét megvív apjával, a gonosz Darth Vaderrel, akit végül sikerül visszatéríteni a jó oldalra (erre utal a cím is). Az űropera rajongóinak körében egyfajta alapállás, hogy az eredeti hármas szent és sérthetetlen, s hogy sem az előzményfilmek, sem pedig a Disney-féle folytatástrilógia nem érhetnek fel hozzá.
Ezért is örültem, amikor rátaláltam a Csillagháborúk blog 4 évvel ezelőtti bejegyzésére, amely A Jedi visszatér korabeli, internetes (!) kritikáit szemlézte.
Pontosabban néhány egyetemista meglátásait, akik az USENET nevű, '80-as évekbeli levelező kliensen keresztül osztották meg egymással véleményüket az új filmről. A posztokat később archiválták, így azok megmaradtak az utókornak is.
Ez az egész pedig nemcsak azért érdekes, mert megmutatja, hogy az internetes rajongói kultúra ma ismert elemei már akkoriban is jelen voltak, hanem mert az említett rendszert az internetes fórumok ősének tekinthetjük. Nem mellesleg az az állítás is megdől, miszerint régen minden jobb volt, s az emberek is jobban becsülték az egyes alkotásokat (magyarán mondva: nem kritizáltak minden újítást).
"Ott voltak azok a jelenetek, amikben a szőrös kis emberkék megsemmisítik a kétlábú tankokat (vagy minek nevezik őket). Hat vagy hét módot is találnak rá, ez már kicsit TÚL sok a humoros közjátékból” – írja az egyik felhasználó, akinek feltehetőleg nem nyerték el a tetszését a mackószerű ewokok.
Hasonlóan vélekedett egy másik társa is: “Ewokok. Ó, anyám, a felkelők szövetségét most már plüssmacik mentik meg. Időt kérek. Ó igen, aranyosak, amennyire csak lehetséges, de mi a fenéért harcolnak a Birodalmi Rohamosztagosok ellen? (...) És milyen fegyvereket használnak a Birodalom legjobbjai ellen? Botokat, kövekkel a végükön.”
De voltak, akinek sokkal vehemensebb kérdései voltak: “Mit keres egy sztenderd birodalmi trónteremben egy kényelmesen elhelyezett reaktorakna? Milyen extra ereje van a császárnak, hogy villámokat tud szórni az ujjából? Eddig sosem láttuk, hogy az Erő ilyenre is képes. És egyáltalán ki a császár? Neki is erőérzékeny a családja? Ő is a Skywalker klán tagja?”
Láthatjuk tehát, hogy nincs új a nap alatt, s az efféle magatartás, avagy a dolgok állandó megkérdőjelezése végső soron nem olyan rossz dolog, hiszen valahol ezek vittek és visznek is előre bennünket. Persze, azért ha lehet, ne keressünk mindig csomót a kákán.
