Férfiak nélkül nem lesznek családok - nagyinterjú Bedő Imrével, a Férfiak Klubjának alapítójával
Férfi. Érték. Minta. Példa. Ezeknek a fogalmaknak kíván valódi tartalmat adni a Magyarországon működő Férfiak Klubja társadalmi szervezet, melynek az anyaországon kívül is vannak már sejtjei. Létrehozója, Bedő Imre, a napokban a férfi értékekről tartott elgondolkodtató előadást Dunaszerdahelyen. Mint mondta, nem azt kell visszahozni, ahogy szüleink, nagyszüleink éltek, mert az már lehetetlen. Vissza kell viszont hozni azt az értékrendet, azt az ősi tudást, amivel ők rendelkeztek. Önző, énközpontú világunkban mindennél jobban szükség van annak hangsúlyozására, hogy csakis a férfi és a nő összekapaszkodása garantálhatja a jövőt, s talán nem túlzás azt állítani, az emberiség túlélését is.
Nemcsak itt, Dunaszerdahelyen, de a budapesti Demográfiai Csúcstalálkozón is beszélt arról, a férfiakon múlik, hogy születnek-e gyermekek. Első hallásra ez furcsán hangzik, látva a mai elnőiesedő férfiakat és elférfiasodó nőket. Hogy is van ez?
Meggyőződésem, hogy férfiak nélkül nem lesznek családok. Az erős, magabiztos, a családjáért mindenre képes, vagyis megbízható férfiak azok, akiknek a nők szülnek, akikkel gyermeket vállalnak. Ha a nő érzi, hogy biztonságban van a férfi mellett, akkor jó esetben nem csupán egy, de akár kettő-három gyermeket is vállal.
Emiatt a fiúk nem nagyon akarnak már férfivá válni, inkább orvossá, főnökké, és sokszor az apa szerepe is háttérbe szorul. Teljesen elveszni látszik az a kép, hogy a férfi a fának törzse, és minden funkciója, amit betölt, egy-egy ág ezen a fán.
Mit takar akkor a férfi fogalom az ön olvasatában?
A férfiasság nem egy tíz dologból álló, kipipálandó lista, hanem értékrendek, viselkedésnormák és minták sokaságából álló nagyon komoly mozaik. Valaha nagyon vigyáztak arra, hogy ha a férfira gondoltak, akkor annak a tiszta eszményképe jelenjen meg. Oda csak a legpozitívabb dolgok kerülhettek be. Az volt a mérce, amihez mindenki igyekezett tartani magát. A kultúra létrehozta a férfinak, a nőnek, a családnak az eszményképét, azért, hogy mindenki arra felé igyekezzen. Ez egy gazdag kép, minden helyzetre van jó viselkedésmintája. Ha ezt az eszményképet tisztán tartjuk, önmagunktól is tudunk ehhez igazodni.
Mostanában gyakran elhangzik, hogy mi, nők tettük a férfiakat férfiatlanná, mi "heréltük ki" őket. Mi ebben az igazság, tényleg át akarjuk venni a férfiszerepeket?
Ezt is azért érdemes árnyalni, mert eleve csak a férfiak és nők közötti feszültséget kelti. Ez pedig a ránk erőltetett marxista osztályharc része, amiben a férfi az elnyomó, a nő pedig az elnyomott. Nem sok jó sülhet ki abból, hogy azért, mert a nőket ellenünk fordították, akkor mi is forduljunk a nők ellen. Nem a nők tettek bennünket férfiatlanná, hanem az a folyamat, aminek áldozatai vagyunk. Nők, férfiak és családok. Azt látni kell, hogy nem természetes evolúciós folyamatok zajlanak. Nem úgy van, hogy így változott az ember az évezredek során, hanem mindez egy erőltetett, valakik által megtervezett, mesterséges belenyúlás a természet rendjébe.
A nőket folyamatosan erősítik, biztatják, hogy legyenek egyre erősebbek, a férfiakat viszont csak gyengítik. A férfiak pedig visszavonulnak, mert azt hiszik, hogy a modern férfinak ezt kell tennie. Akkor lesz mindenkinek jó, ha mindenből kivonul, hogy a nőnek hadd legyen terepe. Ez pedig baj, mert a nő egyedül marad. Nekem két lányom van, és látom, hogy a fiúk háttérbe vonulnak. Azok a sajtóorgánumok, amelyek a nők szabadságát oly vehemensen hirdetik, nem is tudatosítják, hogy ez megnyomorítja a nők életét. Szexuálisan, érzelmileg kiégnek, képtelenek lesznek kapcsolódni, elköteleződni, élvhajhászok, függők lesznek. A fiúk meg magányos gyerekek maradnak.
Az önzés, az önmegvalósítás, az én vagyok a fontos, nekem legyen jó korában élünk, ami egyáltalán nem kedvez sem a családoknak, sem a férfi és nő kapcsolatának. Mi lehet ebből a kiút?
Több csapdában is vagyunk. Egyrészt rengeteg a szórakozási lehetőség. Ezek során pedig függőségek alakulhatnak ki, például alkoholizmus, pornó- vagy technológiafüggés. Másrészt meg ugye, itt van a munka világa. Azt sugallják, hogy dolgozz sokat, és a pénzedet költsd el szórakozásra, luxusra. A már említett programozás szerint a család az bezár, az börtön, szörnyű teher. Ilyen erős nyomás alatt kellene rájönni arra, hogy mindez nem igaz, és ezek ellenére, a barátaink, munkatársaink véleménye dacára kellene döntenünk egy másfajta élet mellett. Ehhez hihetetlen tudatosság, erő és tudás is kell.
Honnan szedi elő ezt a tudást az a fiú, aki apa nélkül nő fel, vagy csak ritkán látja az apját?
Annak az a régi, mindenütt a világon érvényes mondás adjon reményt, hogy egy gyermek felneveléséhez kell egy egész falu. Ez pedig azt jelenti, hogy sosem volt elég csak a szülői minta. Habár az a leggazdagabb, de a gyereknek régen látnia kellett a faluban az alkoholistát, a megesett lányt, a lustát, a szorgalmasat, a törekvőt, a hazugot és az igazmondót, illetve azok életét. Ebbe volt lehetősége belelátni. Szépen összerakta magának a mozaikot. A rossz minták egy faluban nagyon fontosak voltak, mert azokra lehetett hivatkozni.
Azt, hogyan lehet túljutni a nehézségeken. A szerelmi csalódás, vagy egy rossz döntés miatti elszegényedés ugyanolyan most is, mint régen volt. Ezek emberi dolgok, ez sosem változik. Sokat kellene olvasni, elsősorban klasszikusokat. A gyermekeknek pedig népmesét, mert benne van, hogy nagy küzdelmek árán célt ér, felnőtté válik az ifjú és elnyeri a királylány kezét.
Nekem most még beugrik a katonaság is, amiről valaha az emberek azt tartották, az nevelte a legényt férfivá. Valóban lehetett ilyen hatása?
Fontos, hogy ne a kommunista sorkatonaság végnapjairól beszéljünk, amit már a züllöttség és a szétesettség jellemzett, hanem arról, ahol a fiatalokat megerősítették, átmentek beavatásokon, és rádöbbentek arra, hogy mi mindenre képesek. Negyven kilós menetfelszereléssel is tudtak hosszú órákat gyalogolni. Ezt előtte talán sose gondolták volna magukról. Megtanultak hallgatni, megtanulták a bajtársiasságot, de a gerinctelenséget is megtapasztalták, ha őket beárulták. Közösséget tudtak alakítani, a hierarchiában való előbbre jutást, a teremtést is elsajátították. Ez az otthoni nevelésre feltette a koronát. Kiderült, hogy sokkal nagyobb megpróbáltatásokat is el bírt viselni, mint amit feltételezett magáról. Ez pedig örökre adott neki egyfajta erőt, önbizalmat.
Ezt mesterségesen kell megteremteni. Nem kis feladat egy olyan világban, amikor a gyerekeket autóval hordjuk-visszük az iskolába, és az egész napjuk be van osztva.
Mondják, a mai fiatalok zöme lusta, semmit sem segít otthon, csak a telefonját nyomkodja és elvárja, hogy kiszolgálják. Hogy lehet őket rávenni a munkára?
Ez napjaink egyik nagy kihívása. Pedig a házi munka egy részének elvégzésébe valahogy be kell vonunk őket. Ezt csak úgy lehet, hogy kisgyermekkorban mindenféle fondorlattal és szerető erőszakkal rá kell venni, hogy végigcsináljon munkákat. Mert minden munkának a végén ott van a gyümölcs. Minél többször ízleli meg a jól végzett munka gyümölcsét, annál inkább akar majd dolgozni. A dicsérettel se fukarkodjunk. Ezzel különben mi, felnőttek is így vagyunk. Nehezen vesszük rá magunkat például az autómosásra, de mikor megtesszük és látjuk a tiszta kocsit, jóérzés tölt el bennünket. Régen persze sokkal könnyebb volt, mert együtt kellett dolgozni a felnőttekkel. Nem volt mese, mindenki idejekorán megízlelte a munkája gyümölcsét. Amire rászokott.
Milyenek a mai fiúk és lányok?
Mostanra ők sokkal agresszívebbek, mint a fiúk. Semmi nem elég jó nekik, semmi nem üti meg az ő mércéjüket.
Hogy lesz ebből tartós kapcsolat, hogy lesz ebből házasság, hogy lesz ebből gyerek?
A válás ma már annyira elterjedt, hogy nagyon sok fiatalt érint közvetlenül is, de közvetve egészen biztosan. Ha nem a szülei váltak el, akkor a barátai vagy az osztálytársa szülei. Ez a trauma okozza, hogy ők ezt nem akarják megélni. Ezért inkább meg se próbálják. Azzal kell biztatni a fiatalokat, hogy nektek ezt a hibát nem kell elkövetni. El is szoktam mondani az előadásaimon, hogy el kell kezdeniük a tiszta férfi és női ideához kapcsolódni. Ezek segíthetnek túlélni a 21. század nagy kihívásait. Fokozatosan megérthetik azt, hogy a család mennyire lényeges. Mert akinek vannak leszármazottai, az meghal, aki után nem maradnak utódok, az pedig kipusztul. Akinek viszont szándéka ellenére nem lesz gyermeke, az az örökkévalóságot úgy építi, ha a mások által létrehozott emberi élet szolgálatába szegődik!
A külső programozás viszont azt mondja, keresd, mert van valahol egy tökéletes párod. Ne add föl, válj el és keress tovább, mert jár neked a boldogság. Miközben maga a boldogság absztrakt dolog, talán a jól élt élet természetes mellékterméke. Nem a szex és a fogyasztás a boldogság, amire manapság biztatnak.
Mai trend az is, hogy a szülők nem adnak tanácsot, legalábbis kéretlenül nem, és a véleményüket sem mondják el. Biztos, hogy ez jó?
Ez is egy liberális métely, mint a szabadság. Hogy a te szabadságod mindennél fontosabb. Meg hogy nem szabad korlátokat állítani a gyerek köré. A nemzedékről nemzedékre való tapasztalatátadást is támadás alá vették. Nehogy korlátozzák a gyerekek szabadságát. Pedig a gyermekkori korlátok miatt tanulja meg felismerni, hogy miként kell majd önmagát korlátozni, vasmarokkal irányítani a siker érdekében. Végső soron a szülőnek kötelessége az ő által látottakat, tapasztaltakat elmondani. Ha látja, hogy rossz irányba tart a gyermeke házassága, elmondhatja például, hogy a szerelem nem lesz elég a problémák áthidalásához, más is kell a kapcsolathoz. Habár a fiatal leginkább a barátaira hallgat, tudományos kutatás is bizonyítja, hogy a szülőnek érdemes elmondania saját tapasztalását, még akkor is, ha a gyerek látszólag nem figyel oda. Mert mégiscsak az lesz az irányadó.
Apák napjának apropóján beszélgetünk. Mi az, amire ez a nap felhívhatja figyelmet?
A férfiak mozgatórugója a tisztelet, a nőké pedig a szeretet. A férfiaknak jólesik, ha erőfeszítéseiket észreveszik. Az apaság fontosságát azért is kell hangsúlyozni, mert akkor a férfiak jobban csinálják. Ma ez sokkal inkább döntés, mint régen. Akkor természetes volt, hogy az apa a családjával töltötte szinte az egész napot.
De egyszerűbb példát említve, ha az apa sosem kéri fel anyát táncolni, a fia se fogja a lányokat. Az apaság hihetetlen nagy lenyomattal bír a gyermek jövőjére, és apák napján jó erre felhívni a férfiak és a nők figyelmét. Minden tudományos kutatás azt bizonyítja, hogy az apaság miatt tovább élnek a férfiak, az apák több pénzt keresnek, mert szeretnék anyagi biztonságban tudni a családjukat. Az apák egészségesebbek, jobban elkerülik őket a pszichoszomatikus betegségek. A boldogság- és elégedettségérzetük is nagyobb azoknak a férfiaknak, akik gyermeket nevelnek.
Hogyan tud időt találni a gyermekeire ebben az idődeficites világban egy elfoglalt apa?
Úgy gondolom, a túlterhelt ultarvezetőket leszámítva, az emberek zömének azért arra van ideje, amire akarja. Apatársaimnak szoktam azt tanácsolni, hogy ha túl fáradtnak érzik magukat munkából hazafele, álljanak meg valamelyik pihenőnél, benzinkútnál egy negyed órácskára, hogy lenyugodjanak, kisimuljanak a gondolataik, ne otthon akarják pihenéssel kezdeni. Otthon, a házba belépve aztán már apaként tudnak funkcionálni. Közgazdászként is mondom, makrogazdasági célul kellene kitűzni azt, hogy olyan gazdaságot építsünk, ahol a családok elláthatják feladatukat. Mert jelenleg az a célkitűzés, hogy apa és anya dolgozzon minél többet a munkahelyén. Ezért vannak a gyerekek szinte estig az iskolában, aztán meg edzésre viszik őket, hogy a fáradt szülőnek ne kelljen velük foglalkozni.
És vissza kell terhelni a szülőség feladatait a szülőkre, mert ma elkezdték elengedni és gyermekük megerősödését számonkérni az iskolán, az edzőn. Meg persze az okos eszközöket is mellőzni kellene, legalább a közösen eltöltött időre. A jövő otthon épül!
Megjelent a Magyar7 hetilap 2024/25. számában.
