Felsőpokorágytól Londonig — Ki volt Kmety György?
Kevéssé ismert tény, hogy a ma Rimaszombat városrészének számító Felsőpokorágyon született az 1848–49-es forradalom és szabadságharc egyik kiemelkedő tábornoka, Kmety György, akit élete végén Iszmail pasaként temettek el Londonban.
Kmety György (1813–1865) elszegényedett nemesi családból származott. Életpályája azért is rendkívüli, mert közkatonai sorból jutott el a legmagasabb katonai rangokig. Kmety György édesapja, Kmety Pál evangélikus lelkészként szolgált Rimabányán, majd Felsőpokorágyon, ahol latin nyelvű síremléke is megtalálható a helyi templomban. Korai halála után özvegye két fiukkal áttelepült Nyíregyházára. György itt kezdte meg tanulmányait, majd a késmárki gimnáziumban folytatta, ahonnan a székesfehérvári katonai nevelőintézetbe került.
Kmety közlegényként a 19. gyalogezredben kezdte káprázatos pályafutását. Végigjárta a katonai ranglétrát, így szinte mindent tudott a hadseregről. 1847-ben Radetzky tábornagy itáliai hadseregében szolgált, ahol főhadnagyi rangot ért el.
1848 őszén századosként jelentős szerepe volt a győri 23. zászlóalj megszervezésében, s itt csatlakozott a Bécs irányába előretörő magyar csapatokhoz. Vitézül harcolt a schwechati ütközetben, helytállásáért Kossuth a zászlóalj parancsnokává nevezte ki. A parndorfi ütközetben egységével visszavert egy lovassági támadást, ezért alezredessé léptették elő, két hónappal később pedig már egy hadosztály vezetésével bízták meg. Az 1849-es tavaszi hadjáratban Kmety főleg elterelő feladatokat teljesített, majd Buda sikeres ostrománál tüntette ki magát. Pályafutásának legfényesebb győzelmét a csornai ütközetben aratta, ahol alaposan meglepte az osztrák sereget. Az 1849 nyarára – az orosz intervenció miatt – megforduló hadiszerencse nem kedvezett a magyar honvédseregnek, reménytelen harcot folytattak a túlerővel szemben. Az időközben tábornokká előléptetett Kmety katonái még a világosi fegyverletétel után is harcoltak: a menekülők útját biztosították Havasalföld felé.
A szabadságharc leverése után Bem tábornokhoz és Guyon Richárdhoz hasonlóan Kmety György is elhagyta az országot, s a török Portán próbált szerencsét. A törökök tárt karokkal fogadták az oroszok ellen harcoló tehetséges magyar tiszteket. Kmety Iszmail néven belépett a török hadseregbe, az iszlám vallást azonban nem vette fel. Bemmel együtt Aleppóba került, ahol 1850 októberében részt vettek egy súlyos zavargás leverésében. I. Abdul Medzsid szultán hamarosan már tábornoki rangban alkalmazta őt, és az 1853-ban kirobbanó krími háború során birodalma keleti végébe, a Kaukázusba vezényelte. Legvitézebb haditettét Karsz váránál vitte végbe: az erődöt ostromló Muravjev tábornokot kicselezve bejutott a várba, hosszú hónapokig helytállt a túlerővel szemben, majd kitört a cári erők ostromgyűrűjéből. Hősies kitartásáért megkapta a legmagasabb török katonai kitüntetést, s egyike lett azoknak a hadvezéreknek, akiket az 1860-as drúz felkelés leverésére küldtek.
A libanoni rendezés körüli politikai játszmák, valamint egyre súlyosbodó betegsége miatt a visszavonulás mellett döntött. Londonban telepedett le, és 1865 áprilisában bekövetkező haláláig itt élt a török hadsereg nyugalmazott tábornokaként.
A londoni Kensal Green temetőben található sírjára egy impozáns obeliszket emeltetett a török állam, később pedig Izmir városában, az Ege Egyetem kampuszán is felavatták a tábornok szobrát. Az isztambuli katonai múzeumban egy mellszobor őrzi emlékét. Magyarországon is több emléktáblája van, Budapest VI. kerületében utcát neveztek el róla.
