A Duna és Morva folyók találkozásánál
Minden utazás igazából egy nagy találkozás, amit először saját magán tesztel az ember. Szokják mondani, kiváló nevelőiskola, mely során az egyén megismerheti saját magát. Egyben emberi találkozások univerzuma is, hiszen aki utazik, az nem védheti ki, hogy ne fusson össze egy másik emberrel. Ezek a történetek adják az utazások sava-borsát.
Bár a Duna és Morva folyóink nem két lábon járó arcok, ettől függetlenül összefolyásuk szimbolikus, hiszen ezen közép-európai folyók az itt élő népeket fogják össze és mutatnak nekik utat a folydogáló végtelenbe. A tavalyi év első, amolyan honismereti kiruccanását szerveztük meg ide. Betörtünk Dévénynél új időknek, új dalaival és néztünk át a sógorokhoz, gyors vizittel a Duna folyó felett magasodó Hainburg várába.
Januári reggeli szürkület ide, csípős hideg szellő oda, a téli álmot szükséges magunk mögött hagyni és ideje volt, ha nem is messzire, de megindulni. Lakóhelyünktől alig egy órányi vasparipa száguldással a dévényi vár előttünk terem. A Kárpát-medence nyugati kapujánál elevenedik meg előttünk a történelem és fújt ki minket a szél majdnem a divatból. A szeles időjárás nem tántorított el minket attól, hogy jobban szemügyre vegyük a szlovák nemzeti öntudat egyik fő szimbólumaként is számon tartott várromot. Az időjárás előnyére legyen írva, a napocska, amennyire csak bírta, ontotta belénk a simogató fényét, a szélnek köszönhetően a szürke felhők visszavonulót fújtak, így aztán a panorámáért most sem lehetett panasz.
Állva fenn a vár tetején szemmel vertük a Duna zöld és a Morva folyó barna hullámainak találkozását. Előttünk a sógorok földje, kikkel a történelem folyamán párszor meggyűlt a bajunk, mint egy fel-felbukkanó családi perpatvar.
Az egyetlen ma is használatos bejáraton, a nyugati oldalba vágott Morva-kapun keresztül jutunk be a vár területére. Nyugati oldaláról, a Duna felől nyílik a legszebb kilátás a vár emblematikus pontjára, a jellegzetes Apácatoronyra. Érdemes a vár és a Duna közötti sétaúton alulról is megcsodálni a meredek sziklára épült falakat, bástyákat. A vár alatti kikötőből Hainburgba is indulnak sétahajó-járatok. Mi ezt most kihagyva, guruló módban jelentkeztünk be sógoréknál.
Az a hír járja, Alsó-Ausztria tartományában található Hainburg egész Ausztria egyik legszebb fekvésű városa. Magára a településre meghagytuk kíváncsiságunkat egy következő alkalomra, mi most a Schlossberg (Várhegy 291 m) tetején trónoló vár romjaihoz akartunk feljutni. Küldetésünk sikerrel járt, ráadásul a panoráma és friss levegő élvezete közben sikerült egy három tagú szlovák hölgyek társalgását végig fülelni. Miközben párommal a messzeségbe tekintettünk, addig a hölgyek párjaikat kritizálták, természetesen a kritizált személyek hiányában. Uraim, tehát vigyázni!
Hagyjuk magunk után a pletykálkodást és tekintetünket vessük a térképre. Kevés szó esik róla, de a környéken zajlott le a magyar történelem egyik legnagyobb győztes csatája, ami megteremtette azt a máig tartó állapotot, hogy itt a Kárpát-medencében megmaradhasson a magyar etnikum.
Az Úr 907. évében, a júliusi hónap 3. és 7. közötti napjaiban zajlott az ún. pozsonyi csata. A több összetűzés egyikét pont Hainburgnál vívták magyar lovasaink a frank és bajor katonai egységekkel szemben. A pozsonyi csata szentesítette a magyar honfoglalás sorsdöntő művét, több évszázadra átrajzolva Európa politikai térképét, amelyről - a keleti frank vezetés szándéka ellenére - nem lehetett eltörölni a magyarokat.
A kellemes hétvégi vizit megadta az alaphangot az egész éves utazási tevékenységeinkre. Ezekből fokozatosan fogok csepegtetni, hiszen az élmyényputtony belseje végtelen és folyamatosan fogadja a megélt pillanatokat.
