Felvidéki kincses históriák
Kincseket rejtő barlangoknak se szeri se száma a Felvidéken, s ha találtak is kincset az emberek, az a természeté volt: maga a barlang. A kincskeresők nyomán járva tárták fel például a Bélai-barlangot a Bélai-Tátrában. Bejárati szakaszát a kincskeresők már a 18. század első felében ismerték, amiről a falakon fennmaradt feliratok tanúskodnak. Amikor aztán a Tátra következő kincskereső generációja kezdett kutatásba, bizonyos Gulden és Fábry nevezetű kalandorok addig bontották a járatokat, míg 1826-ban bejutottak a terjedelmes barlang lenyűgöző szövevényébe. A mészkősziklák további barlangjai is vonzották a kincskeresőket. A Magas Novy-hegy felső barlangjában például Győrffy István, a neves néprajzkutató a kincskeresők titkos jeleit vélte felfedezni 1913-ban.
A Szulyói-hegység Kis-sötét-barlangjában állítólag az 1789-es francia forradalom után egy jezsuita szerzetes lakott, aki mesés kincset rejtegetett. Természetesen senki sem találta meg, nem is találhatta, hiszen melyik szerzetes barát rendelkezett mesés kinccsel? Hasonló képtelenség volt a Szomolány melletti Hollós-barlangban Jánošík kincsét keresni az 1920-as évek elején, mivel a haramia sosem járt a Kis-Kárpátokban.
A labancok kincse
A kincskeresők nem hagyták érintetlenül a Szepesség és Gömör barlangjait sem. Előbbi esetében az Arany-lyuk és a Ducsa-szakadék kincseiről maradtak fenn fantáziát megmozgató mondák, Gömörben pedig különösen a Szilicei- és a Pelsőci-fennsík vonzotta a kincskeresőket.
A Szilicei-fennsík keleti peremén, a Sólyom-kő lecsuszamlott sziklaszirtjében tátong a 62 méter hosszú Zsivány-lyuk hatalmas nyílása. A monda szerint a Rákóczi-szabadságharc idején ide rejtették a labancok kincsét. Megneszelték ugyanis, hogy Kassáról Bécsbe szállítják a hadipénztárt. Ez valamikor 1711 áprilisa után történhetett, mivel addig Rákóczi kezén volt a város.
El is indult a menet több láda ezüstpénzzel és jól felfegyverzett őrséggel. Ekkor azonban már az értékes rakomány minden mozzanatát éberen figyelték a Sólyom-kő tetején megbúvó kurucok. Innen ugyanis belátni csaknem az egész Torna-medencét. Amikor pedig a komótosan közeledő menet elhagyta Jabloncát és kisebb-nagyobb ívben kanyarogva beért a sűrű erdőbe, a fák mögül rájuk leselkedő legények mindegyike meg tudott célozni egy-egy labancot. Egy titkos jelre eldördültek a fegyverek, előrohantak a legények és már vitték is a nehéz ládákat. Talán csak a kocsis maradt életben, aki eszeveszetten csapott a lovak közé, de már a ládák nélkül. Azok egyenesen a barlangban kötöttek ki. A barlang nyílását az erdő fái jól eltakarják, nem látni azt se az útról, se a Torna-medencéből. Nem tudni, meddig pihent a kincs a barlangban, de bizonyára nemesebb célokra használták, mint a háború.
A történetet a múlt században még Pelsőcön is mesélték, kissé más formában. Ezt Nyíresi-Tichy Kálmán, a neves rozsnyói grafikus és író 1935-ben közölte a Prágai Magyar Hírlapban. Eszerint egy bizonyos Kőrösi nevű cipészmesterhez alkonyatkor beállított egy igen megviselt koldus és éjjeli szállást kért. A mester, aki Szűk nevű komájával társalgott éppen, beengedte és étellel kínálta a szerencsétlen vándort. Az pedig elbeszélte nekik, hogy az ő nagyapja még Rákóczi Ferenc nagyságos fejedelemmel bujdosott ki Rodostóba. Ott is halt meg, de kivándorlása előtt egy titkot hagyott az édesapjára, hogy Pelsőc község mellett, bizonyos Nagy-hegyen van elásva a labancok teljes hadipénztára, ami a kurucok kezére került, amikor a község határában rajtuk ütöttek. A Nagy-hegyen pedig olyan pontot kell keresni, ahova a nap hajnalban első sugarát veti, s ahova ugyancsak a lenyugvó nap utolsó sugara is esik. Azon a ponton egy vadalmafa áll – ott kell keresni a kincset!
A szálláskérő vándornak reggelre nyoma veszett, de Kőrösi mesternek sem kellett több, komájával, Szűkkel magukhoz vették egyik megbízható ismerősüket és máris szervezték a nagy kincskereső expedíciót a Nagy-hegyre. A feljövő és lemenő nap utolsó sugaraiban megfürdő vadalmafát könnyen megtalálták, alatta egy szakadékkal, amelyben keresték a kincset. Éjt nappallá téve ástak, de a kincs sehogyan sem akart előkerülni.
Szegény Kőrösinek lassan már az egész éléskamrája kiürült, elfogyott a szalonna, a kolbász. Szűk fia bírta legjobban a munkát, egymás után emelte ki a nehéz köveket. Apját azonban egyszer a fáradtságtól félholtan kellett kihúzni a gödörből, csak néhány nyelet pálinka hozta vissza az életbe. A kincs meglelésének reménye pedig a tömérdek munka ellenére egyre távolabbra szállt. Arról már nem szól a fáma, miként fogadta Kőrösit a nyelves felesége, amikor férje ismételten kincs nélkül tért haza… Nyíresi-Tichy Kálmán cikkének megjelenése után több évtizeddel Jerg Zoltán páskaházi barlangkutatónak sikerült megtalálnia Kőrösiék verejtékes munkájának a helyszínét. Ma Gyökér-lyuk néven ismert, a zsomboly nyílása mellett jól láthatók a kiásott, gazzal benőtt halmok.
A Pénz-lyuk
Kőrösiék esetével korántsem merült ki a Pelsőci-fennsík kincses barlangjainak története. Bartholomaeides László, a csetneki iskola dékánja 1799-ben arról írt, hogy a fennsík egyik barlangjában a zsiványok királyi kincseket és fegyvereket rejtettek el, bejáratát pedig földdel szórták be. A történet csakhamar közismertté vált, aminek következményeként a helyiek többször is ástak a barlangban, de mindhiába, kincset nem találtak. Bartholomaeides még bölcsen hozzátette, hogy vannak ugyan történelmi utalások Miksa király és a császár katonái számára Kassára küldött pénztár kirablására, de ennek keresése helyett hasznosabb lenne a helyi termőföldek és a lekaszált széna betakarítása. A barlangot ismét Jerg Zoltánnak sikerült beazonosítania a Pelsőci-fennsík északnyugati sziklás letörése, az ún. Vaskapu alatt.
A Vaskapu sziklái között találjuk a Pénz-lyukat is, amelyben még a két világháború között is ástak a kincskeresők. A szájhagyomány szerint ugyanis éjféltájban egy meggyilkolt nő szelleme mutatja meg a kincs helyét. Nem tudni, a napnak vagy éjnek melyik időszakában ástak a kincskeresők, de tény, hogy nem kevés törmeléket hoztak felszínre az 5-7 méter mély zsombolyból, természetesen kincs nélkül.
Ha pedig még ez sem elégítené ki a Pelsőci-fennsík kincskeresőinek étvágyát, ott vannak a Gencsi-sziklák. A Rozsnyói Hiradó 1930 márciusában közölte, hogy a sziklák hasadékában a rablók mesés kincset rejtettek el. Amikor pedig a falu fiatal gazdái ásni kezdték az egyik hasadékot, kincs helyett szép cseppkőbarlangot fedeztek fel.
Ez volt a Bonnyék-lyuk, amelyet később a helyi pásztorról Singlár-barlangnak neveztek el. Még egy rejtélyesen csillogó föld alatti tó is ámulatba ejtette a kincskeresőket. A barlang jelenlegi hossza eléri a 383 métert, mélysége pedig a 65 métert.
Kincs tehát nem nagyon akad a Gömör–Tornai karszton, annál több a kincset érő barlang.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2026/36. számában.
